Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1930 (31. évfolyam, 1-52. szám)

1930-01-25 / 4. szám

4-ik oldal AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA 4-ik szám. AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA Published weekly by the Board of Home Missions of the Reformed Church in the U. S. Editor in chief: Rev. G. Takaró, 344 E. 69th St. New Yoik, N. Y. Associated editor: Rev. Sig. Laky, 737 Mahoning Ave. Youngstown, O. Managing editor: Rev. J. Melegh, 134—8tn Ave. McKeesport, Pa. Subscription terms: $2.00 per year, sent anywhere. Entered as second class matter on the 14th of August, 192: at the P. 0. at Pittsburgh, Pa. under the act of March 8, 1879. Publication office 4829 Second Avenue. — Pittsburgh, Pa. CSENDES ÓRA. Rovatvezető: Újlaki Ferenc toledoi lelkész. HA A FÜGEFA NEM FOG VIRÁ­GOZNI.. Ének: 138 zsolt. 1,2. Ima: Dicsér téged teljes szivem, én Istenem, édes Atyám! mert megenge­ded nékem azt, hogy veled, Akit szi­vem szeret, találkozhassam, együtt le­hessek. Dicsérlek Uram, mert hátam megett hagyva munkáimat, gondjaimat, lábaidhoz ülhetek, mint gyermek az édes atya lábaihoz. Meghitt közösség­ben kiönthetem szivemet, mint barát a barát előtt. Kegyelmedből segits arra, hogy, hogy szivemből, gondolataimból kizárhassak mindent, ami a veled való édes közösséget megzavarná, ami fi­gyelmemet Rólad elvonná. Szined előtt vagyok, minden szépitgetés, takargatás nélkül, úgy amint vagyok s arra kér­lek, hogy két karod közé ölelve, sza­vaddal, igéddel, biztatásoddal vigy en­gem a békesség, az irántad való mé­lyebb, hűségesebb szeretet felé. A Jé­zus által, Ámen. Bibliaolvasás: Habakuk 3 rész 17, 18 vers. “Ha a fügefa nem fog virágozni, a szőlőkben nem lészen gyümölcs, meg­csal az olajfa termése, a szántóföldek sem teremnek eleséget, kivész a juh az akolból lés nem lesz ökör az istálló­ban, én akkor is örvendezni fogok az Pírban és vigadok az én szabaditó Is­tenemben....” A szentirásnak egyik leg­erőteljesebb, tántoríthatatlan hitet su­gárzó helye ez. Sokan az ótestamentum legkedveltebb részének tartják. Ilyen­nek tartotta Franklin Benjamin is. Webster Dániel, hires művészek tár­saságában ezt mondotta: “csodálom, hogy nem akadt még festő, aki inspirá­ciót kapott volna arra, hogy az ókori irodalom egyik legmegragadóbb részét megfesse.” S mikor megkérdezték, hogy melyik az ? Azt felelte, az a je­lenet, amikor Habakuk próféta a ro­mok, veszteségek, csalódások között, békességes, nyugodt szívvel örvendez­ve, ül. Méltó ez a bibliai rész, hogy min­denki megtanulja, szivében forgassa - s bevigye életébe. Mert ez a rész az iga­zi, önzetlen vallásosságnak, Istenszere­tetnek titkát tárja fel. Mi az indító oka, forrása az igazi, mélységes szeretetnek, a vallásosság­nak ? . “Ok nélkül féli-e Jób Istent •— kér­dezte a Sátán. Azzal vádolta Jóbot, hogy azért vallásos, mert nyer általa. Nem azért jó, mert magát a jóságát szereti, nem azért féli és szereti az Urat, mert magát az Urat szereti, ha­nem azért, mert látja, hogy érdemes jónak lenni. Igaz ez? Ugye igaz az, hogy érd,emes jónak lenni, mert a jóság, a becsületesség ki­fizeti magát, hogy ezzel a kifejezéssel éljünk. Az Istenben vetett hit áldásos gyümölcsöket terem. Azonban nagyon messze vagyunk az igaz szeretet s a vallás lényegétől, ha a jutalomért, az ajándékért szeretünk. Nem vagyunk igazán keresztyének addig, amig csak ragaszkodunk Jézushoz, amig mint a tömeget, jól tart kenyérrel és hallal. Ha Istent magáért s nem ajándékaiért szeretjük, akkor vagyunk igazán vallá­sosak. Amint Xavieri Ferenc mondotta: Istenem! szeretlek. Nem azért, mert a mennyet adod jutalmul, nem azért, mert akik téged szeretnek el nem vesznek, hanem te érted magadért szeretlek. Sze­retlek, szeretni foglak, mert Királyom, Istenem vagy ! Ezt mondja Habakuk próféta is. Uram jók, boldogitóak az ajándékaid, de előt­tem Te magad, az ajándékozó, több, értékesebb vagy, mint minden ajándé­kod. Azért ha ajándékaidat visszaveszed, ha a fügefa nem fog virágozni, a szőlő- olaj,- szántóföld,- a juh,- ökör elvész, Cm még akkor is örvendezni fogok ben­ned, mert tudom azt, hogy nagyobb az ajándékozó, mint az ajándék. Tudom, hogy fájó elveszíteni az ajándékot, de sokkal nagyobb tragédia az, ha az ajándék megmarad s magát az aján­dékozót veszítem el. Testvérem! el tudod-e őszinte szivvel mondani azt, amit Habakuk mondott? El tudnád-e imádságodban mondani: Uram, ha elvennéd azt, akit szivem szeret, ha gyermekeim, szeretteim ki­pusztulnának házamból, életemből, ha elvennéd javaimat, én akkor is örven­dezni tudnék Benned? Ugye nehezen tudnánk elmondani. Pedig a lelki békes­ségnek, az Istenbe vetett tántoríthatat­lan hitnek ez az alapja: ha a fügefa nem fog virágozni, én akkor is vigadok az én istenemben! Ez adott erőt a már­tíroknak, ez ad erőt a veszteségek el- hordozására. Ez vezet el az önzetlen, őszinte szeretet, az igazi vallásosság forrásához. Ima: Édes Atyám! Tanits meg engem arra, hogy ha szeretem is ajándékaidat, mert azok jók, boldogítók, de még jobban szeresselek téged. Tanits meg engem arra a mélységes hitre, irántad való ön­zetlen szeretetne, ami Habakuk szivé­ben is ott élt. Add, hogy őszintén tud­jam a zsoltáriróval imádkozni: kicso­dám van az egekben ? náladnál egyéb­ben nem gyönyörködöm e földön. Ha elfogyatkozik is testem és szivem: szi­vemnek kősziklája és az én örökségem te vagy, óh Isten, mindörökké! Ámen. Mi Atyánk.... Ének: 46 zsolt. 1, 2. “Az Isten a mi reménységünk....” “DE HA NEM," E három egyszerű kis szócskáról azt mondotta Farrar kanonok, hogy a Szentirás legfenségesebb szavai közé tartozik. Tekints rájuk környezetükben és figyeld meg, miként tornyosodnak, mint felhőkarcoló hegycsúcsok a hatal­mas hegyek között: “A mi Istenünk, akit mi szolgálunk, ki tud minket sza­badítani az égő, tüzes kemencéből és a te kezedből is, óh király, kiszabadít minket. DE HA NEM tenné is, legyen tudtodra, óh király, hogy mi a te iste­neidnek nem szolgálunk és az arany állóképet, amelyet felállítottál, nem imádjuk.” Ez jelzi a hősiesség legmagasabb te­tőpontját, amit ember elérhet. Itt nincs tettetés, sem ámitás. Ez valódi. Könnyű hősnek lenni az első felvonásban, mi­kor tudod, hogy a harmadikban meg leszel mentve. Azonban, itt ilyesmiről szó sincs. “Mi megállunk állhatatosan hitünkben, bízva a mi Istenünkben, hogy megszabadít a te kezedből, óh király, de ha esetleg nem...., akkor is hűek maradunk.” Ez a keresztyéni cba- rakternek a leghősiesebb s legigazibb eleme; ennél már nincsen magasabb csúcspontja. Jézus isteni életének a második leg­kiemelkedőbb magaslata az a pillanat,

Next

/
Thumbnails
Contents