Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1930 (31. évfolyam, 1-52. szám)
1930-09-20 / 38. szám
VOL. XX XI. ÉVFOLYAM. PITTSBURGH, PA. SEPTEMBER 20, 1930. No. 38. SZÁM. AMERIKAI MAGYAR Reformats Ns&v AMERICAN HUNGARIAN PRESBYTERIAN AND REhv. URCH PAPER. Lapja . -w A lapra vonatkozó minden közlemény és előfizetés a felelős szerkesztőhöz "küldendő ezen a cimen: Rev. J. Melegh, 134-8th Ave., McKeesport, Pa. Telefon: 22742 McKeesport. Miért menj templomba ? Minden intelligens embernek mennie kellene a templomba, ahol mindig a legjobb embereket találhatja meg, A tem- plomlátogdió emberek ösztönzik a többieket arra, hogy szakítsanak a gonosszal és tamiljának jót cselekedni. Minden fajnak, hitnek, színnek és állapotnak megvan a maga temploma. A gazdag ember megtalálja az ö templomában a legnagyobb kényelmet és modern fényűzést,— és vájjon miért nem? Semmi sem elég jó az Isten házában. A szegény ember imádhatja Istenét a maga templomában azzal az áldott tudattal, hogy neki imádkoznia keli Az átlag emberek, akikről Lincoln azt mondta, hogy: “Az Isten nagyon szeretheti az átlag embereket, mert sokat teremtett belőlük'’ — mindenütt megtalálják az ö templomjukat. Városokban, falvakon, völgyekben, hegyek közt, mindenüttv mindenütt. Én optimista vagyok. Az Isten ott üt az ő trónján s a földön minden az Ó akarata szerint történik. Én hiszem, hogy közel van .az idő, amikor az emberek igy szólnék a tékozló fiúval: “Fölkelek és elmegyek az én Atyámnak hajlékába.” Akkor a templomok mindenütt tele lesznek imádkozó néppel. Valaki, aki nem nagyon látogatta a templomot, azt kérdezte a lelkésztől, hogy tehetne-é valami jobbat az ö családjáért, mint hogy küldi őket a templom- bal... A lelkész igy válaszolt: Igen, h ózd őket a templomba! A templom a lehető legjobb orvosság, amit valaha is föltaláltak az emberiség betegségének meggyógvifására, mert annak legfőbb sarkköve az erkölcsi kiválóság és a testvéri közösség. MENJ TEMPLOMBA! III. Fülöp. III. Fülöp, Spanyolország egykori királya arra kérte 'halálos ágyán gyóntatóatyját, hogy nevében adja tudtára nyilvánosan mindeneknek, hogy a királyi méltóságból a halálban semmi sem marad meg, csak a bánat és szenvedés. MONDAT PRÉDIKÁCIÓK. Közli: Nagy Ferencz lelkész. Milyen gyakran — — Gondolsz a saját elhanyagolt kötelességeidre, mikor másokat kritizálsz ? — Bünteted meg gyermekeidet a rossz szokásokért, amelyeket te tanítottál meg velük? — Hallgatod figyelemmel a pletykát és aztán meg pletykázással vádolod a pletykázót ? Jelentés a keleti utrél. Amilyen nehezen határoztam el magamat arra, hogy meglátogassam a reánk bízott gyermekek egy csoportjával a keleti egyházakat: épen olyan nagy örömmel teszek tanúbizonyságot arról, hogy az aggodalmam, dacára a végtelenül rossz munkaviszonyoknak, hiábavalónak bizonyult. Tudtam, hogy testvérekhez megyünk, akik között nagyon sokan vannak olyanok, akiket a régi időkben, a szétszórt csontok összcszedésének az idején, ismertem meg. Tudtam, hogy nem lesz egyetlen egyházközségünk sem keleten, ahol ne találnék régi, kedves ismerősökre, akik között hála Istennek még mindig sokan vannak olyanok, akik valamikor régen, egy vagy más tekintetben munkatársaim voltak. De arra a lelkesedésre, a szivek mélyéből felfakadt szeretetre, amely- lyel kis csapatunkat mindenütt fogadták: igazán nem voltam elkészülve. Ez az ut egyik legkedvesebb emléke lesz az én este felé hajló életemnek. Minden fáradságot, törődést és megpróbáltatást elfeledtünk a zsúfolásig megtelt templomokban és azok a tapsok, amelyek gyermekeink ügyes, megkapó előadásait mindenütt kísérték: biztosítékot szolgáltattak arra, hogy azon az utón járunk, amelyet Jézus mutatott meg. Jézus parancsolta meg: Menjetek el! Az egyház egyetemes, nagy érdekeit s ezek között a hitet megbizonyitó jócsele- kedeteket, az irgalmasságot, a könyörülhet nem lehet másképen életben tartani, gyümölcsözővé tenni, mintha elmegyünk a mi testvéreinkhez és intjük, buzdítjuk arra a gyülekezeteknek az alkotó tagjait, hogy vallásos életünk csak akkor lesz Jézushoz méltó élet, ha irgalmas samaritá- nusokként, kimegyünk az utakra, kimegyünk az életbe, ha lessáliunk a szakodé-. kok közzé és arra törekszünk, hogy megtartsuk azokat, akik a veszedelemnek az utján járnak! Óh milyen sokszor éreztem, hogy testvéreim jönnek velem Kapernaumba. Letelepednek Jézusnak a lábainál és összeszedik a megmaradt darabokat. Ezek a maradék darabok töltötték még most is a mi kosarainkat. Olvassa el bárki az adakozók névsorát és azt fogja látni, hogy a kicsiny kenyerii emberek voltak azok, akik egy darabot letörték a szűkös kenyérből, hogy a magyar árvák ne éhezzenek, hanem növekedjenek mind testüknek, mind leiköknek az erejében! Összesen 21 egyházat látogattunk meg. Mindenik egyházban előbb istentisztele-. let, majd vagy még ugyanazon az estén, vagy a másik napon, amint az alkalom időt szolgáltatott, gyermekeink megtartották azt a vonzó és szép előadást, amelyből nevelésünknek a hármas irányzatát akartuk bemutatni azok előtt, akik ezeken az előadásokon megjelentek. Ez a hármas irányzat: a vallásos, a magyar és az életre való nevelés. Testvéreink meg is látták ezt a hármas célt s mindenütt a legmélyebb elismeréssel és szeretettel győződtek meg arról, hogy a mi népünknek az áldozatkészsége nem hiábavaló. Olyan munkát segítenek, amely méltó a legmesz- szebbmenö pártfogásra. Uhuiknak a mai rossz munkaviszonyok között fényes volt az anyagi eredménye is. Bár még egy pár helyről nem kaptam meg a részletes elszámolást, de a már jelzett eredményekből arra lehet következtetnem, hogy a legalacsonyabb számítás szerint is mintegy 3200 dollár lesz ennek az útnak a bevétele. Főbből hétszáz dollárnyi kiadásunk lesz s igy a hét hétre tér-
