Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1931 (32. évfolyam, 33-48. szám)

1931-08-29 / 35. szám

AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA 7 AZ IFJÚSÁG KÖRÉBŐL. ÜZENET HAZULÓL. Mikor Amerika partjaira léptem, nagyot dobbant a szivem annak gondolatától, hogy most találkozom azokkal a bus magyar testvé­reimmel, akik nehány évtizeddel ezelőtt vándor­bottal a kezükben neki vágtak e nagy világnak, uj hazát keresni, uj otthont épiteni. Szeretnék minden ott letelepedett magyar testvéremmel kezet szoritani, de a nagy távolság miatt ez lehetetlen. így az ólombetűkön keresztül szorí­tom meg minden református testvéremnek a kezét és ebben a kézszoritásban benne van az uj magyar földmives-ifjuságnak a kézszoritása, köszöntése, üdvözlete. Annak a földmives-ifju­ságnak, mely a múltban nem volt számot tevő tényező a társadalmi életben, de amely ma annál nagyobb jelentőséggel bir Magyarország újjá alakításában. A nagy háború utáni kijózanodás sok min­denre megtanított bennünket és sok mindent megmutatott, többek közt azt is, hogy Magyar- ország jövője rajtunk, földmiveseken nyugszik. Ha mi elpusztulunk: elpusztul országunk is — ha mi megújulunk: megújul országunk is. Ezek a szempontok vezetnek bennünket most, mikor a magyar földmives ifjúságot a Keresz­tyén Ifjúsági Egyesületek, a Y. M. C. A. zász­laja alá tömöritjük azzal a tudattal, hogy itt újjá születve, lélekben megújulva kezdünk a nagy munkához. A magyar földmives-jövő most van kiala­kulóban. Nagy átalakulások mennek végbe a református egyházban is. Ez a nagy átalakulás, forrongás nem lehet közömbös egyetlen magyarra sem, bárhol éljen is ezen a földtekén. És most, amikor köszöntelek benneteket, amerikai magyar testvéreim, engedjétek meg, hogy kérjelek is benneteket valamire. Arra kérlek, hogy bárha távol éltek is az óhazától, uj és talán jobb viszonyok között, mint odahaza: ne felejtsétek el, hogy nektek vagy őseiteknek bölcsője ott ringott. Annak az édes anyának vagytok gyermekei, amely most nagy beteg s ha valamikor, úgy most szük­sége van hü gyermekeinek segítő szeretetére, imádságára. Idvességesebbet nem tudnék kérni tőletek, minthogy buzgó imádságban Magyar- ország sorsát vigyétek naponként Isten e'é. Mi megtapasztaltuk, hogy szívből fakadó buzgó imádságra megnyílik a kegyelem ajtaja. Mi nem emberektől, hanem Istentől várjuk a szabadu­lást, mert tudjuk, hogy egyedül csak Ő sza­badíthat meg tengernyi bajunkból, nyomorú­ságunkból. Állj hát testvér, Te is munkába, kezdjünk uj honfoglaláshoz, Isten országának terjesztésé­hez, mert csak igy tudjuk megoldani azt a nagy kérdést, amely szinte elkerülhetetlen zuhatagként közeledik a világ felé. Amerikai magyar ifjú testvérem, jöjj Te is Krisztus diadalmas zászlaja alá, segíts meg­építeni az igazi magyar jövőt! Kovács Péter az óhazai Y. M. C. A. földmives titkára. IGAZOLÁS. Fúró Gyula zernesti lelkész hosszú cikkben hárítja el magáról azt az úgy vélt neheztelést, amelyet gondolata szerint a lapunkban pár héttel ezelőtt megjelent írása mi bennünk keltett. Erre az igazolásra igazán nincsen szükség, mert hiszen mi bennünk valóban nem keletkezett semmi neheztelés. Cikkét mi is úgy fogtuk fel, amint azt újabb levelében önmaga is jellemzi: “Hogy hangja komor volt, ne csudálkozzunk... Onnan jött, hol a történelem is mindig vihar­ról, harcról, küzdelemről beszélt.” Örvendünk annak, hogy a cikk nekünk is alkalmat adott egy és más dolgok elmondására. Mostani írásában azonban van egy érdekes, fölemelő adat: “Erdélyben az utolsó 10 év alatt épült annyi templom és iskola, mint az utolsó 100 évben.” Hála legyen a jóságos Istennek! Arra mutat ez, hogy a nyomorúság, a küzdés Erdélyben is megtanitotta a mi testvéreinket arra, amire bennünket már megtanított: a ko­moly, szívből és lélekből jövő áldozatra. Nb. nem volna érdektelen dolog egy igen pontos statisztikában hasonlítani össze az ame­rikai és az otthoni magyar reformátusság áldo­zatkészségét. Mi úgy sejtjük, hogy ha külö­nösen az Alföld gazdag cívisei és nagybir­tokosai — szegényei is! —"olyan mértékben és olyan szívből tudnának áldozni, mint ahogy azl a mi munkás népünk teszi: a hazai egyháznál és annak intézményeinél ma sem volna boldogabb a világon. jó szolgálatot tesznek lapunk­nak, ha támogatják azokat az üzleteket, amelyek lapunkban hirdetnek s ha a vásárlásnál hivatkoznak lapunkra. OLVASÓINK

Next

/
Thumbnails
Contents