Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1930 (31. évfolyam, 1-52. szám)
1930-04-19 / 16. szám
AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA Í6-ik szám. 4-ik oldal AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA Published weekly by the Board of Home Missions of the Reformed Church in the U. S. Editor in chief: Rev. G. Takaró, 344 E. 69th St. New Yoik, N. Y. Associated editor: Rev. Sig. Laky, 737 Mahoning Ave. Youngstown, O. Managing editor: Rev. J. Melegh, i 134—8tn Ave. McKeesport, Pa. Subscription terms: $2.00 per year, sent anywhere. Entered as second class matter on the 14th of August, 1925 at the P. O. at Pittsburgh, Pa. under the act of March 8, 1879. Publication office 4829 Second Avenue. — Pittsburgh, Pa. I _________=--------- ~ CSENDES ÓRA. Rovatvezető: Újlaki Ferenc toledoi lelkész. HALÁL! HOL A TE FULÁNKOD? Ének: 52. dics. 1, 2.: “Jézus, ki a sírban valál . . .” Ima: Örökkévaló Isten! mikor még semmi hegyek nem voltának, hogy még sem ég, sem föld nem volt formálva, Te voltál iés Te vagy és Te mindörökké megmaradsz. Az én életem pedig csak olyan, mint a mezőnek virága, reggel sarjad, délben virágzik, estére elhervad. Jön a rettenetes ur, a halál s szétté'pi a legédesebb, legszentebb kötelékeket, jön a halál s — akár akarok, akár nem — mennem kell, kiszakit e földi életből. Édes Atyám! én a gyarló, halandó földi ember, hozzád, örökkévaló Istenhez jövök, színed elé borulok, lábaidhoz hullok s úgy kérlek: könyörülj rajtam! küldj viálgosságot, szólj hozzám igéd s Fiad feltámadása által, hogy megértsem, megismerjem a legsötétebb ellenséget, a halált. Szólj hozzám s add, hogy szavad nyomán szivemben (békesség, megnyugvás, reménység fakadjon Jézus által, Ámen. Bibliaolvasás: I. Korint. 15:55—58. János Jelenések 1:17—18. A régi görög világnak egyik legmélyebb értelmű legendája a Sphinx legenda. A Sphinx, a régi történet szerint, félig ember, félig állat alakú szörny volt. Minden előtte elmenő utasnak egy talányt adott fel. Aki nem tudta megfejteni a talányt, életét adta oda áldozatul a Sphinxnek. Utas utas után próbálkozott a talány megfejtésével, de kudarcot vallott. Végre jött, aki megfejtette a talányt, megadta a feleletet, és a Sphinx, mikor látta, hogy titkát felfedezték, megölte magát. Nekem úgy tetszik, hogy ez a görög legenda nem más, mint a halál példázata. Mióta a halál bejött a világba, egy iszonyú talány tárult az emberek elé: ha meghal az ember, él-e ? mi a halál ? mi történik azzal, aki meghalt? Nemzedék jött nemzedék után s hiába próbálkozott a halál kérdésének megnyugtató megfejtésével. A világ legnagyobb bölcsei, kiváló elméi, tanítói próbálkoztak és kudarcot vallottak. A zsoltáros és az ótestamentomi próféta is megpróbálta a talány megoldását, de kudarcot vallott. Aztán jött a tudomány. Évszázadokon keresztül, számtalan ember haldoklása pillanatában, figyelte a halált. De csak annyit tudott megállapítani, hogy az embernek éppen annyi a súlya, a magassága, ép olyan a szervezete, alakja a halál pillanatában, mint a halál után. Ugyanaz az ember, csak egy a különbség: nincs benne élet. Hiányzik belőle az a valami, amit nem lehet megfogni, érezni, szagolni, amit nem lehet semmiféle emberi érzékkel megfogni, hiányzik belőle az élet. A mozgató erő, az élet elszállt s ott maradt az élettelen test. A halál a megfejthetetlen, rettenetes Sphinx maradt. De végre jött ő. Jött Jézus, aki tanításával, cselekedeteivel, halálával s feltámadásával fényt hozott. Jött Jézus, aki maga is leszállt a halál birodalmába, de a harmadik nap reggelén visszajött és diadalmasan mondja: “halott valók és imé élek örökkön örökké és nálam vannak a pokolnak és halálnak kulcsai!” Jelenések 1:18. NÁLAM VANNAK A KULCSAI! Jézus pedig s Jézus nyomán az apostolok tanitása, azt mondja, hogy van másik oldal. Nem megsemmisülés az, amibe az ember a halál után megy. Van odaát, van halál utáni élet. Másodszor azt mondja, hogy ez a halál utáni élet szebb, gazdagabb, boldogabb, mint a földi élet. Mi történik, amikor meghal valaki? Semmi más, mint az, hogy a két, együtt járt, együtt élt alkotórész, a test és lélek, elválik egymástól. A mint a kis csirke kibúvik a tojásból, a lepke a hernyó vázából, az utas az összedőlt sátorból, amint az emBer kiköltözik lakóházából, úgy költözik ki a lélek. Egy másik épületet találunk, amely várakozik reánk. Azért mondja Pál: “ha e földi házunk elbomol, épületünk van Istentől .... vágyakozom elköltözni és a Krisztussal lenni . . .” Jézus eljöveteléig is sejtették, remélték, hitték az emberek, hogy van élet a halál után is. De Jézus eljövetele és feltámadása óta ez a reménység tény- nyé, bizonyossága lett. Az emberek éveken át hitték, remélték, hogy az ismert világrészeken kívül, még van másik világrész is. Érvekkel bizonyítgatták, hogy kell lenni. Azonban ez csak feltevés volt mindaddig, amig Columbus hajóra nem ült, itt nem járt ezen a földrészen s innen, Amerikából, visszamenve diadalmasan kiáltotta: Van ott földrlé'sz! én voltam ott! láttam, onnan jövök! Jézus a mi Columbusunk. Addig csak sejtették, remélték az emberek, hogy van örökélet. Ma már tudjuk, hogy van! Jézus ott volt! Diadalmasan visz- szatért és azt mondotta: halott voltam és élek! van ott élet! Én vagyok a feltámadás és az élet, aki én bennem hiszen, ha meghal is él az! A halál nem a félelmek királya többé! Nem sötét éjjel, hanem hajnalhasadás, reggel! Nem vég, hanem kezdet! Kocsi a halál, amelyen, mint Illés, a menybe megyünk! Szolga a halál, amely megnyitja előttünk az örökélet ajtaját. Hazamenetel a halál. Hazamenetel az édes Atyához, elköltözött szeret- teinkhez. Találkozunk végre az atyai ház küszöbén. Találkozunk Azzal, Aki szeretett minket és meghalt érettünk a kereszten. Találkozunk egymással. A küszöbről visszanézve majd téged kereslek én! HALÁL! HOL VAN A FULÁNKOD? Nincs többet. Kiszakította Jézus. Áldott legyen az Isten, aki diadalmat adott nekünk a halál felett. Ima: Édes Atyám! hála neked a világosságért, amit Jézus által küldöttéi. Jézus él, mi is élünk, a haláltól nem félünk. Hála neked, hogy van odaát élet, van 'mennyei hajlék, hol készen vár a hely, hol bűnnek nincs szava s a szív békére lel. Istenem! hogy a halálom s Veled való találkozásom, boldog hazamenetel legyen, támassz fel engem uj (életre s adj erőt arra, hogy mint engedelmes, szófogadó gyermeked, neked tetsző életet élhessek s a földi élet végén hazamehessek oda, ahol készen vár a hely, hol szemtől szembe meglátom Megváltómat, meglátom szeretteimet. Oda, a szent helyre, oda vigy Jézusom. Ámen. Mi Atyánk . . . Ének: 52. dics. 3. vers: “Nincs már szivem félelmére . . .”
