Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1930 (31. évfolyam, 1-52. szám)
1930-05-10 / 19. szám
19-ik szám. 4-ik oldal AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA Published weekly by the Board of Home Missions of tdie Reformed Church in the U. S. Editor in chief: Rev. G. Takaró, I 444 E. 69th St. New Yoik, N. Y. Associated editor: Rev. Sig. Laky, ; 737 Mahoning Ave. Youngstown, O Managing editor: Rev. J. Melegh, I' 134—8tn Ave. McKeesport, Pa. Subscription terms: $2.00 per year, sent anywhere. Entered as second class matter on the 14th of August, 192; at the P. O. at Pittsburgh, Pa. under the act of March 8, 1879. Publication office 4829 Second Avenue. — Pittsburgh, l’a. CSENDES ORA. Rovatvezető: Újlaki Ferenc toledoi lelkész. ÁLDOTT VAGY TE AZ ASSZONYOK KÖZÖTT . .! Ének: CXVI. zsolt. 1, 6. vers: “Szeretem és áldom az Ur Istent . . Ima: Édes Atyám! Szivem, mint a Mária drága nárdussal telt alabástrom szelencéje, édes érzéssel, forró szeretettel, hálával van csordultig tele s mint Mária ödaöntőtte az Ur lábaira a jó illatú drága kenetet, lábaidhoz borulok én is és jóillatu áldozattételként kiöntöm szivem hálás szeretetét, forró imádságát. Én édes Istenem! áldott légy, ’hogy nem csak a múltban küldtél e földre angyalokat, de — ha más formában is — ma is küldesz angyalokat, egy-egy szerető szivü, liliomfehér lelkű, áldott életű nő képében. Áldott légy Atyám ezért, aki, rám nézve, minden nő 'között legáldottabb, áldott légy édes anyámért! Az ő jóságos gondviseléséért, önfeláldozó szereteté- ért, szelíd szeméért, simogató kezéért. Áldott légy a Te szeretetednek tüköréért, édes anyám szeretetéért! Segíts en" gém arra, hogy ezt a nagy szeretetet megőrizni, megbecsülni, meghálálni tudjam egész életemben, Jézusért, Ámen. Bibliaolvasás: Máté 7:11. II. Sámuel 21:8-14. János 19:25-26. Isten nem egyenlő mértékben adott nekünk az Ő ajándékaiból. Egyikből sokat, másikból keveset adott. Millió számára adta, a holdvilágos estén odafent ragyogó, csillagokat. Pompás színekkel ékeskedő, illatozó virágokkal, ibolyával, gyöngyvirággal, liliommal, jácinttal, rózsával, pipaccsal, margarétával, teleszórta az egész földet. Testvért csak néhányat, igaz, hü barátot csak egyet-kettőt, adott. A legértékesebb, legnagyobb ajándékából pedig csak egyet! Édes anyát csak egyetlen egyet adott az Isten! Ezt a nagy ajándékát, az igazi, hűséges, önfeláldozással szerető édes anyát azért adta, hogy az édes anya szeretetéből, mint tükörből, az Isten szeretetét ismerjük, érezzük meg. .“Ha ti igy tudtok szeretni, mennyivel inkább a mennyei Atya . . .” ’mondotta Jézus. Jézus sokat beszélt Istenről, azonban nem azt bizonyítgatta, hogy van Isten, ‘hanem arra törekedett, hogy az emberek helyesen ismerjék meg Istent. Az Ő tanításából azt látjuk, hogy az Isten megismerésének egyik útja az, hogy az embereken át, az emberek szeretetén, hűségén, jóságán, igazságosságán, ön- feláldozásán át, érezzük és ismerjük meg Isten irántunk való jóindulatát. Az ember jellemének legértékesebb, legis- tenibb alkotóeleme, a szeretet. A legtisztább földi szeretet pedig az igazi édes anya szeretet«. Kiét ilyen édes anyáról van szó a felvett alapigében. Az egyik Rizpa. Rizpának két fiát a gibeoniták kegyetlenül kivégezték s holttestüket egy kopár hegyen hagyták, hogy a vadállatok szétszaggassák, húsúkat a hollók 'hordják el. Az összetört szivü édesanya, Rizpa, kiment a hegy tetejére, nagykendőjét leteritette egy sziklára s leült. Éjjel-nappal ott őrködött szive szeretteinek, két fiának holtteste felett. Életét is kész volt feláldozni azért, hogy ha halott is már a két fia, de megvédi őket attól, hogy madarak és vadállatok martalékaivá legyenek. Mikor Dávid király 'hírét vette Rizpa önfeláldozó cselekedetének, megkegyelmezett és megengedte, hogy a két fiú földi maradványait összeszedjék s tisztességesen eltemessék. A másik édesanya Mária. Az emberiség történetének nincs meginditóbb képe, mint ez: “a Jézus keresztje alatt pedig ott állt az Ő anyja .....” Mit érezhetett Mária, mikor ott állott a kereszt alatt ? Ott szenvedett fia, akit karjai között hordozott, aki segítségére volt József halála után, aki mindenkit szeretett, segített s most gonosz kezek keresztre szegeztek. Péter azt ígérte: “Uram! te veled kész vagyok halálra menni . . .” Mária nem beszélt igy, de amikor Péter megtagadta, a többiek elhagyták, őt ott volt a kereszt alatt, ott szenvedett, ott gyötrődött. Nem szólt, de ott volt. A Rizpa szeretete, a Mária szeretete, az én édesanyám, a te édesanyád szeretete ! Ó'h édes anyám! akinek köszönhetek mindent a mim van, aki kebleden pihentettél, imádkozni tanítottál, simogattál ,csókoltál, megdorgáltál, fájdalmas szeretettel telt, könnybe lábadt szemekkel néztél reám, aki szenvedtél, mikor én szenvedtem, örültél, mikor én örültem, aki mindig megbocsátottál, megértettél, ó’h én ‘édes jó anyám, áldott vagy te, örökké áldott légy te az asszonyok között! A te szeretetedből megéreztem, megtanultam, Isten szeretetét. “Mint férfi, akit anya vigasztal, akként vigasztallak titeket én . . .” mondotta az Ur! Ha te, édes anyám igy tudsz, igy tudtál szeretni, mennyivel inkább akkor az én mennyei Atyám! Ezen az emléknapon drága emlékekkel, 'édes érzésekkel, hálás szeretettel vallom: szép az élet, édes élni ebben, mert vannak angyalok e földön ma is! van drága, igaz önfeláldozó szeretettel szerető női szív, volt és van édesanyám ! s van szerető Istenem! Testvérem! becsüld meg, 'háláld meg ezt a szeretetet! A szerető szív szere- tetre szomjuhozik. Az édes anyai szív legértékesebb jutalma a szófogadó, szép életet élő, szüleiről el nem feledkező, hálás gyermek! Az édes anyai sziv vár . . . vár . . . szeretetre, hálára vár! Hiába várna? . . . Elfeledkez- 'hetnél-e róla ? . . . Ő még akkor sem feledkezik el. Talán öreg, tehetetlen már édesanyád, elfordulsz-e tőle? szé- gyelled-e ? ő megbocsát, de szive vérzik, szive fáj. Megbocsát, de te megbocsáthatsz-e magadnak, ha hálátlan voltál vele szemben míg élt s egyszer csak azt veszed észre, nincs többet édes anyád, csak a sírjához járhatsz ki, csak az emléke, fényképe maradt meg. “óh anyánkat, azt az édes jó anyát . . . . szeresd, tiszteld, imádd. Mi ő nekünk, azt el nem mondhatom, mert nincs rá szó, nincsen fogalom. De megmutatja a nagy veszteség, ha elszólitja tőlünk őt az ég . . irta Petőfi Sándor. Anyádat szeresd, tiszteld, imádd! Ima: Édes Atyám! hálás szívvel bo- rulokelődbe s áldalak szeretetedért s szereteted tüköréért, édes anyám szeretetéért. Istenem buzdítsd fel szivemet, hogy a mig lehet, megháláljam ezt a nagy szeretetet. Megcsókoljam azt az arcot, amely az én értem szenvedett gondok miatt ráncos, barázdás, azt a kezet, amely én értem dolgozott. Szeressem azt a szivet, melyet én értem, én miattam, jártak át a fájdalom nyilai. Azt az áldott szemet, amely én bennem gyönyörködött, féltve őrzött, tekintetével simogatott, könnyben égett.
