Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1930 (31. évfolyam, 1-52. szám)

1930-04-19 / 16. szám

AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA Í6-ik szám. 4-ik oldal AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA Published weekly by the Board of Home Missions of the Reformed Church in the U. S. Editor in chief: Rev. G. Takaró, 344 E. 69th St. New Yoik, N. Y. Associated editor: Rev. Sig. Laky, 737 Mahoning Ave. Youngstown, O. Managing editor: Rev. J. Melegh, i 134—8tn Ave. McKeesport, Pa. Subscription terms: $2.00 per year, sent anywhere. Entered as second class matter on the 14th of August, 1925 at the P. O. at Pittsburgh, Pa. under the act of March 8, 1879. Publication office 4829 Second Avenue. — Pittsburgh, Pa. I _________=--------- ~ CSENDES ÓRA. Rovatvezető: Újlaki Ferenc toledoi lelkész. HALÁL! HOL A TE FULÁNKOD? Ének: 52. dics. 1, 2.: “Jézus, ki a sír­ban valál . . .” Ima: Örökkévaló Isten! mikor még semmi hegyek nem voltának, hogy még sem ég, sem föld nem volt formálva, Te voltál iés Te vagy és Te mindörök­ké megmaradsz. Az én életem pedig csak olyan, mint a mezőnek virága, reg­gel sarjad, délben virágzik, estére el­hervad. Jön a rettenetes ur, a halál s szétté'pi a legédesebb, legszentebb köte­lékeket, jön a halál s — akár akarok, akár nem — mennem kell, kiszakit e földi életből. Édes Atyám! én a gyarló, halandó földi ember, hozzád, örökkévaló Istenhez jövök, színed elé borulok, lá­baidhoz hullok s úgy kérlek: könyö­rülj rajtam! küldj viálgosságot, szólj hozzám igéd s Fiad feltámadása által, hogy megértsem, megismerjem a leg­sötétebb ellenséget, a halált. Szólj hoz­zám s add, hogy szavad nyomán szi­vemben (békesség, megnyugvás, remény­ség fakadjon Jézus által, Ámen. Bibliaolvasás: I. Korint. 15:55—58. János Jelenések 1:17—18. A régi görög világnak egyik legmé­lyebb értelmű legendája a Sphinx legen­da. A Sphinx, a régi történet szerint, félig ember, félig állat alakú szörny volt. Minden előtte elmenő utasnak egy talányt adott fel. Aki nem tudta megfejteni a talányt, életét adta oda áldozatul a Sphinxnek. Utas utas után próbálkozott a talány megfejtésével, de kudarcot vallott. Végre jött, aki meg­fejtette a talányt, megadta a feleletet, és a Sphinx, mikor látta, hogy titkát felfedezték, megölte magát. Nekem úgy tetszik, hogy ez a görög legenda nem más, mint a halál példá­zata. Mióta a halál bejött a világba, egy iszonyú talány tárult az emberek elé: ha meghal az ember, él-e ? mi a halál ? mi történik azzal, aki meghalt? Nemzedék jött nemzedék után s hiá­ba próbálkozott a halál kérdésének megnyugtató megfejtésével. A világ legnagyobb bölcsei, kiváló elméi, taní­tói próbálkoztak és kudarcot vallottak. A zsoltáros és az ótestamentomi pró­féta is megpróbálta a talány megoldá­sát, de kudarcot vallott. Aztán jött a tudomány. Évszázadokon keresztül, számtalan ember haldoklása pillanatá­ban, figyelte a halált. De csak annyit tudott megállapítani, hogy az embernek éppen annyi a súlya, a magassága, ép olyan a szervezete, alakja a halál pilla­natában, mint a halál után. Ugyanaz az ember, csak egy a különbség: nincs benne élet. Hiányzik belőle az a valami, amit nem lehet megfogni, érezni, sza­golni, amit nem lehet semmiféle emberi érzékkel megfogni, hiányzik belőle az élet. A mozgató erő, az élet elszállt s ott maradt az élettelen test. A halál a megfejthetetlen, rettene­tes Sphinx maradt. De végre jött ő. Jött Jézus, aki tanításával, cselekede­teivel, halálával s feltámadásával fényt hozott. Jött Jézus, aki maga is leszállt a halál birodalmába, de a harmadik nap reggelén visszajött és diadalmasan mondja: “halott valók és imé élek örökkön örökké és nálam vannak a po­kolnak és halálnak kulcsai!” Jelenések 1:18. NÁLAM VANNAK A KULCSAI! Jézus pedig s Jézus nyomán az apos­tolok tanitása, azt mondja, hogy van másik oldal. Nem megsemmisülés az, amibe az ember a halál után megy. Van odaát, van halál utáni élet. Másodszor azt mondja, hogy ez a halál utáni élet szebb, gazdagabb, boldogabb, mint a földi élet. Mi történik, amikor meghal valaki? Semmi más, mint az, hogy a két, együtt járt, együtt élt alkotórész, a test és lé­lek, elválik egymástól. A mint a kis csirke kibúvik a tojásból, a lepke a her­nyó vázából, az utas az összedőlt sá­torból, amint az emBer kiköltözik la­kóházából, úgy költözik ki a lélek. Egy másik épületet találunk, amely vára­kozik reánk. Azért mondja Pál: “ha e földi házunk elbomol, épületünk van Is­tentől .... vágyakozom elköltözni és a Krisztussal lenni . . .” Jézus eljöveteléig is sejtették, remél­ték, hitték az emberek, hogy van élet a halál után is. De Jézus eljövetele és feltámadása óta ez a reménység tény- nyé, bizonyossága lett. Az emberek éveken át hitték, remél­ték, hogy az ismert világrészeken kí­vül, még van másik világrész is. Ér­vekkel bizonyítgatták, hogy kell lenni. Azonban ez csak feltevés volt mind­addig, amig Columbus hajóra nem ült, itt nem járt ezen a földrészen s innen, Amerikából, visszamenve diadalmasan kiáltotta: Van ott földrlé'sz! én voltam ott! láttam, onnan jövök! Jézus a mi Columbusunk. Addig csak sejtették, remélték az emberek, hogy van örökélet. Ma már tudjuk, hogy van! Jézus ott volt! Diadalmasan visz- szatért és azt mondotta: halott vol­tam és élek! van ott élet! Én vagyok a feltámadás és az élet, aki én bennem hiszen, ha meghal is él az! A halál nem a félelmek királya töb­bé! Nem sötét éjjel, hanem hajnalhasa­dás, reggel! Nem vég, hanem kezdet! Kocsi a halál, amelyen, mint Illés, a menybe megyünk! Szolga a halál, amely megnyitja előttünk az örökélet ajtaját. Hazamenetel a halál. Hazamene­tel az édes Atyához, elköltözött szeret- teinkhez. Találkozunk végre az atyai ház küszöbén. Találkozunk Azzal, Aki szeretett minket és meghalt érettünk a kereszten. Találkozunk egymással. A küszöbről visszanézve majd téged ke­reslek én! HALÁL! HOL VAN A FULÁN­KOD? Nincs többet. Kiszakította Jézus. Áldott legyen az Isten, aki diadalmat adott nekünk a halál felett. Ima: Édes Atyám! hála neked a vi­lágosságért, amit Jézus által küldöttéi. Jézus él, mi is élünk, a haláltól nem fé­lünk. Hála neked, hogy van odaát élet, van 'mennyei hajlék, hol készen vár a hely, hol bűnnek nincs szava s a szív békére lel. Istenem! hogy a halálom s Veled való találkozásom, boldog haza­menetel legyen, támassz fel engem uj (életre s adj erőt arra, hogy mint en­gedelmes, szófogadó gyermeked, neked tetsző életet élhessek s a földi élet vé­gén hazamehessek oda, ahol készen vár a hely, hol szemtől szembe meg­látom Megváltómat, meglátom szeret­teimet. Oda, a szent helyre, oda vigy Jézusom. Ámen. Mi Atyánk . . . Ének: 52. dics. 3. vers: “Nincs már szivem félelmére . . .”

Next

/
Thumbnails
Contents