Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1930 (31. évfolyam, 1-52. szám)
1930-03-29 / 13. szám
VOL. XXXI. ÉVFOLYAM. PITTSBURGH, PA. MARCH 29, 1930. No. 13. SZÁM. AMERIKAI MAGYA Reformátusok lÜja AMERICAN HUNGARIAN PRESBYTERIAN AND REFORMED CHURCH PAPER. A lapra vonatkozó minden közlemény és előfizetés a felelős szerkesztőhöz küldendő ezen a címen: Rev. J. Melegh, 134-8th Ave., McKeesport, Pa. Telefon: 2274?. McKeesport. MINEK A PAP ? Ki ne hallotta volna már azt, hogy: Minek a pap ?! Ugy-e, szelíd olvasó, hogy te is hallottad? Hallottad vallástalan, Istent nem ismerő elvetemedett emberek ajkáról, akik, telve dühös haraggal s metsző gúnnyal, meggondolatlanul és elítélően kérdezték. Hallottad eggy- iigyü, ártatlan kételkedők szájából, akik bizonytalanul s meggyőződés nélkül kérdezgették. Szóval, ugy-e, feltételezhetem azt, hogy ez a kérdés nem ismeretlen előtted ? — ha ugyan te magad is nem vetetted azt fel már gyakrabban! Most azonban arra kérlek, hogy egy semleges oldalról, minden külső pressziós befolyástól mentesen, próbáld szemlélni és át- szivlelni e kérdésnek az igazi jelentőségét és aztán hosszabb logikus gondolkozás után, vond le magadnak az őszinte bírálatodból szerzett konklúziódat. Az embernek két fő alkatrésze van: a lélek és a test. Az ember szellemi része, a gondolkozási képessége is nem a testnek, — mint azt sokan gondolják — hanem a léleknek egy elválaszthatatlan integritása. Hogy jobban rávilágítsak: az emberben nem a test, vagy annak egyik része, gondolkozik, hanem az, amit egonak, belső én-nek nevezünk : a lélek. A gondolkozás a lélek tulajdonsága és annak ezen-fő kvalitása nem midik cl a testtel együtt, hanem elvál attól és fejlődik a lélekkel együtt a tökéletesedésig, mert csakis ilyen formában tudjuk elképzelni a lélek individuálitását és egységét és ezeknek örök megmaradását. Mint ahogyan szüksége van a testi betegnek doktorra, épenugy szüksége van a lelki betegnek is orvosra. A test, amint azt az előbb megállapítottuk, jelentéktelenebb, mnt a lélek. Tehát ennélfogva az utóbbinak a kezelése is fontosabb, mint a testé. Azaz; sokkal nehezebb egy lelki beteget meggyógyítani, mint egy testi beteget. Ezért körülményesebb is a lélek gyógyítása, mint a testé. Ezt hiszem, mindnyájan belátjuk. A lélek orvosa nem más, mint a lelkész. ö a gyógyítója, a kötözője a lélek sebeinek. Lehet, ezért is hívják a papot lelkésznek; lélek kezelőnek. Meleg szeretet év cl, őszinte rokonszcnvévcl, testvéri megértésével ápolgatja, vigasztalja s lelkesíti a szomorkodót, a szerencsétlent, a szenvedőt. Isten éltető igéjével eteti s itatja az éhező és szömjuhozó lelkeket. Visszavezéreli a tékozlót az édes szülei házhoz, az eltévedt bűnöst a mennyei Atya megbocsátó, szerető szivéhez. Nemcsak lelkipásztor ő, hanem lelki atya is. Nemcsak gondozója a nyájnak, hanem tulajdonosa is; ő rá van bízva, ő rá hárul s terhelődik azért a felelősség. Mint az igazi keleti pásztor, ö is a nyáj előtt megyén, — nem utána — vezérli s irányítja azt az élet mezéjén át a nagy Akol, a Fő pásztor tanyája fele; a meny- országba, Bizony, nélkülözhetetlen, egye- diili értékii kincse ő a társadalomnak. Most pedig gondolkozzunk a felett, hogy vájjon miért is lesz egy fiatal ember papi és hogy mi az, ami vonza öt a papi állásra ? Először is tisztában kell azzal lennünk, hogy ezeknél az if jaknál nem LÉTKÉRDÉS az, hogy papok legyenek, mert hiszen más irányban is tudnának érvényesülni és boldogulni, — még pedig sokkal ■jobban. Ezért nem igén választanák épen a papi pályát. Vagy a pénz, a vagyon az a mágnes, amely olyan varázserővel kecsegteti a fiatalokat a papi állásra? Nem igen hiszem, Ha valaki pénzt akar gyűjteni, (Folytatás a 2-ik oldalon.) MONDAT PRÉDIKÁCIÓK. Semmi sem, csak a józan gondolkozás — Csinálhat belőlünk jobb munkásokat. — Növelheti az általános boldogulást. — Őrizheti meg a fejlődésben levő reményünket. — Garantálhat igazságot minden embernek. — Biztosíthat minden gyermeknek kedvező alkalmakat. — Vezérelheti az embereket az Isten jelenlétébe. ,— Szilárdíthatja• meg az igazság uralkodását e földön. Presbiter a bizottságban, (M.) Az otthoni .magyar egyházi és közéletben is azt szokták mondani, hogy ha valahol el akarnak temetni valamely javaslatot, vagy udvariasan akarnak kitérni valamely indítványozóval szemben: akkor a javaslatot a “bizottság elé’’ utalják. Ott aztán rendesen el is van temetve s aligha kerül valaha is napfényre. Mert az indítványok, javaslatok >sprsa rendesen a “plenum”, a gyűlés egyeteme előtt dől el s még ha határozott javaslattal áll is elő valamely bizottság: mindig nagyon könnyen ki van téve annak, hogy a gyűlés elutasítja az általa elfogadott és ajánlott javaslatot. Amerikában megfordítva áll a dolog. Amint azt mindnyájunknak alkalma van megfigyelni: itt a javaslatok sorsa első sorban a bizottságok kezében van. Csak a legritkább esetben történik meg, hogy valamely bizottság ajánlatát, határozatát a gyűlés megváltoztatja, vagy elveti. A bizottásgok tehát itt sokkal fontosabb szerepet töltenek be, mint odahaza. A kérdés az, hogy melyik a helyesebb ? ,, Előttem úgy tűnik föl, hogy a praktikus amerikainak az érzéke itt is jobban eltalálta a helyes utat. Egy szükebjí) körű bizottságban, amely rendesen s ^ lehetőség szerint hozzáértő, vagy egészen szakemberekből van összeállítva mindig jobban, alaposabban meg lehet vitatni valamely javaslatot, eszmét vagy gondolatot, mint egy népes gyűlésen. Ennek oka nemcsak az, hogy amir^t fentebb mondtuk, a bizottságok rencfe- sen azokból vannak összeállítva, akik legjobban értenek a szóban forgó dologhoz, hanem az is, hogy egy kévés tagból álló bizottságban mindig jobban meg lehet vitatni valamit, mint egy ^e- pes gyűlésen. A bizottság nyugodtan végezheti a maga dolgát. Nem -kell sietnie, mert hiszen csak egy dologgal foglalkozik s minden figyelmét arra irar/g
