Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1930 (31. évfolyam, 1-52. szám)
1930-01-04 / 1. szám
1 -ső szám. AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA 3-ik oldal gosság, azt Ő hozza el, a Világ Világossága. Emberek, akik nem szoktattátok szemeiteket a csillagokhoz, tekintsetek fölfelé. Legalább ez ünnepen. Minden máskép lesz, ha egyszer Ót is megláttátok. Két ember tekint ki ugyanazon az az ablakon, egyik azt mondja: Jaj de csúnya ez a világ; a másik: Jaj, de szép ez a világ. Egyik az utca sarát, másik a csillagos eget nézte. Ezt a mi földünket olyanná tette az ember, hogy legjobban nevezhető égi pályájáról kiesett, lebukott csillagnak, amelyért eljött a Plajnalcsillag, hogy visszavigye. Nincs más reménye. Nem a mulatók, színházak, filmek “star”-jai adják visz- sza igazi örömét, hanem egyedül ama fényes hajnalcsillag! Magyarok, egy sokat szenvedett magyar szól hozzátok az erdélyi rabságból: “Magyarok, mindenütt a végeken, E csikorgó, vad téli éjeken, Kiknek nincs takarótok, vértetek: A csillagokra gyakran nézzetek! Úgy nézzetek a csillagokra, bátor Szívvel, mint hajdan a rab prédikátor, Kemény gálya pádon, láncok között, Mert íme nincs már, ami összeköt Egymással minket, csak a csillagok. Fenyők, mint Etelközben, úgy ragyog. Egy csillagra nézzünk mi mind, merőn, Keleten, délen, völgyben, bérctetőn. Ha elvész, összeomlik itt a hon: Találkozunk azon a csillagon!! . . De a hon se’ fog összeomlani! Moáb, Seth, Edorn és Szeir még ma háboriták, de a prófécia már elhangzott felőlük: “Csillag támad.... És feltámad néktek, akik félitek az én nevemet, az igazságnak napja.... És Edom más birtoka lesz és Szeir” és a többi. Másé. Azé, akié volt ezer év óta.... Csak féljétek az Ő nevét! COLLEGE ÉS SZEMINÁRIUM BLOOMFIELD, N. J. Telephont: Bloomfield 1155. Magyar Tanárok: Dikovics János és Kovács Ferenc. A Bloomfieldi Collegium Magyar Irodalmi Köre. Elnök Ür- mössy Sándor. Alelnök Horváth Béla. Jegyző Szathmáry Gyula. Pénztárnok Fiijjész Ferenc. Könyvtárnok Rásky József. Közös cim: College and Seminary, Bloomfield, N. T. MAGYAR SZEMLE. Rovatvezető: Laky Zsigmond. Magyar reformátusok Parisban. Az amerikai Egyesült Államok kapui zárva vannak a kivándorlásra hajlamos európaiak, tehát a magyarok előtt is. Canadába is nehéz jutni. Délamerika országai túlságosan messze vannak, s az ottani elhelyezkedés nem könnyű. Ezek az okok sokakat arra késztetnek, hogy valamelyik közelebbi országba vándoroljanak. Sokan Franciaországot választják, s különösen a fővárosban, Párisban szaparodik a magyar kivándorlók száma. E sorok "Írójának megkeresésére levél érkezett a Párisban alakult magyar református gyülekezet lelkészétől, Mester Jánostól. Sorai érdekesek. “Mi mindig többet szerettünk volna tudni amerikai testvéreinkről — írja levelében — mint amennyit a hazai lapokban megtudhattunk. A kapcsolat keresésének gondolata élénken élt bennünk, mert hiszen sorsunk közös .... Mi a kezdet kezdetén állunk és sok nehézségekkel küzdünk. Tapasztalatlanok vagyunk és sok jó tanácsra van szükségünk .... En nem tudom biztosan a számát a Franciaországban éló magyaroknak, de az bizonyos, hogy sokan vannak. Közöttük református egyházunknak kötelességei vannak. Néhány évvel ezelőtt meg is indult a missiói munka nehány párisi család kezdeményezésére Párisban és környékén . . . Igyekeztünk minél több református családot felkutatni, hogy aztán “beszervezzük” őket. Nehezen megy, mert bizony sokan távoltartják magukat . . . meg aztán szétszórtan élnek híveink. Lakásukat egyre változtatják és igy a felkutatott családok is minduntalan eltűnnek szemeink elől. Istentiszteleteinket és összejöveteleinket francia egyház helyiségeiben tartjuk. Ezek persze nem mindig állanak rendelkezésünkre. így összejöveteleink sem állandó jellegűek. Időkö- zönkint meghívókat kell kibocsátanunk. Párisi gyülekezetünk mintegy 200— 250 családot számlál, az északi 120— 130 családot. Északra már régóta sürgetünk egy lelkészt hazulról . . . Munkánk eredményessé tétele érdekében alapítottunk egy kis gyülekezeti lapot... Hazulról ígéretet kaptunk, hogy támogatni fognak bennünket. . . . Egy pár vázlatos vonással ismertettem helyzetünket. Nem panaszkodni akartam, csupán tényeket Írtam. Ezek a tények azonban nagy haladásról beszélnek az utóbbi időben az előzőkhöz képest.” Csak.-vázlatosan idéztem az érdekes levélből. De ennyiből is megérti az olvasó, hogy Franciaország református magyarjai ott kezdik, ahol mi kezdtük 35 évvel ezelőtt. Ha mi, amerikai magyarók mást nem tehetünk franciaországi hittestvéreinkért, annyit megtehetünk, helyesebben megtehetik azok, akik haza utaznak, és ütjük Párison keresztül vezet, hogy felkeresik az ottani gyülekezet lelkipásztorát. Ha véletlenül vasárnap tartózkodnak ott, menjenek el a magyar Istentiszteletre. Ha csoportosan mennek, útjukat úgy intézzék, hogy legalább egy napot töltsenek Párisban, az ottani lelkészszel előre levelezzenek és tartsanak közös összejövetelt. így építgessék Isten országát, igy létesítsenek lelki kapcsolatokat. Önmagunkról. Az újév kezdetén legyen szabad e helyen egy pár szót saját magunkról, a REFORMÁTUSOK LAPJÁRÓL is szólam. Ezzel az évvel lapunk a 31-ik évfolyamba lép. Harmincz éve már, hogy szolgálja Isten országát, hirdeti az Evangéliumot az amerikai magyar reformátusok közt. Harmincz éve jelenik meg hétről hétre s viszi széles Amerikában s ennek határain túl is Krisztus Evangéliumát azon a nyelven, amely mindenek között legkedvesebb nekünk. AZ AMERIKAI MAGYAR REFOR- MHTUSOK LAPJA nemcsak a hitnek, hanem magyarságunknak is szolgálatában áll anélkül, hogy az ellen e harmincz év alatt bárkinek is a legkisebb ellenvetése is lett volna. És ott fog állam ezután is, ameddig csak magyar reformátusok lesznek Amerikában. Ha semmi egyébre nem mutathatnánk reá, mint e harmincz éves múltra s arra a szolgálatra, amit e lap közöttünk végez el: a történelmi múlt és a szolgálat értéke, mindnyájunk közös érdeke már önmagában véve is elegendő volna ahhoz, hogy e lap ott legyen minden amerikai magyar református asztalán. Pedig e lap még többre is rámutathat olvasói előtt. Rámutathat arra, hogy cikkírói sorában ott vannak az amerikai magvar reformátusság legjobb és legértékesebb emberei. Kalassay Sándor, Ujlaky Fe(Folvtatás az 5. oldalon.) T
