Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1930 (31. évfolyam, 1-52. szám)

1930-03-01 / 9. szám

AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA 9~ik szám. 4-ik oldal I CSENDES ÓRA. Rovatvezető: Újlaki Ferenc toledoi lelkész. “AKI SZOMJUHOZIK, JÖJJÖN EL VEGYE ..... INGYEN” Ének: 135 dics. 1, 2 vers (hazai uj énekes.) Ima: Édes Atyám! Minden csendes óra, a Veled való együttlét drága alkal­ma, jöttével úgy érzem, hogy úgy te­szel Te, mint a gondos édes anya, aki napnyugtakor kiszól játékban, munká­ban elfáradt gyermekeinek s behivja őket, megpihenni, az édes anyai szív szeretetének javait élvezni. Minden csendes óra Tőled jövő édes üzenet: “jöjj hozzám, aki elfáradtál (és meg vagy terhelve és én megnyugtatlak té­ged.’’ Áldott légy, hogy értem üzentél most is. Áldott légy, hogy Veled lehe­tek, fejemet kebledre hajthatom, érez­hetőm atyai karodnak ölelését, hallha­tom szavadat. Uram, én Királyom és én Istenem! fogadj kegyelmesen, a Jézus véréért boccsásd meg bűneimet. Kíván­kozik, sőt emésztődik lelkem Te utá­nad, szivem és testem ujjonganak Te feléd, mert érzem, hogy egyedül Te elé­gítheted meg lelkem szomjúságát. Uram! Te hivtál: aki szomjuhozik, jöj­jön el ...! íme eljöttem, szomjuhozó telkemet elidbe hoztam, óh add, hogy vehessem az élet vizét, Jézusért, Amen. Biblialovasás: János Jelenések 22 rész, 17 . vers. A farsangi zaj és szórakozás elcsen- desedéséve'l beköszönt a böjti időszak. Isten követeinek ajkáról, minden refor­mátus templomban, elhangzik a böjti úrvacsorához hívogató szó: “a Lélek és AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA Published weekly by the Board of Home Missions of the Reformed Church in the U. S. Editor in chief: Rev. G. Takaró, 344 E. 69th St. New Yoik, N. Y. Associated editor: Rev. Sig. Laky, 737 Mahoning Ave. Youngstown, O. Managing editor: Rev. J. Melegh, 134—8tn Ave. McKeesport, Pa Subscription terms: $2.00 per year, sent anywhere. Entered as second class matter on the 14th of August, 1925 at the P. O. at Pittsburgh, Pa. under the act of March 8, 1879. Publication office 4829 Second Avenue. — Pittsburgh, Pa. a menyasszony ezt mondják: Jövel! És aki hallja, ezt mondja: Jövel! És aki szomjuhozik, jöjjön el, és aki akarja, vegye az élet vizét ingyen!” Az Isten hivó szava ez! A Lélék és a Menyasszony ezit mondják: Jövel! A Menyasszony azért mondja “jövel”, mi­vel a Lélek mondja, hogy “jövel.” Az egyház csak azért mondhatja ‘,jövel”, mivel az Ur mondja “jövel”, és az Ur követe azért mondja “jövel”, mivél az isteni hang mondja “jövel.” A Lélek, a Menyasszony! Aki hallja! Testvérem, érted üzen az Ur! Jövel azért! Testvérem! volna-e bátorságod leül­ni, levelet venni elő és az Ur meghívó üzenetére azt válaszolni: “Uram! hoz­zám is eljutott hivó szavad, mellyel a szent asztalhoz, annak Urához, s Ő ál­tala bünbocsánatra és az örökkévaló­ságra, hívsz. 'Hallom a hivó szót: “jö­vel !” De én nem megyek el.” Jövel! az úrvacsorához és a vacsora Urához, Jézushoz, úgy a mint vagy, szomjuhozó lélekkel, beszennyezett, de haza vágyó szívvel. Jöjj, hogy fogadal­madat megujjits'd, bizonyságot tégy ar­ról, bogy az Űré vagy. Egy időben, évenkint egyszer, ezüst tálcán egy szál fehér rózsát nyújtott át Anglia egyik hatalmas ura, Earl of Lin­coln, az angol királynak. E rózsa adás­nak története a következő. Az Earl of Lincoln család fogadalmát megszegte, hűtlen lett a királyhoz. A király elko­bozta a család nagy vagyonát s a csa­lád tagjait elzáratta. Később megke­gyelmezett nekik, birtokukat visszaad­ta, de kikötöttte azt, hogy annak je­léül, hogy vagyonuk, szabadságuk, jó­létük a ikirályi kegyelem ingyen aján­déka, évenkint egyszer megjelenik előt­te a család legidősebb férfi 'tagja s ezüst tálcán egy fehér rózsát nyújt át a királynak. Ezt tesszük mi is, amikor az Ur asz­talához járulunk. Lelkünket, mint fe­hér rózsát ezüst tálcán, odavisszük Ki­rályunk, Istenünk elé, hogy bizonyságot tegyünk arról: “Uram, Királyom! nem a magamp, a tied vagyok. Nincs sem­mim, amit nem kaptam volna, kegyel­medből, ingyen, ajándékképen. Hűtlen lettem Hozzád, szégyent hoztam a Te nevedre, de Te a Jézus haláláért meg­bocsátottál nekem. Áron vétettem meg, a legdrágább áron, a Jézus vérén, azért nem a magamé, a tied vagyok. Eljöttem, hogy megemlékezzem arról, aki szere­tett engem 'S önmagát adta érettem, Jézusról, eljöttem, hogy megháláljam jóságodat.” “Aki szomjuhozik szive hálájának ki­öntésére, a ki szomjuhozik arra, hogy Istenhez való tartozandóságáról bizony­ságot tegyen, az jöjjön el, nyújtsa leL két, mint fehér rózsát ezüst tálcán, Is­ten elé s vegye az élet vizét ingyen. “Aki hallja, ezt mondja: jövel!’” Azt mondják, hogy keleten amikor egy karaván a nagy sivatagban elté­veszti az utat s annak a veszedelem­nek vannak kitéve, hogy szomjan pusz­tulnak el mind, aíkkor egy tevét sza­badon eresztenek. Csaknem bizonyos, hogy a teve, ösztönénél fogva, meg­találja az üditő forrást. Mikor a sza­badon bocsátott teve messzire elment s már csak alig látszik, akkor teveháton egy arab utána megy. Aztán egy másik, harmadik követi. S imikor a teve meg­találja a forrást, az első arab odakiált a távol álló másik arabnak: jövel! Ez tovább adja az üzenetet: jövel! így megy a hivó szó szájról szájra, mig a karavánhoz jut s mig mind oda nem mennek az élet mentő, üditő forráshoz. “Aki hallja,.ezt mondja: jövel!” Aki odajárult Jézushoz, megtalálta Őt, neki adta magát, az menjen ki az leletbe s beszéde, segitő szeretete, élete által adja tovább a hivó szót. Isten minden gyermeke hirdesse az örömüzenetet, mint a sivatagban az arab, aki szomju­hozik, jöjjön el s vegye.... ingyen! “Jöjj, vacsorálj Ő vele s aztán menj!” Böjt van. Hangzik a hivogatás: A Lélek és a mennyasszony ezt mond­ják: jövel. És a ki hallja, ezt mondja: jövel! És a ki szomjuhozik: jöjjön el, és aki akarja, vegye az élet vizét in­gyen ! Ima: Édes Atyám! szomjuhozom s hallom a hivó szót, azért, a mint va­gyok, jövök. Alázattal, bünbánattal elid­be borulok s kérlek: addj nekem innom abból a vízből, a mit Megváltóm hozott. Tölts ímeg lelkeddel, hogy kint az élet­ben rólad tegyek bizonyságot, érted éljek s egész teletem rólad való bizony­ságtétel, hozzád való hivogatás legyen. Itt van szivem, neked adom Uram, mert megváltottad, megtisztítottad, megvásá­roltad. Itt van szivem! neked adom, mert szeretlek! Te az enyém, én a Tied! Add, hogy e szent viszony, ez az egy­másra találtság, egymáshoz való tar- tozandóság zavartalan és örökkévaló legyen. Amen. Mi Atyánk.... Ének: 135 dics. 5 vers “Nincs is egyébben oltalmunk....” NYUGTÁZÁS. Varga József westfieldi Mass, test­vérünk egy dollárt küldött be hozzánk egy menekült ref. lelkész és Szaday Sándor volt tanító részére. A szives adományt köszönettel nyugtázzuk.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents