Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1930 (31. évfolyam, 1-52. szám)

1930-03-08 / 10. szám

4-ik oldal

amerikai Magyar reformátusok latja

10-i,k szám.

I

CSENDES ÓRA.

Rovatvezető: Újlaki Ferenc toledoi lelkész.

HA VALAKI BESZÉDBEN NEM VÉT- KEZIK, AZ TÖKÉLETES EMBER.

Ének: 151 dics. 1, 2 vers (Hazai uj énekes): A nyelv csuda alkotása . . .

Ima: Édes Atyám! eljöttem Hozzád, nem azért, hogy kérjek válamit, hanem hogy V.eled együtt legyek, hogy megjelenésemmel is bizonyságot tegyek arról : -nem felejtkeztem el Rólad, gondolok reád, vágyom utánad. Eljöttem, hogy szivemet kiöntsem, 'hogy megmondjam neked: te mindent tudsz, te tudod, hogy szeretlek téged! Még ha elfogyatkozik is testem lés szivem, szivemnek 'kősziklája és az én örökségem te vagy, te maradsz, mindörökké! Uram! olyan jó, 'boldogító együtt lenni azzal, akit szeretünk. Áldott légy, 'hogy ezt a boldogságot adod e csendes órában. Uram! boldogság, öröm adni annak, akit szívből szeretünk ! Örömmel, boldogan adom oda neked szivemet. Oh fogadd el, tisz- tisd meg s cselekedő meg, lelked ereje által, hogy legyen még jobban, legyen teljesen, a tied. Jézusért, Ámen.

Bibliaolvasás: Jakab levele 3. rész

1—12 vers.

Böjti időszak van. Mit jelent böjtöt tartani? Megmondja Ézsaiás próféta az ő nevéről elnevezett könyv 58-ik ítészének 5-ik és következő verseiben. A jelzett helyen többek között azt mondja: “hát nem ez-é a böjt, amit én kedvelek .... hogy hamis beszédet ne szólj . . .” (13-ik vers vége). Böjt van, fordítsuk azért figyelmünket a beszédre, a nyelvre.

AMERIKAI MAGYAR

REFORMÁTUSOK LAPJA

Published weekly by the Board of Home Missions of the Reformed Church in the U. S.

Editor in chief: Rev. G. Takaró,

344 E. 69th St. New Yoik, N. Y.

Associated editor: Rev. Sig. Laky,

737 Mahoning Ave. Youngstown, O.

Managing editor: Rev. J. Melegh,

134—8tn Ave. McKeesport, Pa.

Subscription terms: $2.00 per year, sent anywhere.

Entered as second class matter on the 14th of August, 1925 at the P. O. at Pittsburgh, Pa. under the act of March 8, 1879.

Publication office

4829 Second Avenue. — Pittsburgh, Pa.

Milyen csodálatos adomány a szó, a beszéd. Ez teszi lehetővé az emberek társas életlét. Ha nem volna szó, mely- lyel érzéseinket, gondolatainkat kifejezzük, akkor az embernek belső, lelki világa olyan volna, mint egy áthatolhatatlan tengerrel körül vett sziget. Nem volna kereskedelmi, politikai, társadalmi, egyházi élet.

Milyen drága ajándék a szó. A szó. lehet puha, bársonyos, meleg, mint a pehely párna. Szó, amely simogat, hü- sit, melegit. Szó, mint az édes tej, a csurgatott méz, harmat, langyos eső. Az édes anya becéző szava gyermekéhez, a gyermek szava édes anyjához, a szerelmes sziv szava szerelemeséhez, barátok szava, haldoklók utolsó szavai. Ó'h ezek a szavak, hogy belelágetődnek a lélekbe, az emlékezetbe, édes melegséget, világosságot, erőt sugároznak éveken keresztül. A költők szavakkal tündér palotákat épitenek fel. Minden idők legnagyobb gondolkodói, bölcsészei, szavakban 'hordták össze, őrizték meg az emberi bölcsesség drága gyöngyeit, kincseit. Gondoljunk az ige'hirdetők szavaira. Nyomukban bűntudat, örökkévaló reménység, félelem, hit, szeretet fakadt. A próféták, apostolok szavai csodákat cselekedtek. S mindezeken felül gondoljunk Jézus szavaira, Isten igéjére.

Csak egy szó s egy röpke szóban mennyi édes boldogság: szeretlek! Csak egy szó s egy szóban mennyi fájdalom: elment! meghalt! sohasem !

Egy szóban vigasztalás, reménység, biztatás, élet, vagy csalódás, szomorúság, halál lehet.

Igaza van Jakab apostolnak: “a nyelv kicsiny tag és nagy dolgokkal hányja magát \” íme csekély tűz, mily nagy erdőt felgyújt. A nyelv is tűz!” Áldott ember az, akinek szava, nyelve, az igazságnak, hitnek, szeretetnek, tisztaságnak, boldogságnak tüzét gyújtja fel!

Azonban jaj annak az embernek és jaj az ő környezetének, akinek nyelve “a gonoszság összesége”, mint Jakab mondja, mert az ilyen nyelv “lángba borítja életünk folyását, maga is lángba boríthatván a gyehennától.” (6. vers.)

Akinek nyelve “a gonoszság összege”, az olyan ember szava, beszéde által, vétkezik embertársa ellen.

A nyelvűéit az embereik elleni legáltalánosabb bűne, a pletyka, rágalmazás. Gondoljuk csak magunk elé azt a gyakran látott jelenetet, amikor néhány, másként derék, jónevelésü nő, vagy férfi, együtt ül s beszélget. Vontatottan megy a társalgás Egyszer csak valaki előhoz valamit. A székeket önkéntelenül összébb húzzák, az arcok megelevenednek, a szemek felcsillognak. Egyszerre megelevenedik az egész társaság, egyik kérdés a másikat éri. Mi történt ? Valami érdekes pletykáról van szó. Valakinek a bűnéről, bal lépéséről, hibájáról. Talán igaz, talán kitalált, légből kapott koholmányról. Mindegy, a hallgatók füle, lelke csak úgy issza magába a beszédet.

Nem is feltétlenül szükséges beszélni. Elég a gúnyosan félrehúzott száj, egy kzlegyintés, hitetlen arckifejezés, vagy nyomatékos hallgatás. Az ilyenekre mondta a zsoltáriró: “nyelvöket élesítik, mint a kígyó, áspis kígyó mérge van nyelveik alatt.” (Zsolt. 140:4.)

A pletyka, a rágalom mérge odacseppent a lélekre s megkezdi a maga romboló, ölő munkáját. A méreg beégető- dik a lélekbe s a sebek még évek múlva is ott maradnak s ki ki újulnak.

Aki beszédével, pletyka, rágalom terjesztésével vétkezik embertársa ellen, az ilyen ember gonoszabb a rablónál. A betörő, vagy rabló csak a pénzedet viszi el, de a rágalmazó ember a becsületedet, a neved tisztaságát, a lelked békességét. Az irás pedig azt mondja: “Kívánatosabb a jó hírnév nagy gazdagságnál.” Nemcsak rablók, hanem gyilkosok, lélek gyilkosok a rágalmazók.

A pletykázó embernek, Sziámbán, büntetésül, bevárták a száját. Hej! mi lenne, ha ma is alkalmaznák ezt a büntetést ? !

A gonosz beszlédü ember vétkezik önmaga és családja ellen.

Az emberek igyekeznek széppé tenni a lakást, frissen tartani a levegőt, de gondolmak-e a beszéd, a társalgás szépségére, üdítő, tiszta voltára? Sok szüle ugv kiabál, mintha nem édes szüle, hanem vad törzsfőnök volna. S mily megdöbbentő, hogy sok szüle rothadt, fajtalan beszédével bemocskolja, megfertőzi gyermeke lelkét.

Vétkezik Isten ellen. Gondoljunk azokra a szavakra, amelyeknek kíséretében emlegeti sok mérges ember Isten, Krisztus, vagy Mária nevét.

Atyámfiái! nem kellene ezeknek így ■lenni. Az Isten azért a'dta a szót, a nyelvet, a beszéd tehetségét, hogy legyen az az építésnek, tisztaságnak, vigasztalásnak, hitnék eszköze.

De hogy lehet azzá? Csak egy útja van. “A szív teljességéből szól a száj!” Ha a forrás tiszta, a szív tiszta, akkor a forrásból tiszta, édes viz, áldott és áldást nyújtó beszéd fog buzogni. Tarts azért böjtöt, kiérd Istent: “teremts bennem tiszta szivet, ólh isten, hogy a beszédem is tiszta, áldásos legyen.”