Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1931 (32. évfolyam, 33-48. szám)
1931-09-12 / 37. szám
14 AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA A KÁLVINISTA KENYÉR. Irta: Szentkuti Károly. (Nyolcadik folytatás) ősz elején egy napon három kocsi állt meg a biró háza előtt. Az elsőből a téns Balogh Fe- rencz szállt ki, utána egy vörösöves reverendás pap; ez a főtisztelendő S nagyságos Schmied Ignácz tatai apát ur. A másodikban ült egy rengeteg Sámson, zöld galléros ur, az a Pruzsinszki, az urasági főerdész, balról és vele szemben még két jáger, mindnél fegyver. A harmadik kocsiban 4 hajdú. A biró meglátva őket, el nem tudta gondolni: mi járatban! vannak eziek? A dézsmát már beadták pontosan a kasznárnak. A robotot is leszol- gálták. S kik le in.em szolgálták, azokat a kasz- nár ur már régen deresre huzattá, kimérvén rájuk a 12 mogyorót. A plébánosnak is megtettek mindent a mi kivántatott. Mit akar a prefektus ur egyebet? Alázatosan levett föveggel ment eléjök a biró “szerencsés jó napot” kívánva. A prefektus ur ki nem állhatta ezt a kálvi- nistás köszöntést. Máskor rendesen azzal tromfoka meg, hogy inem mondott rá semmit. De mot az apát mellett felfortyant benne a pápista méreg s odadörögte a jámbor birónak: — Abban a vén bivalyfejében lehetne már kendnek annyi esze, hogy vagy “dicsértessék”-et mondjon, vagy semmit. Lóduljon kend és szólítsa a prédikátorukat, hogy adja ide a templom, kulcsot. A templomkulcsot? Itt hát a veszedelem! Elveszik a templomkulcsot, mint a kocsiakét és a tataiakét. Én Istenem, én jó Istenem! s kezeit tördelve ment a parochia felé. Útba esett a kurátor, épen az utczán állt, találgatva, hogy mit akarnak a biró háza előtt a kocsiban jött urak s látta, hogy gyülekezik oda a nép. — Mi az biró uram? — Majd megtudja, csak jöjjön kegyelmed a tiszteleteshez. Szentgyörgyi uram a folyosón járkált. S megértve a biró beszédét, magára ölté ornátu- sát. Levévén a templomkulcsot a szegről, mondá: — Hát oda adjuk-e? •— Nem adjuk, tiszteletes atyám — felelt a kurátor. — Hát oltalmazza, takargassa kegyelmed s átnyujtá neki a kulcsot. Megindultak. A biró háza előtt ezalatt nagy csoport verődött össze. Mit akaarnak azok a puskás já- gerek, meg hajdúk? Mikor a tiszteletes odaért, Balog prefektus egy nagy írást vett elő s erős recsegő hangon olvasni kezdé a nép előtt: Én galanthai gróf Eszterházy József, ország- birája, Horvátország bánja, ő felsége generálisa, Komáromvármegye főispánja stb. adom tudtára ezen levelem rendiben mindazoknak, a kiket illet, hogy nem nézhetvén behunyt szemmel azt, hogy mig a kálvinusok szentegyházban gyakorolják az ő módjuk szerint vallásukat, addig a mi igaz religióinknak, r. kath. szent vallásunknak nincsen temploma, nincsen a plébánosnak tisztességes pa- rochiája; — hogy nekem is erre járván és buz- gólkodni akarván, nincsen hol áhitatoskodnom: ezeknél fogva rendelem és parancsolom, az én földesúri jogomnál és az ország törvényeinél fogva, hogy az a templom és parochia, melyet Igmándon az én őseim építtettek s melyet most az ott lakozó kálvinus jobbágyaim használnak, a r. kath. szent religion lévők birtokába adassanak, s e mai napon a plébános kezébe bocsáttassanak. Datum Tata 1746 szept. 20. Megdöbbentő siri csend állt be. Minden szem a tiszteletesre tapadt. Talán ő eltávoztatja ezt a rettenetes dolgot. Az öreg lelkiatya végig simította ősz fejét, hogy elmondja a védelmet, a keserű igazságot, hogy t. i. azt a templomot bizony nem a gróf ur ősei építtették, hanem a nagy nevű Enyingi Török Bálint unokája, István, kevés híján 100 esztendővel ezelőtt, mivelhogy a templomot, a mit öregatya emelt, a törökök a faluval együtt elpusztították. Az Eszterházyak még a világon sem voltak akkor, hogy itt már református templom volt. Egy porszem sincs ebben az Eszterházyaké- ből. S ha ő méltósága szereti a religióját, azért nem szükség elvenni a másét, csináltasson magának különbet. Ez az igazság. Ezt akarta az örek Szentgyörgyi elmondani; de a prefektus szóhoz sem engedte jutni. Mert a levél felolvasása után már nem Írásból beszélt ekképein,: — Ezek után nincsen egyéb hátra, minthogy felszólitom kegyelmedet, prédikátor uram, adja által a templomkulcsot. Azután pedig holnap délig hurczolkodjék ki a parochiából. Ha által nem adják felnyittatjuk kovácscsal, vagy betöretjük az ajtót hajdúkkal, béresekkel. S ha ki nem hurczolkodik kegyelmed magától, kirakatom az utczára czókmókjaival egyetemben. Tehát ide a kulcsot. (Folytatása következik)
