Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1930 (31. évfolyam, 1-52. szám)

1930-05-03 / 18. szám

4-ik oldal AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA 18-ik szám. AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA Published weekly by the Board of Home Missions of the Reformed Church in the U. S. Editor in chief: Rev. G. Takaró, 344 E. 69th St. New Yoik, N. Y. Associated editor: Rev. Sig. Laky, 737 Mahoning Ave. Youngstown, 0. Managing editor: Rev. J. Melegh, 134—8th Ave. McKeesport, Pa. Subscription terms: $2.00 per year, sent anywhere. Entered as second class matter on the 14th of August, 192= at the P. 0. at Pittsburgh, Pa. under the act of March 8, 1879. Publication office 4829 Second Avenue. — Pittsburgh, Pa. CSENDES ÓRA. Rovatvezető: Újlaki Ferenc toledoi lelkész. TARTS MEG ENGEMET, MINT SZEMED FÉNYÉT . . . Ének: 97 dics. 1, 2: “Te benned bíz­ni, óh áldott Istenség!” Ima: Istenem! bizalommal, sőt bol­dog vágyakozással jövök Hozzád, mert tudom, hogy szerető Atyám vagy s be­cses vagyok Te előtted. Te teremetet­tél, Te váltottál meg drága áron, Jézus vérével. Hozzád jövök, mert Tied va­gyok. Te mondottad, Uram: “megvál­tottalak . . . enyém vagy . . . becses vagy és én szeretlek!” (Ézs. 43.) Hoz­zád jövök( hogy megköszönjem szere- tetedet s ímegvalljam előtted azt, hogy: “Uram! nem vagyok méltó, hogy gon­dolj reám, mert én bűnös gyermeked vagyok!” Távol vagyok attól az élet­től, amelyben Te örömödet találhatnád. De, Uram, vágyom jobbá, Hozzád mél­tóbbá lenni. Könyörülj azért rajtam s szereteted tüziével melegítsd át szive­met, égesd ki lelkemből mindazt, a mi akaratoddal ellenkezik s lelked ereje által emelj feljebb, feljebb, Te Hozzád mind közelebb, Jézus által, Ámen. Bibliaolvasás: Zsoltár 17:8, Ézsaiás 43:1-5, V. Mózes 32:10. Az ember szeretetre vágyik. Drum­mond azt mondja: “nincs más ok, amiért élni kívánhatnánk, mint hogy szeres­sünk és viszont szerettessünk. Aki.iránt senki sem éreztet szeretetet, az kétség­be esik. Amíg barátai vannak, akik őt szeretik és akiket ő. szeret, élni akar, mert élni annyi, mint szeretni. Még egy kutya hü szeretete is tarthatja benne az életet, de ha az az egy is elhagyja, ha a szeretet utolsó fonala is megsza­kad, nincs többé se értéke, se célja az életnek. Az élet mozgató ereje elapadt.” Az élet mozgató ereje a szeretet. Azért tölti el szivünket olyan édes bol­dogító érzés, aimikor megérezzük, hogy valaki szeret, valaki előtt értékesek, becsesek vagyunk, valakinek szeme fé­nye vagyunk. Ha az emberek szeretete által élet­kedv, boldogság forrása fakad fel szi­vünkben, akkor mennyivel inkább Is­ten szeretete által ?! A nagy kérdés nem az, hogy van-e Isten, hanem az, hogy szeret-e engem Isten? törődik-e velem ? Ha erre megnyugtató feleletet találunk, akkor életünk boldogságának, nyugalmának fundamentumát találtuk meg. Isten maga adja meg a feleletet, ő maga mondja: “ne félj . . . enyém vagy...... kedves vagy az én szemeimben, becses vagy és én szeretlek.....” Ézsaiás 43:1, 4. “őrize mint a szeme fényét.....” V. Mózes 32:10. Azért mondja a zsol- táriró: “tarts meg engemet, mint a sze­med fényét.....Azt jelenti ez, hogy olyan értékes, féltve őrzött kincse va­gyunk Istennek, mint az embernek a szeme fénye. Fogadd szivedbe ezt az üzenetet és akkor megérzed, hogy el­tölti, átjárja, átmelegiti, édes érzéssel, a biztonság, a gondviselés tudatával tölti el egész lényedet az Isten szere­tete. S akkor ajkadra tör a zsoltáriró vágya, kérése: “szárnyaid árnyékába rejts el engem. . A kis madárfióká­nak kiáltása ez az anyamadár szeretete után, mert szeret 'befedezve lenni, me­leget érezni, szereti ha közelében van annak, akinek szive érte dobog. A kiterjesztett szárny a védőszeretet jele. Ha megérzem azt, hogy Isten úgy vigyáz rám, mint szeme fényére, ked­ves, becses vagyok előtte, akkor meg­teszem a döntő »lépést, kezeibe ajánlom oda életemet, vele élek, gondjaira bí­zom magamat, a megpróbáltatás, a szo­morúság, könyhullatás óráiban is bizom 'benne s várom ■szabaditását. Victor Hugó, a nagy iró, egy nap szobájának dupla ablaka közé bezárva egy csomó méfeet talált. A méhek meg­próbáltak szabadulni a börtönből. A vi­lágosság felé repüjtek, de ott volt az ablaküveg s beleütődték. Újra és újra próbát tettek s végül is összetörve, élet­telenül hullottak le. A sok élettelen méh között volt egy darázs is. Ez még életben volt. Mikor Victor Hugó meg­látta, igy szólt: “kedves barátom, ha meg nem látlak és segítségedre nem jö­vök, gonosz nap lett volna ez a számod­ra. Te is elpusztultál volna. Hadd te­gyek veled jót. Kiszabaditla'k. Kinyitotta az egyik ablakot s a zseb­kendőjével hesegetni kezdte a dara­zsat, azonban az megijedve épp az ellen­kező irányba repült. Akkor elhatároz­ta, hogy megfogja. Amikor ezt észre­vette a darázs, még kétségbeesettebben repkedett s még jobban összetörte ma­gát. Végre is léboritotta zsebkendőjével s aztán kinyújtotta a nyitott ablakon, ott megrázta a zsebkendőt s eleresz­tette a kétségbesett darazsat. Az fel­szállt s elrepült a szabad légben. Lát­játok, mondotta a nagy iró, igy men­tettem meg a halálra szánt darazsat, a gondviselés voltam. Mi emberek, nem ilyenek vagyunk-e mint az a darázs? Meg vannak a vá­gyaink, kicsinyes gondolataink, céljaink, nem látunk tovább az orrunknál s re­pülünk. Neki ütődünk az akadályoknak s összetörjük magunkat. S amikor Is­ten, látva ezt, segítségünkre jön, még zúgolódunk s azt mondjuk: miért bün­tet? miért szenvedünk? miért nem tel­jesednek vágyaink? Pedig azért teszi, hogy megszabadítson, helyes útra ve­zessen. Testvérem! fogadd szivedbe a vigasz­taló igazságot: szeret az Ur! szeme fé­nye vagy te neki! ő jobban tudja, hogy •mi jó neked, azért bizz benne s hagyd rá utadat, kérve őt: “Tarts meg en­gem, mint szemed fényét, szárnyaid ár­nyékába rejts el engem.” Ima: Uram! érezve, hogy szeretsz, kezedbe ajánlom testemet, lelkemet és arra kérlek: tarts meg engemet, mint szemed fényét, szárnyaid árnyékába rejts el engemet! Add, hogy tudva azt, hogy tied vagyok s Te javamat alka­rod, hagyjam Te reád engedelmesen az én utamat és nyugodtan, keserűség, zú­golódás nélkül várjam szabaditásodat. Reád bizom szivem szeretteit, legyen gondod reájuk s őrizd őket, mint a sze­med fényét, Jézus által, Ámen. Mi Atyánk . . . Ének: 116. dics. 3, 4. vers: “Tudja Isten kívánságod . . MONDAT PRÉDIKÁCIÓK. Közli: Nagy Ferenc wellandi ref. lelkész Amit egy ember ad — — Anélkül, hogy a világnak elmonda­ná : értékes kincs. — Arnig él: tiszta arany. — Azért, mert muszáj neki: nem adás, •hanem csak feladás. — A halálos ágyon: sokszor a legsze­gényebb adománya. — A szegénységiéből: rendesen az hoz­za meg a legnagyobb lelki örömét.

Next

/
Thumbnails
Contents