Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1930 (31. évfolyam, 1-52. szám)

1930-02-01 / 5. szám

4-ik oldal AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA 5-ik szám. AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA Published weekly by the Board of Home Missions of the Reformed Church in the U. S. Editor in chief: Rev. G. Takaró, 344 E. 69th St. New Yoik, N. Y. Associated editor: Rev. Sig. Laky, 737 Mahoning Ave. Youngstown, O. Managing editor: Rev. J. Melegh, 134—8tn Ave. McKeesport, Pa. Subscription terms: $2.00 per year, sent anywhere. Entered as second class matter on the 14th of August, 1925 at the P. O. at Pittsburgh, Pia. under the act of March 8, 1879. Publication office 4829 Second Avenue. — Pittsburgh, Pa. CSENDES ÓRA. Rovatvezető: Újlaki Ferenc toledoi lelkész. KICSODA SZAKASZT EL MINKET A KRISZTUS SZERELMÉTŐL ? Ének: 97 dics. 1, 2. (Hazai uj énekes) “Te benned bizni, óh. áldott Istenség!” Ima: Édes Atyám! Én Istenem! Szomjuhozva, epedve jövök Hozzád, mert Te vagy üdvösségem, békességem, életem forrása. Kicsodám van az egek­ben? (Maiadnál egyébben nem gyönyör­ködöm e földön. Te vagy az én szivem­nek kősziklája. Fáradt madár fészkére száll, fáradt lelkem hozzád, nyugalmat, biztonságot adó kőszálhoz repül, meg­pihenni, felüdülni. Te vagy a fészek. A puha és meleg. Hozzád, lelkem fészké­hez menekülök, terheimet lerakni, meg- gyógyulni, megerősödni, hogy ujult erővel repülhessék tovább. Nem kérek semmit, se örömet, se szomorúságot, csak elidbe hozom szivemet, életemet, hogy meglásd s megadd azt, amire szükségem van, mert Te jobban is­mersz, jobban szeretsz, mint én isme­rem, szeretem magamat. Azért előtted állva, várok. Várom szent szavad, vá­rom, hogy jelentsd ki énnekem. A Jé­zus által. Ámen. Bibliaolvasás: Róm. 8 rész 35-39 vers. “Kicsoda szakaszthat el minket a Krisztus szerelmétől? . . .” Pál előhiv- ja az egész világmindenséget. Előhivja az életet és a halált. Próbáld meg. Ké- pes-e elszakítani a legszentebb köte­léket. Előhivja ennek a világnak és a másik világnak hatalmasságait, elő­hivja a jelent és a jövőt. Bármi válto­zást hoz az élet, van egy drága vi­szony, egy boldogító, áldott összekötte­tés ,amit nem változtathat meg, nem érinthet semmi. Előhivja a magasságot és a mélységet. Jöjjenek, próbálják ki erejöket. Végigkutatjaaz egész terem­tett világot, annak minden erőit, mi az, ki az, ami, vagy aki elvehetne a szív legdrágább kincsét. S a mikor előhiv mindent, győzedelmes örömmel kiáltja: “meg vagyok győződve, hogy sem ha­lál, sem élet, sem angyalok, sem fejede­lemségek, jelenvalók, sem következen- dők, sem magasság, sem mélység, sem semmi más teremtmény nem sfcakaszt- hat el minket az Istennek szerelmétől, mely vagyon a mi Urunk Jézus Krisz­tusban !” Mily boldog az, aki ilyen győzedel­mes bizonyossággal szólhat. Mily bol­dog az, aki mind mélyebbre szállva Krisztus megismerésében, szereteté- ben, annyira összeszőtte, eggyé tette lelkét, életét, szive szerelmével, Krisz­tussal, annyira megszerette, nélkülöz­hetetlen, egyedüli értéknek ismerte fel, hogy Pállal együtt örömmel mondja: meg vagyok győződve, hogy engem At­tól, akit megismertem és megszeret­tem, senki és semmi el nem szakaszt­hat ! Örök, széttéphetetlen kötelék az! Kicsoda szakaszt el ? üldözés, vesze­delem, fegyver-é? Ez még inkább nyil­vánosságra hozta és hozza a Déleikben lakozó igaz szeretetet. A múltban nem volt üldözöttebb ember, üldözöttebb egyház, mint a magyar református. És semmi üldözés nem tudta a magyar re­formátust a Krisztus szerelmétől elsza­kítani. Oroszországban ma vallásüldözés van. 150 évvel ezelőtt Katalin cárnő látva azt, hogy a Volga partján óriási területek vannak műveletlenül, azért német protestáns füldmöveseket telepi­tett oda. Ezek a német földművesek nagyszerű munkájuk által nélkülözhe­tetlen elemeivé lettek az orosz gazda­sági iéletnek, s ezért a cárok kiváltsá­gokban részesítették őket. A bolseviki kormány elvette a vallás szabad gya­korlását, eltörölte a vasárnapot, üldö­zőbe vette azokat, akiknek szivében ott ég a Krisztus szerelme. S ezek a né­met származású protestánsok odahagy­va gazdag, jól felszerelt farmáikat, ott­hagyva gazdagságukat, felkerekedtek, hogy kivándoroljanak oda, ahol szabad a Jézust szeretni. Három ezer már ott is hagyta Oroszországot. Kicsoda szakaszthat el? vagyon? in­kább lemondtak róla. Üldözés, fegyver? Nem hogy elszakította volna őket a Krisztustól, még erősebbé tette az utá­na való vágyat, a hozzá való ragaszko­dást. Kicsoda szakaszthat el? az élet? még talán leghamarabb ez. Az élet lehűt­heti, közönyössé, lágymeleggé teheti, egyhangúságával, vagy javaival álomba ringathatja a lelket, de csakis azét, aki még igazán nem ismerte, nem sze­rette meg Jézust. Kicsoda szakaszthat el ? a halál ? Szegény Uncle Tom-ot, a fekete rab­szolgát kifosztotta az lélet mindenből. Elhurcolták Kentucky-i otthonából, el­szakították szeretteitől s a szívtelen rabszolgatartó kezébe került. S most haldoklik. Ott fekszik a kemény ágyon, háta kék a korbácsütésektől. Másnap megérkezik a régi gazdája, hogy ki­váltsa őt. Amikor meglátja szeretett, régi szolgáját, odaborul az ágyához és azt mondja: “Tamás bácsi! én szeglény, szegény barátom. Te nem halhatsz meg. Azért jöttem, hogy megvegyelek és ha­zavigyelek.” “Oh, uram, elkéstél” — felelte az öreg, — az én Uram, a Jézus vásárolt meg engem, és most lén me­gyek Ő hozzá, haza. A meny jobb, mint Kentucky.” Szemét lezárta, arcán bol­dogság ömlött el s elhaló hangon ezt susogta: “ki — ki — kicsoda szakaszt­hat el minket a Krisztus szerelmé­től... ?” S e szavakkal ajkán meghalt. Az életben elszakították mindentől, ami kedves volt előtte, de ettől az egy drá­ga szívtől senki el nem szakaszthatta. Ima: Istenem! mélyebbre benned, mé­lyebbre még, nem kell e földön semmi egyéb. Mélyebbre szeretetedben, a ve­led való léteiben, hogy teljes bizonyos­sággal mondhassam: engem tőled töb­bé senki és. semmi el nem szakaszthat. Jöjjön bármi, mióta megismertelek, szeretlek s szeretni foglak örökké. Ve­led óhajtok lenni e földi életben, látni, szeretni akarlak a z örökkévalóságban. Uram, add, hogy sem élet, sem halál el ne szakíthasson Te tőled, a Jézusért. Ámen. Mi Atyánk . . . Ének: 97 dics. 4 vers: “Van Iste­nem . . MONDAT PRÉDIKÁCIÓK. TUDOD-E, HOGY —-—• Az árnyék bizonysága annak, hogy a nap süt? — Nem lehet állandóan és örökre le­győzni azt, ami igaz? —• A névtelen levél annak a bizonysá­ga, hogy a szerző fél tőled? — Az igaz barát sohasem kér magya­rázatot ? — A kerülő ut jobb, mint a fő ut? Mert ha nem lenne, akkor nem volna ke­rülő ut? — A leghosszabb és legsötétebb éjsza­ka után is felkél a nap? — Még a názáreti Jézust is félreértet­ték legjobb barátai?

Next

/
Thumbnails
Contents