Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1930 (31. évfolyam, 1-52. szám)

1930-05-24 / 21. szám

21-ik szám. AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA 3-ik oldal Anyák és nők a történelemben. Irta: Balogh E. István lelkész. Zrínyi Ilona (meghalt 1703.) I. Rákóczi Ferenc fejedelmünk fele­sége. II. Rákóczi Ferencz nagy szabad­sághősünknek az édesanyja. Atyja Zrí­nyi Péter Ihorvát bán volt, akit a Wes- selényi-féle magyar szabadságmozga­lomban való részvétele miatt ’kivégez­tek (1666-ban.) Zrínyi Ilona neve nagy és legendás glóriával körülszőtt a mi történelmünkben. Igazi édesanya volt, de ha kellett igazi katona is volt. A Thököly felkelés idején teljes három esztendeig védte páratlan hősiességgel Munkács várát, családi birtokát és nemzete egyik legnagyobb erősségét. 1681-től Thököly Imre hires szabad­sághős felesége lett. Elvesztette első férjét, elvesztette minden birtokát, mig végre elvesztette szabadságát is, mert börtönre vetették az elnyomó németek. Mikor azonban kicserélték egy osztrák nagy vezérrel a fogságból, követte má­sodik urát a száműzetésébe, ahol 12 évig volt. Egyik legnagyobb, leghősie­sebb magyar anyánk idegen földön halt meg, mint száműzött. De nemzetünk, örök hálája bizonyságául, fiának ham­vaival együtt, az ő tetemét is hazaho­zatta 1906-ban. Hiányos lenne az ő arc­képe, ha el nem mondanánk, hogy Fe­renc fia és Julia leánya véle együtt fog­ságra kerültek s az ő kiszabadulása után is ott kellett maradni gyermekei­nek a német udvarban. Minden körmön­font igyekezet mellett sem tudták a gyermekeket s különösen Ferencet “el­nevelni” németnek. Nincs hely erről bő­vebben beszélni. De csak annyit gon­doljunk el most mindnyájan, hogy mi­lyen igazi nevelést kellett kapni ennek, az akkor még kis gyermeknek, hogy izig-vérig nagy és hűséges fia marad­hatott hazájának. Nem kellene- azt megszívlelni igen-igen sok amerikai ma­gyar édesanyánák, akik sokszor ugyan kevés gondot fordítanak gyermekeik gondos komoly, bensőséges és igazi ma­gyar nevelésére ?! Milyen sok örök emlékű képet vonul­tathatnánk el most még magunk előtt, de nézzünk most tovább más nemze­tek szent emlékeire is. Spártai anyák. Nincs nevük, a történelem nem em­líti, mi se keressük, de még talán töb­bet jelentenek igy név nélkül. Mert nem egy, nem kettő a számuk, hanem e rég eltűnt kicsiny, de dicső nemzet anyái­nak egységes és örök szellemét mutat­ja be nlékünk. Róluk jegyezte fel a hü nemzeti múlt, hogy amikor legkedve­sebb gyermekeiket harcba kellett kül­deni, azzal a búcsúval váltak el tőlük, hogy fiuk paizsára mutatva mondták nékik: “Ezzel, vagy ezen!” Ezzel a paizzsal térj vissza fiam győztesen és dicsőségesen, hogy megálljad a helyed bátran a haza védelmében is, ahogy ne­veltelek, vagy ha már úgy kell lenni, hát hozzanak haza . halva, mint hőst, a szent ügyért elvérzettet ezen, de e nélkül, gyáván megfutva soha se jöjj vissza. ( Folytatása következik.) Doktori kitüntetés. Ama kiváló amerikai férfiak között, akiket a debreczeni Tisza István Tudo­mányegyetem tudományos munkálko­dásukért s a magyarság szolgálata kö­rül szerzett érdemeikért diszdo'ktori ki­tüntetésben részesitett, az első helyek egyikét foglalja el a Belmissziói Bizott­ság főtitkára s a Reformed Church in the U. S. zsinatjának, tehát az egész közegyháznak feje : Dr. Chas. E. Schaef­fer, akinek irántunk való jóindulatáról, tudományáos képzettségéről, fölösleges bővebben szólani. A magyarságnak s közelebbről az amerikai magyar refor- mátusságnak eme nagyszerű barátja Dr. Nánássy Lajos h. árvaatyával, a kitün­tetett férfiak egyikével, Junius 2-án veszi át a diszdo'ktori oklevelet a lan- casteri főiskolában. Csutoros Elek co- lumbusi lelkész, aki szintén megkapta e kitüntetést, későbben fogja átvenni a diplomát. A lancasteri szép ünnepélyre ezen a helyen is fölhívjuk lelkésztársaink és olvasóink figyelmét. Akik megtehetik: menjenek el személyesen az ünnepély­re. Akik pedig nem lehetnének ott je­len: küldjenek egy táviratot a kitünte­tett férfiaknak, hogy tiszteletünknek ezen az utón is kifejezést adjunk. SZEBB JÖVŐ Nélkülözhetetlenül hasznos havi folyó­irat a Vasárnapi Iskolák, C. E. Társaságok és Ifjúsági Körök részére. Szerkesztik és kiadják Böszörményi M. István és Péter Antal lelkészek. 641 Hancock Ave. — Bridgeport, Conn. Előfizetési ára csoportos előfizetésnél egy évre 50 cent. Külön rendelve $1.00. A REFORMÁTUSOK LAPJÁVAL EGYÜTT $2.25. ha előfizetését egy összegben beküldi. PERCES PRÉDIKÁCIÓK. Közli: Laky Zsigmond, lelkész. ANYÁK NAPJA. “....a te anyádnak oktatását el ne hagyd.” Péld. i :8. Amikor Garfield elnök letette a hiva­talos esküt, odafordult édes anyjához és mondotta: “Itt vagyok, ahol vagyok ma, édes anyám te általad.” Most, az anyák napján, a hasznos, bol­dog férfiak és nők ezrei boridnak le édes anyjuk nagysága előtt. Amikor gyerme­kek este, alvás előtt imára kulcsolják ke­zeiket, az édes anyjuk tanította imádsá­got mondják el. A Biblia szépséges, ta­nulságos történeteit édes anyjuktól hal­lották először. A templomba, vasárnapi iskolába járást, az adakozás erényét édes anyjuktól tanulták el. Méltán büszkék azok az édesanyák, akik gyermekeikben megtestesülve látják azokat a keresztyén eszméket, azokat a jellemvonásokat, me­lyek az igaz keresztyénnek ismertetői. Te édes anya! Az a virág, amit tiszte­letedre kitűzünk, csak halvány, gyarló kifejezése annak a mélységes tiszteletnek, szeretetnek, melyet szivünkben érezünk irántad azért, mert hűséges tanításoddal életünket igaz fundamentumra építetted, a Krisztusra. MONDAT PRÉDIKÁCIÓK. Közli: Nagy Ferenc wellandi ref. lelkész Valahányszor legyőzöl — — Egy rossz szokást, megnagyobbítod az akarat-erőd tőkéjét. — Egy aljas impulzust, megjobbitod a fékerődet. — Egy kihágó hajlamot, megnyersz egy nemes harcot. — Egy hátrányt, egy hosszú lépést te­szel az igazi szabadság irányába. — Egy félelmet, elriasztói egy halálos ellenséget. — Egy bűnös kívánságot, egy újabb összeköttetést teremtesz Istennel. Azok a bajok — — Amelyeket kerestem: megtaláltak. — Amelyeket másoknak csináltam: visszajöttek nekem. — Amelyeket másokért viseltem: meg- könnyebbitették az enyémeket. — Amelyeket hirdettem: megszaporod­tak. — Amelyeket szemközt nevettem: el­tűntek. — Amelyeket komolyan kezeltem: ha­mar komolyakká is váltak. — Amelyeket imámba foglaltam: köny- nyebben elmúltak.

Next

/
Thumbnails
Contents