Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1930 (31. évfolyam, 1-52. szám)
1930-11-22 / 47. szám
vol. XXXI. évfolyam. No. 47. SZÁM. PITTSBURGH, PA. NOVEMBER 22, 1930. AMERIKAI MAGYAR XzsR2sáaJ3fl aof Reformátusok Lapja AMERICAN HUNGARIAN PRESBYTERIAN AND REFORMED CHURCH PAPER. A lapra vonatkozó minden közlemény és előfizetés a felelős szerkesztőhöz küldendő ezen a címen: Rev. J. Melegh, 134-8th Ave., McKeesport, Pa. Telefoni 22742 McKeesport. Miért menj templomba? (M.) Akiben Istennek lelke lakozik s nem öldökölte meg magában azt, akiben ott cl az Isten szolgálatának szeretete s tudja azt, hogy a lélek nyugalmát, az élet boldogságát, az öröklét üdvösségét csak a templomon keresztül keresheti és találhatja meg. az ilyen ember már önmagáért is szívesen keresi föl az Isten hajlékának tornácait. Az embernek pedig nemcsak önmagáért kell cselekednie valamit, hanem másokért is. Elsősorban azokért, akiket az Isten egyenesen reánk bízott, akikért mi vagyunk felelősök Isten s ember előtt: a mi gyermekeinkért is. Ha önmagunk óhaj- tozunk az Istenfiuság méltósága í a templom által nyújtott lelki nyugalom bol dogsága után, csak természetes, hogy ugyanazt gyermekeink részére is igyekszünk, igyekeznünk kell megszerezni. Ezt pedig nem tehetjük meg úgy, hogy gyermekeinket csak küldjük a templomba. Nokiáink VINNÜNK kell őket az Isten házába, mert lm azt látják tőlünk, hogy mi magunk nem érdeklődünk a szent hely iránt: miként várhassuk azt, hogy az ő sziveikben fog majd föl ébredni ez az érdeklődés? A PÉLDAADÁS az, amely saját lelki éhségünk és szomjúságunk mellett arra kötelez bennünket, hogy szeressük és látogassuk az Istennek hajlékát. A példaadás elsősorban saját gyermekeink részére, másodsorban pedig felebarátaink részére is, akikkel szemben szintén meg vannak a mi kötelességeink. Az élő hifii keresztyén emberre nézve nem lehet közömbös, hogy milyen életet él az ö barátja, az ő szomszédja, az ő környezete. Mert a rossz környezet elronthatja a leghivőbb keresztyén gyermekeit is. Ezért is kötelessége tehát minden jó keresztyénnek, hogy ragaszkodjon az Isten házához. MENJ TEMPLOMBA! OLVASÓINK FIGYELMÉBE. Nt. Borsos István lelkész ur szives volt közvetlen munkálkodását lapunk részére fölajánlani. Idejéhez képest fölkeresi olvasóinkat, terjeszti lapunkat. Ajánljuk őt mindnyájunknak hittestvéri szeretetébe. MONDAT PRÉDIKÁCIÓK. Közli: Nagy Ferenc wellandi ref. lelkész Meglehet — — Hogy nagy bajaid vannak, de csupán azért, mert megengedted, hogy a kicsinyek megnőjjenek. — Többször gondoltad már, hogy az Isten nem válaszol az imádságra, mert talán azt mondta, hogy “nem.” — Hogy jó hírneved van, de csak azért, mert nem ismernek közelebbről. — Sőt egész biztos, hogy gyakrabban megcsaltad te az Istent, mint Ő té- ged. VÉGREHAJTÁS. A különböző gyűléseknek és konferenciáknak csak akkor van igazi értéke, ha a hozott határozatokat nyomon követi a végrehajtás. Ha mindazok, amiket elhatároztak, nem maradnak ott a jegyzőkönyvben, hanem kilépnek az életbe s ott igyekeznek testet ölteni. Az AMREL mostani clevelandi gyűlése is csak akkor fog igazi értéket jelenteni, ha határozatainak az életben is érvényt fognak szerezni az arra hivatottak. A rendes egyházhatósági gyűléseknél a határozatok végrehajtása rendesen nem ütközik nagyobb nehézségbe. Hiszen az cgyházhatósági, az egyházmegyei határozatok kötelező erejűek s ha elmulasztjuk azok végrehajtását: a törvényes következményeknek tesszük ki magunkat. A Lelkészegyesület határozatainak végrehajtásánál nem áll rendelkezésre ez a hivatalos erő. Hiszen a Lelkészegyesület nem végrehajtó hatóság. A lelkészek magán buzgóságának határozatai ezek csupán, amelyeknek végrehajtása pusztáit attól függ, hogy mennyiben érezzük magunkat elkötelezve arra. Vannak ugyan tisztviselők, akiknek feladata, hogy a hozott határozatok végrehajtását figyelemmel kisérjék, szükség esetén sürgessék, de ezek a tisztviselők az egyéni felelősség, és pedig pusztán erkölcsi felelősség garanciáján kiviil egyébbel nem rendelkeznek. Sőt hozzátehetjük mindjárt azt is, hogy igen sok esetben nem is képesek arra, hogy az egész vonalon figyelemmel kisérjék, sürgessék a határozatok végrehajtását. Hiszen jól ismerjük magunkat. Jól tudjuk, hogy készen áll mi bennünk a lélek, de a gyarló test nagyon erőtelen. Leköt bennünket a mindennapi élet ezernyi gondja, saját egyházunk még több ezernyi ügyes-bajos dolga: bizony, könnyen feledkezünk el a végrehajtásról. Rá 'vagyunk szorulva, hogy serkent gessenek, noszogassanak bennünket, hogy sokszor a Lélek hatalmával kényszerítsenek bennünket. Ez pedig sokkal több munka, semhogy az a néhány tisztviselő elvégezhetné. Tulajdonképen nem is “néhány”, hanem csak egy, mert hiszen a határozatok végrehajtása a titkár föladata, aki a mostani esetben az AMREL alelnöke, megbízva a belit gyek intézésének vezetésével is. Emberfeletti munkát és fölöttébb nagy felelősséget akarnánk a titkártól várni, ha a végrehajtást kizárólag tőle követelnénk. A tisztikarnak a legsürgősebben össze kell jönnie, hogy a határozatok végrehajtásáról gondoskodjék. Ez a gondoskodás pedig megint csak akkor történik helyesen és keresztülvihető módon, ha a munkát megosztja. Megosztja azokkal, akik a gyűlésen az egyes tárgyak előadói, tehát bizottsági elnökök gyanánt szerepeltek. Ezek a férfiak legjobban ismerik a részükre kiosztott kérdéseket, azokat is, akik leginkább érdeklődnek azok iránt s igy legjobban tudhatják figyelemmel kisérni, esetleg sürgetni azoknak végrehajtását. A tisztikarnak, mint végrehajtó bizottságnak nem szabad visszariadnia attól, hogy ilyen értelmű határozatot nem hozott a gyűlés. A végrehajtás rájuk van bizi'a: a végrehajtás módját nekiek van joguk meghatározni. Jobb végrehajtást pedig nem tudunk elképzelni annál, mintha mennél többünket állítnak munkába.
