Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1930 (31. évfolyam, 1-52. szám)
1930-11-29 / 48. szám
4-ik oldal 48-ik szám. AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA AM2RIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA Published weakly by the Board of Home Missions of the Reformed Church in the U. S. Editor in chief: Rev. G. Takaró, 34-1 E. 69th St. New Yoik, N. Y. Associated editor: Rev. Sig. Laky, 1 737 Mahoning Ave. Youngstown, O. Managing editor: Rev. J. Melegh, 134—8tn Ave. McKeesport, Pa. Subscription terms: $2.00 per year, sent anywhere. Enteren as second class matter on the 14th of August, 192; at the P. O. at Pittsburgh. Pa. under the act of March 8, 1879. Publication office 4829 Second Avenue. — Pittsburgh, Pa. x x.x :: X a a a a a :::::: al a a a a .: a a a a a'a I CSENDES ÓRA. | 1 . . sí ;; Rovatvezető: Újlaki Ferenc toledoi | p lelkész. I 1 1 a a a a a a a a a a a a a a a a a a a a a a a a a a a a a a a A MEGSZÁRADT KEZŰ EMBER. Advent első vasárnapjára. Ének: 71 dicséret 1, 2 vers: "Álmél- kodással csudáljuk . . .” IMA: Édes Atyám! Áldott légy, hogy adsz alkalmakat, időszakokat, amelyek kiemelkednek az egyforma, szürke hétköznapok közül s kiemelnek minket is. Áldott légy az adventért, a várakozásnak, reménykedésnek, készületnek boldog időszakáért. Atyám! megelevenednek előttem adventi Ígéreteid: “a nép amely sötétségiben jár, lát nagy világosságot... fény ragyog fel felettök. . . gyógyulás lesz az Ö szárnyai alatt. Édes Atyám! a sok-sok millió gyermeked között, ott ülök én is várva, mint ültek a betegek a Bcthesda tava körül, várva a víznek mozdulását, az angyal leszállását, várva a gyógyulást. Várva Reád, alázattal könyörgök: vajha meg- szakasztanád egeidet ás alászálIánál! világosságot, gyógyulást hoznál! hinni, reménykedni, szeretni tanítanál! Jövel azért Uram Jézus! Ámen. Bibliaolvasás: Márk ev. 3. rész 1. és 5. versei. Karácsony előtt történt. Az édesapa együtt ült kis fiával. A feleséget és édesanyát csak egy pár hete temették el. Szomorú volt mindkettő, az apa is, a gyermek is. Jön a karácsony s nincs többet az, aki oly széppé, örömmel teljessé tette életüket. Az édesapa ölébe veszi gyermekét, simogatja, vigasztalja. Biztatja, hogy mondja, meg mit kíván karácsonyra, írjon levelet Santa Clausnak s ő elhozza, amire vágyik. A gyermek szót fogad. Levelet ir. Levelében ez volt: “Drága Santa Claus! hozd vissza az édesanyámat!” . . . Mit ér a játék, cukorka, mit ér a csillogó, díszes karácsonyfa, ha nincs vele, nincs mellette az, akit szive teljességével szeret, aki szomorúságukat örömre változtathatná. Karácsony jöttével, az adventi időszakban, millió és millió szívből száll a könyörgés: “Drága Jézus hozd vissza.... add meg, a mi boldogságunkhoz, gyógyulásunkhoz, örömünkhöz szükséges.... jöjj ! gyógyíts meg, könnyeinket töröld le . . Szomorúság volt a megszáradt kezű ember házában is. Hisz nehéz megpróbáltatás nehezedett az egész családra. A családfőnek, a kenyérkeresőnek jobb karja élettelenné lett. Megszáradt. Erő nélkül csüngött le. Nem születésétől fogva volt ilyen. Később, mikor már családja volt, érte a megpróbáltatás. Mit jelenthetett ez abban a korban, amikor még nem volt semmiféle biztosítás? . . . Munkáját elveszítette, Ő neki s feleségének szivét bánat töltötte be. Gyermekei éheztek. Olyan nyomorúság szakadt rájuk, amiről nem is álmodtak. De ez az ember, a nehéz időkben, a kereszthordozás alatt, nem veszítette el hitét. Nem szakította meg az egyházzal való közösséget, hisz szombati napon ő is ott van a capernaumi fehér márványból épített zsinagógában. Ott van az istentiszteleten, azok között, akik áldják az Istent s várják az ö segítségét. Valamikor, amikor még egészséges volt, vidám, megelégedett családdal, boldog feleséggel, egészéges, jól táplált gyermekekkel ment a zsinagógába. Valamikor az élete boldogság volt, az Isten jó volt hozzá. De most?! . . Ő maga munkaképtelen, szerettei nyomorognak. És mégsem fordit hátat az egyháznak, mégsem lesz hitetlen. Haba- kuk prófétával együtt érezte, vallotta: “Ha a fügefa nem fog virágozni, a szőlőkben nem lesz gyümölcs, megcsal az olajfa termése, a szántóföldek sem teremnek ... én még akkor is örvendezni fogok az Urban és vigadok az én szabaditó Istenemben!” (Habakuk 3: 17-17.) A feltétlen bizalomnak embere volt. A megszáradt kezű, élettelenül lecsüngő karú ember, szombatnapon ott van a zsinagógában. De ott van más valaki is. Ott van Jézus. Mily ellentét! Az élettelen, lecsüngő kéz és Jézus se- gitő szeretettel, erővel telt keze! Jézus monda az embernek: “Állj elő a középre! . . . Nyújtsd ki a kezedet!” És kinyujtá és meggyógyult a keze és éppé lön, mint a másik. A meggyógyított ember boldogan kiáltotta: Áldott legyen az Ur! Adjatok szerszámot. Adjátok ide kalapácsomat, adjatok szöget, deszkát! Jöjjetek és nézzétek, hogy veszem kezembe a szerszámot! Jöjj feleségem és nézd! Ember vagyok újra, egészséges, munkaképes ember! Nem tehetetlen beteg, hanem ember vagyok, aki megtudja keresni a mindennapi kenyeret, a ruhára valót! Hallottátok, hogy zúgtak a zsinagógában ? Ki akarnak rekeszteni? Áldott legyen az Ur, ép, egészséges karom van! Jézus visz- sza adta a kezemet, .munkára, harcra, összekulcsolni imádságra! Advent van! A várakozásnak, reménységnek ideje. Az egész világ olyan, mint az élettelen karú, megszáradt kezű, ember. A gazdasági válság, a munka- nélküliség, a testvérietlenség, a bűn miatt, élettelenül, munkaképtelenül, hullott le sok-sok millió munkás kar. A házakban megfogyatkozott a mindennapi kenyér, a szivekben megszaporodott a gond, a szomorúság, aggodalom. Az egész világ sóhajtozva nyög és vár. Elveszitsük-e bitünket? hátat fordítsunk egyházunknak? Nem! Sőt annái buzgóbban keressük a Gyógyító Orvossal, Jézussal, való találkozás helyeit, alkalmait. Mert Jézus jön. “lm az ajtó előtt állok és zörgetek!” Eljön hozzánk is, mint elment a capernaumi zsinagógába. Nekünk is megadja azt, amit megadott a megszáradt kezű embernek: uj erőt, munkát, munkaképességet, lelki békességet, uj örömet. Megadja! Csak kérjük. Csak keressük Őt. Csak fogadjunk Neki szót. Óh bár belátná mindenki azt, hogy nincs más kivezető ut, nincs más gyógyulás, megoldás, csak egy: Jézus! Óh, ha az adventi időszakban, lábaihoz borulna, Királyának fogadná el, minden szív, akkor boldogan vallhatnánk: áldott legyen az Ur! a lecsüngő, élettelen kezek ismét munkássá lettek, a kenyér megszaporodott a szeretet, békesség megnövékedett! IMA: Világ Megváltó ja! Egyetlen Orvosunk! Jézus! lm elödbcborulva tisztelettel, alázattal kérlek: mint elmentél a capernaumi zsinagógába s meggyógyítottad a száradt kezű embert, úgy jöjj cl mi hozzánk is, jöjj minden szívbe, minden családba, minden egyházba, jöjj és hozz gyógyulást. Adj uj alkalmat, lehetőséget az uj életre, a mindennapi kenyér megszerzésére. Jöjj s e beteggé lett emberiség, elérőtclenedett, élettelen tagjaiba önts uj erőt, leikébe reménységet. Jöjj, szülj újjá minden lelket, hogy előtted
