Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1930 (31. évfolyam, 1-52. szám)

1930-06-07 / 23. szám

23-ik szám. AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA 3-ik oldaf DR. SCHAEFFER DISZ-DOKTOR. A lancasteri Franklin and Marshall College idei évzáró ünnepélyének na­gyon kedves magyar vonatkozása volt az a jelenet, amikor Dr. Chas. E. Schaeffer, a Reformed Church in the U. S. ibelmissziói bizottságának főtitká­ra s ez időszerint az egész közegyház- nák feje, zsinati elnöke, átvette a deb- reczeni Tisza István Tudományegye­tem theologiai diszdoktori oklevelét. Az ősi débreczeni főiskola s a hazai ma­gyar ref. közegyház méltó elismerése és hálája ez Dr. Sc'haefferrel és a Re­formed Church-el szemben azért a sok és állandó jóakaratért, amelyet irán­tunk, egyházunk iránt már évtizedek óta megmutatott. Mellőzve a diszes keret leirását, e he­lyen csak annyit jegyzőnk föl, hogy a clisz-oklevelet Dr. Alexi Lajos clevelan­di magyar konzul nyújtotta át Dr. Apple urnák, a college elnökének, rö­vid, frappáns és az ünnepély méltóságá­hoz illő beszéd kíséretében. Dr. Apple a debreczeni egyetem képviseletében Végezte az avatási szertartást s ő adta át az ünnepeknek az oklevelet, amely külső kiállításában is remeke a magyar művészetnek; A hatalmas termet zsú­folásig megtöltő amerikai közönség lel­kes tapsokkal kisérte az átadást s ezek­ből a tapsokból nemcsak Dr. Schaeffer- nek, hanem a magyar református egy­háznak is bőséges rész jutott. Közülünk a Keleti és Központi egy­házmegyék hivatalos képviseletében je­len voltak Takaró Géza, Melegh Gyula e. m. elnökök, Kövér Sándor v. b. tag, továbbá Nagy Emil, Tóth Kálmán lel­készek, Molnár István Egyesületi tit­kár s természetesen Dr. Tóth Sándor magyar tanár. A kitüntetett férfiúnak a magunk ré­széről is őszinte szívvel küldjük üd­vözletünket. ívj lépéssel közelebb. (M.) A Nyugati Egyházmegye fair­porti gyűlésén megtörtént az, amit a ma­gunk részéről már régóta sürgetünk: az egyházmegye kettéosztotta önmagát. Ez a megosztás már csak földrajzi okokból is szükséges volt. Chicagótól, illetőleg Milwaukeetól Buf falóig, Kearsargetól Daytonig terjedt ez az egyházmegye, tehát oly óriási területen feküdt, hogy már önmagában véve ez is teljesen indo­kolttá teszi a ketté osztást A nagy távolságok miatt keletkező ter­mészetes közigazgatási nehézség elsősor­ban az egyházmegye belügye és ha egye­dül ez volna a kettéosztás közvetlen oka: bennünket akkor is érdekelne ugyan, de egyetemes szempontból az intézkedés csak másodrangu fontossággal bírna. A kettéosztással azonban meg van a lehetőség a magyar egyházkerület meg­alakítására, ami már mindnyájunkat köz­vetlenül érintő egyetemes kérdés. Az egy­házalkotmány ugyanis előírja, hogy leg­alább négy egyházmegyére van szükség ahhoz, hogy egyházkerületet lehessen alakítani. A lehetőség tehát most már megvan. Más kérdés azonban a lehetőség gyakor­lati fölhasználása, a magyar egyházke­rület tényleges megalakítása. Már a nyugati egyházmegye közgyű­lésén is elhangzottak azok az aggodal­mak, amelyek a magyar egyházkerület gondolatával szemben nagyon is jogo­sultnak látszanak. Kétségtelen ugyanis, hogy ha az egyházkerletben több jogot akarunk magunknak biztosítani: erkölcsi kötelességünk, hogy a nagyobb anyagi áldozatot is vállalnunk kell. Föl lehet vet­ni azt a kérdést is, hogy az egyházke­rületben nyerendő több jog megéri-é ezt az áldozatot? Mennyiben volnának na­gyobb jogaink, ha saját egyházkerüle­tünk lenne? Az egyházkerület jogi szempontból csak akkor jön számításba, ha olyan ügyekről van szó, amelyeket az egyház­megyéken elintézni nem sikerült. Az egyházkerület föllebbviteli fórum, amely jogi szempontból abban a percben szük­ségtelenné válik, amelyik percben egy vi­tás ügy az egyházmegyén elintézést nyert. Egyházi életünkben a tulajdonké- peni végrehajtó és ellenőrző hatalom az egyházmegyék kezébe van letéve, s eddig- elé, tudomásunk szerint, még egyetlen egy esetben sem történt meg, hogy az egyházkerülethez kellett volna terjeszteni valamely ügyünket. Ha elintéztük: el van intézve s ahhoz többé senki e világon hozzá nem szól. Szerintünk nem is azért van szükség az egyházkerületre. Közéletünkben amint meg voltunk eddig egyházkerület nélkül: úgy meglehetnénk ezután is. Van azonban egy másik szempont, amely fölötte áll a közigazgatási kérdé­seknek s ez nem egyéb, mint egyházaink magyar jellege és magyar élete. Azok a közös ügyek, amelyek bennünket, ma­gyar egyházakat, egyetemesen érdekel­nek, s amelyekben mindig egységesen kellene eljárnunk. Ezenkívül ott van előt­tünk az a másik bizonyosság, hogy men­nél nagyobb egységes tömböt alkotunk: annál biztosabban tudjuk fenntartani sa­ját magunkat. Közös ügyeink léteiét senki sem ta­gadja. Azok kielégiitésének szükségét nemcsak mi érezzük, hanem érzik azt amerikai barátaink is. Ezt igazolja az a tény, hogy az egyházmegyei gyűléseket megelőzően Dr. Schaeffer ur, nem úgy, mint valami közigazgatási hatóság, ha­nem mint mindnyájunknak őszinte jó ba­rátja, az e. m. elnököket már évek óta közös gyűlésre hívja össze avégett, hogy e közös ügyeket megbeszéljék s lehető- leg egységesen irányítsák. Ez a jóakaratu intézkedés azonban nem pótolhatja az egyházkerületet. Mi nagyon hálásak vagyunk ezért az akcióért, amelynek még a költségeit is a közegy­ház viseli, de arra kell törekednünk, hogy hivatalos összekötő kapcsunk legyen s ez nem lehet más, mint a magyar egyházke­rület. Első sorban tehát ezért örvendünk a Nyugati egyházmegye mostani lépésének, amely lehetővé teszi, hogy a kérdéssel most már komolyan foglalkozzunk s ér­leljük meg mennél hamarabb úgy, hogy az affelől való végleges döntés végett meg lehessen kérdezni az egyházközsé­geket. PÁLYÁZATI HIRDETMÉNY. A Vintondale, Pa. Magyar Ref. Egy­ház árlejtési pályázatot hirdet a tem­ploma és paróchiájának felépítésére. Contraktorok a feltételeket Hunyady László lelkésznél saját költségükön megtekinthetik. Pályázati határidő 1930 Jun. 14, déli 12 órája. Az építkezés be­fejezésének határideje 1930 aug. 31. Hunyady László ref. lelkész. Tóth Károly gondnok. MONDAT PRÉDIKÁCIÓK. Közli: Nagy Ferenc wellandi ref. lelkész Tartsuk eszünkben — — Hogy a nagyság valóban hasznos­ság — hogy a hírnév csak vélemény. — Hogy a karakter örökéletü — hogy a tekintély pára a levegőben. — Hogy a becsület az alap — hogy a hirdetés csak a lobogó a rúdon. — Hogy a szeretet elég erős megbo­csátani — hogy a féltékenység meg­romlott szerelem. — Hogy a hazafi a hazájáért él — hogy a haszonleső csak önmagának exisz- tál. — Hogy a jó gyümölcsöknek növeked­ni kell — hogy csupán a síroknak nem kell szaporodni. FIZESSEN ELŐ LAPUNKRA!

Next

/
Thumbnails
Contents