Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1930 (31. évfolyam, 1-52. szám)
1930-03-22 / 12. szám
VOL. XXXI. ÉVFOLYAM. PITTSBURGH, PA. MARCH 22, 1930. No. 12. SZÁM. AMERIKAI MAGYAR Reform sok Lapja AMERICAN HUNGARIAN PRESBYTERIAN AND REFORMED CHURCH PAPER. A lapra vonatkozó minden közlemény és előfizetés a felelős szerkesztőhöz küldendő ezen a címen: Rev. J. Melegh, 134-8th Ave., McKeesport, Pa. Telefon: 22742 McKeesport. A presbiter, mint jegyző, Az amerikai zarándokok és Debrecen, Irta: l RAY SÁNDOR, debreceni ref. lelkész. Az Újvilágból hozzánk Debrecenbe is elérkezett immár a hire, hogy amerikai magyar testvéreink milyen impozáns zarándoklatra készülnek haza, az ó-hazába! És akik tudomást szereztünk erről a nagyszerű elhatározásról: mindnyájunk lelkét őszinte öröm érzete töltötte el. Junius 22-én indul a hajójuk, a Cunard Line nagyszerű gőzöse, a Berengaria. A hajón magyar zászló lobog, és a magyar zászlón magyar fölirás: MAGYAR SIÓN TÁRSASUTAZÁS! Ez alatt a zászló alatt jönnek mindazok, akik az Amerikai Magyar Ref. Lelkészegyesület vezetése alatti sietnek rokoni, testvéri kézszori fásra. Mennyi kedves régi ismerőst fogunk majd "viszontlátni! És még ha személy szerint nem is "volna (mint ahogy nem is lehet) mindenki ismerős számunkra: akkor is tárt karokkal várjuk, mint magyar testvéreket s hisszük, hogy az Újvilág magyarjai is igy közelítenek hozzánk. A régi ismerősök találkozása mindenképpen kedves. Az amerikai magyar <testvérekkel való mostani találkozásunknak azonban mélyebben fekvő lélektani jelentősége lesz. Azóta, hogy egymást nem láttuk, átviharzott felettünk a világégés egész Európát felforgató, sőt tönkretevő tüze. A mi sebeink azóta, mondjuk tiz év óta, hogy a vihar elcsitult-, gyógyultak, de egészen be nem gyógyultak. Mily jól fog esni egy-egy vigasztaló szó az Újvilági vendégek ajkáról. És ugyanakkor mily jól fog esni a mi kedves vendégeinknek is, ha látják, hogy kezdünk talpraállani; hogy idehaza az emberek dolgoznak; hogy a világégés üszkeit és szemetjét eltakarítottuk s ami kevés a földi javakból számunkra megmaradt, azt rendben tartjuk, megbecsüljük. Éppen ebből a szempontból tartjuk fontosnak azt, hogy újvilági zarándok testvéreink Debrecenbe is ellátogatnak. Aki csak a háború óta nem látta a jó öreg Debrecent, el fog rajta csodálkozni. Hatalmas aj klinikai telepünk, a hires Nagyerdő ősi tölgyei közé beépítve: európai jelentőségű alkotás. Utcáink, tereink világvárosias kinézésüek. És a modern építkezés remekei mellett, ott vannak őst kincseink: Kollégiumunk és Nagytemplomunk. E sorok írója 27 év óta lakik megszakítás nélkül Debrecenben: de e mellett a két hatalmas épület mellett sohasem tud elmenni megilletődés nélkül. Minden egyes alkalommal, ha arra visz utam, megcsodálom ezt az egymás mellett levő két palotát, a hit és tudás szentélyeit. És meg vagyok győződve, hogy minden amerikai testvérünk igy fog érezni, ha Debrecenbe jön. Sok idegentől hallottam már, aki életében legelőször járt Debrecenben, hogy a legnagyobb elragadtatás hangján beszélt a mi Református Sionunk e büszkeségéről. Mondogatják: veszteség lett volna, pótolhatatlan veszteség, ha a “.KÁLVINISTA RÓMÁT” nem látjuk, —- ahogyan Debrecent tréfásan emlegetni szokták. Hívogatjuk tehát testvén szeretettel amerikai magyar véreinket. Debrecenben a külső látnivalóknál sokkal nagyobb kincsre: testvéri szivekre fognak találni! Ott, ott a Nagytemplom óriási kupolái alatt dobbanjanak össze sziveink. Ott zengjük cl majd együtt az ősi zsoltárt: “TE BENNED BÍZTUNK ELEITŐL FOGVA....” Ott ragadjuk meg egymás jobbkezét. És ott csillanjon örömkönny a találkozás nagy pillanatában mindnyájunk szemében! Hozzon Isten benneteket, a boldog testvéries viszontlátásra! (M.) A jegyzőnek tulaj donképen nincsen sok teendője. Mint hivatalának neve is mutatja: föladata az, hogy vezesse az egyház gyűléseinek a jegyzőkönyveit. Átlag havonta szoktak egyháztanácsaink gyűlést tartani, mig közgyűlés rendszerint egyszer van egy esztendőben. Csak elvétve fordul elő, hogy rendkvüli szükség esetén évközben is tartsunk közgyűlést s csak egy pár egyházunk van, ahol félévenként, vagy negyedévenként szoktak közgyűlést tartani. Az év folyamán tehát meg kell Írnia, mondjuk, 15 jegyzőkönyvet. A jegyzőkönyv megírása nem könnyű dolog. A mi gyűléseinken bizony rendesen sok szó szokott esni, mert a magyar ember szereti “kibeszélni magát”. Nem is baj az, ha sok szó esik. A gyűlések ideje hosszabb lesz talán, de minden szó, ami az egyház ügyeiről elhangzik, legalább is bizonyít annyit, hogy a felszólalóban meg van az egyház iránti érdeklődés. Nemcsak, hanem az a sok jó gondolat, az a sok hűség és szeretet, az a nagy és erős hit, amely egyházainkat megteremtette, fenntartja és tovább fejleszti: ezekben a felszólalásokban jut elsősorban kifejezésre. A jegyző föladata tehát, hogy e gyűlésekről jegyzőkönyvet vegyen föl. Jegyzőink azonban nagyon gyakran beleesnek abba a hibába, hogy jóformán minden szót igyekeznek följegyezni, amire amire pedig nincsen semmi szükség. Ne- kiek nem naplót, hanem jegyzőkönyvet kell irniok, ami nagy különbség. A jegyzőkönyv tulajdonképen csak az előterjesztést vagy a javaslatot s a javaslatra hozott satározatot foglalja magában. Ezenkívül csak abban az esetben veendő egyéb is fül. ha pl. egy ellen-javaslat megtevője olyan fontosnak tekinti saját javaslatát, hogy külön kéri annak jegyzőkönyvbe vételét. Úgy az előterjesztésnek vagy javaslatnak. mint a határozatnak egész röviden kell megfogalmazva lennie s mégis úgy, hogy egyikből se hiányozzék semmi.
