Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1931 (32. évfolyam, 33-48. szám)

1931-11-14 / 46. szám

Vol. XXXII. ÉVFOLYAM. McKEESPORT, PA., 1931. NOVEMBER 14.

No. 46. SZÁM.

PUBLISHED WEEKLY

AMERIKAI MAGYAR

EDITOR:

by the Board of Home

REV. J. MELEGH

Missions of the Reformed

301 Ruben Building

Church in the U. S.

nrrnnifítttpai/ i inn

McKeesport, Pa. Phone: 2-2742

Associate Editors: REV. GÉZA TAKARÓ

SUBSCRIPTION RATES: $2.00 Per Year, Anywhere

REFORMÁTUSOK LAPJA

Eritered as Second Class Matter on the 10th oi

Publication Office:

344 East 69th Street New York, N. Y.

January, 1931, at the Post Office at McKees301 RUBEN BLDG., McKEESPORT, PA.

REV. SIG. LAKY

port, Pa., under the Act

737 Mahoning Avenue

of March 3rd, 1879.

Telephone: 2-2742 McKeesport

Youngstown, O.

A lapra vonatkozó minden közlemény és előfizetés igy cimzendő: REFORMÁTUSOK LAPJA, 301 Ruben Building, McKeesport, Pa.

A SZEGÉNYSÉG EGYIK LEGNAGYOBB OKA.

Irta: Szabó András alphai lelkész.

Hosszú, most már évtizedekre nyúló életen keresztül keresem, kutatom az úgynevezett “szegénység” egyik legnagyobb okát. Noha sok embertársamnak nem is fog tetszeni megállapításom, ez nem befolyásolhat akkor, amikor legjobb megfigyelésem szerint akarok tárgyilagos, igazságos lenni.

Az elszegényedés egyik legfőbb és leggyakoribb oka: az iszákosság. Emberek, akik igazán keserves munkával keresik meg mindennapi kenyerüket — akiknek nincs módjuk tisztességesen ruházni és iskoláztatni gyermekeiket — akik nem birnak tiszta, levegős lakást tartani — akiknek folyton panaszszal van teli a szájuk s akiktől mást nem lehet hallani, mint folyton mások kárhoztatását: hihetetlenül nagy összegeket adnak ki szeszre.

Mit láttam otthon?

Gyermekkoromban nagyban ment nálunk a kőszállitás. Egy-egy útra én is elkisértem nagyapámat. Feltűnt, hogy menet is, jövet is, minden kocsma előtt megállt a csoport. Rosenfeld előtt kereket kellett kötni, Mosu előtt be kellett várnunk a többit, Kenyhecen már pihentetni kellett és igy tovább. Az elszámolás, a fizetés rendesen a kocsmában történt. Itt egy decit, ott egy porciót, amott csak egy meszelyt fogyasztottak el, de mire odakerültünk, hogy a vasalást, szekérjavitást is kifizessük: már alig volt miből. Sóra, petróleumra stb. meg már egyáltalán nem jutott. így ment ez a termés és a jószágok vásárra vivésekor is, azzal a különbséggel, hogy ezek árából már mégis csak igyekeztek a legszükségesebbeket kiszorítani. De nem egyszer láttam megbotránkozva, hogy az egyes gazdák fogata mint állt félnaphosszat egy-egy kocsma előtt. Most, a férfikorban látom, hogy ezen gazdák tekintélyes része elszegényedett. Amerikában kerestek menedéket. — Vannak, akik az itt végzett munka jövedelmét megbecsülték. Pár év után visszatérve, most már a rósz viszonyok közt is képesek tisztes megélhetést teremteni a megmaradt, vagy visszavásárolt földecskéjükből.

Mit láttam Amerikában?

Bántott, hogy községünkből annyian és annyi között az én édes apám is kezébe fogta a vándorbotot. Pedig az én nádosdi, szinai, lánci, perenyi nagybátyáim kevesebb földön gazdálkodtak és jobban éltek, mint mi. Nem nyughattam. Megnézem, hogy mi van Amerikában, ami any- nyira csalja az embereket? Hiszen otthon is lehetett dolgozni! Sokszor alig lehetett egy-egy napszámost kapni. A körülöttünk levő erdőben idegenek vágták a slippert, a sínek alá való fát. A vasúton idegenek dolgoztak. A mi községünkben s a szomszéd községekben is mindenütt idegenek voltak a kereskedők. Miért vonzódik hát annyira népünk Amerikába?

Rettenetes csalódás ért. Mikor megláttam az édes apámnak, valamint Mestellér Jánosnak és a többi vasrakónak a kezét, kicsordult a könyem. Hiszen otthon csak a szinai szeszfőzde ökreinek nyakát láttam ennyire a járomtól feltörve. Nem állhattam meg szónélkül.

— Apám, hisz ha maga a munkával eny- nyire feltörte volna otthon a kezét, hát annyi földünk volna már, mint az egész falunak.

Láttam aztán a nyomort, a piszkos, egészségtelen, a testet és lelket emésztő életviszonyt, melyben az egyes gyárak mentén, falvak és városok végén élt ez a mi kicsábitott és éhbérért dolgoztatott népünk. Kik ha haza jöttek, mutatták a tiz-centes boltokban, vagy az egyes ügynököktől drága pénzen megvett gyűrűt, óraláncot és egyéb portékákat. Beszéltek hús-