Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1931 (32. évfolyam, 33-48. szám)
1931-09-12 / 37. szám
4 AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA ink ne idegenkedjenek attól, hogy az ifjúság részére külön angol nyelvű Istentiszteletet tartsanak. Ennek az ideje rohamosan közeledik. Legyen s maradjon meg, ha angol ínyelven is, a magyar lélek, a magyar öntudat: de ne tegyük ki egyházainkat a veszedelemnek, hogy ifjúságunkat mások halásszák el jövendőnk elöl. Dr. Yasady Béla előterjesztésére a közgyűlés kimondta, hogy minden erkölcsi támogatást megad egy, Sárospatakon kiadandó angol nyelvű lap terjesztésére, amelynek célja, hogy hazai egyházunk helyzetét és problémáit mennél ismertebbé tegye a külföldi s közelebbről az amerikai pr ote staníti am u ssal. Melegh Gyula titkári jelentésével kapcsolatban kimondta a közgyűlés, hogy újból megkísérli a hazai hivatalos egyházzal való élő, őszinte összeköttetés megteremtését. A szerkesztői jelentéssel kapcsolatos határozatokat külön is fogjuk közölni. Tóth Mihály az egységes Istentiszteleti rendtartásról tartott értékes előadást, amelylyel külön fogunk foglalkozni. Az uj tisztikar. A közgyűlés határozata újból a régi tisztviselőket állította a Lelkészegyesület élére s eszerint elnök lett Ujlaky Ferencz, alelnök Dókus Gábor, titkár Melegh Gyula, jegyző Csontos Béla, pénztárnok Varga Lajos. A fentebb említett bizottság tagjai az elnök mellett, keletről: Dr. Tóth Sándor, Szabó András, közép-nyugatról: Laky Zsigmond, Urbán Endre, nyugatról: Kovács D. Mihály és Bodor Dániel. A gyűlés külső keretei. Amilyen tartalmas, komoly és fölemelő volt a gyűlés a maga tárgyalásaiban: éppen olyan kedves volt az a külső keretekben is. A pitts- burghi, homesteadi és mekeesposti egyházak Nőegyletei mindenütt a tőlük már régen megszokott gazdag szívességgel látták vendégül a gyűlés tagjait s annak vendégeit. Méltán megérdemelték azt a hálát és köszönetét, amelylyel nem is fukarkodtak a vendégek. Az 'egyes ülés-szakokat, délelőtt és délután is, Istentisztelet vagy áhitat előzte meg s közben is gyakran hangzott föl egy-egy lelkesítő, hálaadó ének. Istentisztelet jelezte a gyűlés végét is s ezen a záró hálaadáson igen sokan vettek részt a mekeesporti gyülekezet tagjai közül is, aminthogy világi testvéreink részéről Pittsburghban is, Homesteadon is élénk érdeklődés kisérte a tanácskozásokat. Akik jelen voltak, mindnyájan azzal az érzéssel távoztak el, hogy a Lelkészegyesületmek ez volt az egyik legkomolyabb és legtartalmasabb gyűlése. MEGJEGYZÉSEK. Irta: Tóth Mihály, detroiti ref. lelkész. Árnyék, sötét árnyék mindenütt! A nagy világváros egyik kiváló rendőre őrhelyéről nyomtalanul eltűnik. Kabátja, forgó pisztolya, ebédje félig elfogyasztva, ott marad. Ő maga azonban mind e mai napig nem mutatkozik. És egész bizonyos, hogy soha nem is fog. Akik utoljára látták, csak annyit tudnak, hogy karján egy feltűnően csinos lánynyal hagyta el őrhelyét. A többi már csak következtetés. Hivatását komolyan vette. Ő volt az alvilág legrettegettebb réme. Ez mindent megmagyaráz. Ez bizony árnyék. Az élet- és vagyonbiztonság árnyéka. * * * A fényes táncterem parkettjén táncol a taxi-táncos azzal, aki hivja. Hiszen minden táncért nehány cent a jutalomdij. Még mosolyog is. Még néhány barátságos szót is vált azzal, aki táncáért fizet. Pedig fáradt. Egész nap mosott, vasalt. Hja! a háztartás gondja ő rá nehezedik. Beteg, béna, önmagával tehetetlen férjét már öt esztendeje ő tartja. Már csaknem hajnalodik, amikor benyit szerény otthonába. Lábai fájnak. Szivét keserűség fogja el. De nem panaszkodik. Báli ruháját ledobja magáról, hogy pár órát pihenhessen, mert vár reá a napi munka. De mintha gáz-szagot érezne. Benyit férje szobájába s ágyán meghalva találja. A szekrényen levél: “Drága feleségem! Nem bírom tovább viselni azt a gondolatot, hogy önmagadat értem áldozod. Bocsáss meg. Isten veled!” Nagyvárosi árnyék, egy kis hamis fénynyel vegyítve, de mégis csak árnyék. * * * A napokban künt jártam a szabadban: farmán. Láttam egy farmert, aki bor jut vitt szekerén. Jó pénzért eladta és most viszi a vágóhidra. A szekér után tehén ballag. A farmer vissza akarja kergetni. De hiába minden erőlködés. Nem tudja visszakergetni. Az a borjú ott a szekeren az ő borja és ez az oktalan állat megy a szekér után. Tudni akarja: hová viszik az ő borját? Ez nem árnyék. Sőt egyenesen napfény a szeretet világában. (Folytatása a 8. oldalon)
