Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1930 (31. évfolyam, 1-52. szám)
1930-01-11 / 2. szám
2-ik szára. 5-ik oldal AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA MUNKÁT AZ IFJÚSÁGNAK, (M.) Akik figyelemmel kisérik egyházi hireinket s igyekeznek azokból megjegyezni mindazt, amit értékesen fölhasználhatnak saját körükben: sohasem végeznek haszontalan munkát. Azt szokták mondani, hogy a világ legnagyobb tanitómestere: maga az élet. Híreinkben pedig maga az élet jelentkezik s ha általában véve egyházi életünk a már jól kipróbált s megszökött utón is halad előre: itt és ott mindig találunk valami olyant, ami még mindig uj kísérlet számba megyen s ami méltó a megkülönböztetett figyelembe. Ilyen hiradás volt hetekkel ezelőtt a homesteadi gyülekezet köréből, amely azt adta tudtunkra, hogy a homesteadi testvérek hat ifjú embert választottak be a presbitériumba. Nem úgy, hogy az egyháztanács rendes tagjai helyébe állították volna őket, hanem az egész elöljáróságot kiegészitették az ifjúság hat képviselőjével. Ha emlékezik reá valaki, mckeesporti egyházunk pedig egyenesen szervezeti szabályzatába vette azt, hogy az egyháztanácsnak rendes tagja az ifjúság egy képviselője is. Mindkét határozat azt a célt szolgálja, hogy az ifjúság mennél közvetlenebb összeköttetésbe kerüljön magával az egyházzal s mennél tevékenyebb részt vegyen annak életében. Ugyancsak Homesteadon állandó szokás az is, hogy a perselypénzt mindig az ifjúság tagjai szedik. Otthon nagyon sok helyen szokás az, hogy a fiatalabb, bár már házas emberek közül választják az egyházfiakat, amely gyakorlat szintén azt a célt szolgálja: bevonni a felnövekedő ifjúságot az egyházi életbe. És ha otthon súlyt helyeznek e cél szolgálatára: nekünk sokkal inkább szemünk előtt kell tartanunk ugyanazt. Amerikában az ifjúság sokkal több kisértésnek van kitéve, mint odahaza. Ezekkel a kisértésekkel szemben pedig nem elég a szavaikból álló tanítást, intést állítani. Sokkal hathatósabb védelembe vesszük saját ifjúságunkat, ha mennél hamarabb és mennél szélesebb körben foglalkoztatjuk őket. Az az ifjú, aki már korán megszokja az egyház kebelében való szolgálatot: nemcsak örömet talál annak végzésében, de bizonyos dolog, hogy életének későbbi éveiben sem fog hátat fordítani az egyháznak. Itt van az évi közgyűlések ideje. Az egyházak elöljárói és közönsége mindenütt összejön, hogy levonja a múlt esztendő tanulságait és mennél jobban megalapozza a jövendő munkásságát. Kezeknek a közgyűléseknek nem lehet eléggé figyelmükbe ajánlani azt, hogy foglalkozzanak az ifjúság mennél gyökeresebb munkába állításával. Ne elégedjenek meg azzal, hogy az ifjak foglalkoznak a saját körükben, a különböző című, de mindenütt azonos célú ifjúsági egyletekben. Meg kell éreztetni velők, hogy az egyház az övék is és hogy ők vannak hivatva arra, hogy az egyház gondjait valamikor saját vállaikra vegyék. Ezt a célt pedig nem lehet jobban és hathatósabban szolgálni, mint úgy, hogy mennél több munkateret nyitunk föl az ifjúság számára. I £ * SZOMBATI ISKOLA. * *■ Üt *i ííj Rovatvezető: Hunyady László lelkész. ^ * * AZ ÚRVACSORA. A szentirásban két sákramentum: a keresztség (Mt. 28:19) és az úrvacsora (I. Kor. 11:23 és köv.) elrendelést találjuk. Ezekhez a római katholikus egyház még öt másik szenséget csatolt. A reformáció apostolai ennek az öt utóbbi szentségnek emberi eredetét hamarosan felismerték és elvetették azokat. A keresztség szentségének tiszta és világos leirása sem adott külön nézetek nyilvánítására alkalmat, azonban az úrvacsorára nézve Luther különbözött Zwingli és Kálvin felfogásától. A római katholikus egyház tanitása szerint az úrvacsorában Jézus valóságos testét és vérét veszik magukhoz a hívek, mert a szent jegyek átalakulnak abban a pillanatban, mikor azokat a pap megszenteli. Luther nem tudott e katholikus tantól szabadulni és azt vallotta, hogy Jézus valóságos teste ha nincs is benne a szent jegyekben, Jézus testileg mégis jelen van vagy a szent jegyekben, vagy a szent jegyek alatt, vagy azok felett, de benne is lehet. Zwingli azt tanította, hogy a szent jegyek csak emlékeztető jegyei Krisztus testének és vérének. Kálvin a Zwingli tanítását azzal toldotta meg, hogy valahányszor a szent jegyekkel élünk, lélekben mindannyiszor Jézussal egyesülünk. Vagyis: a szent jegyek emlékeztetnek minket Jézus szenvedésére és halálára s valahányszor azokkal élünk lelkünk egyesül a Megváltó leikével, ha azokat hittel vesszük magunkhoz. Ezt a gondolatot fejezi ki a 205-ik dics. 7. v. (Uj énekeskönyv.) vagy 167 dics. 10. v. (régi énekeskönyv.) VASÁRNAPI ISKOLAI LECKE. 1930. Január 19. JÉZUS ELKEZDI HIVATÁSÁT. Olv. Mt. 4:27-25. Ezs. 61. Jézusban a próféták jövendölése vált valósággá. Isten akaratát hozza ő a bűnös világnak. Letért az ember az Isten útjáról s azért hívja megtérésre, uj élet elkezdésére. Két egyszerű ember megnyerésével kezdi el munkáját. Két halász, Péter és András indul el vele, hogy a keresztyénség legnagyobb munkásai legyenek. "Kövess engem!” Ez a szózat felénk is hallszik. Péter és András otthagytak mindenüket és mentek utánna. Érezték, hogy szükség van reájuk, hogy embereket kell majd szerezniük Isten országa számára. Ha hallod a Krisztus hiv, szavát, hagyd el még azt is, ami legkedvesebb s indulj utánna, mert neked is van megbízatásod, melyet Jézus igy fejezett ki: "Úgy fényljék a ti világosságtok az emberek előtt, hogy lássák a ti jócselekedeteiteket és dicsőítsék a ti mennyei Atyátokat. “Mt. 5: 16. ARANYIGE: “Térjetek meg, mert elkö- zelgett a mennyeknek országa.” Mt. 4:17. KÉRDÉSEK. 1. Micsoda vált valósággá a Jézusban? 2. Mit jövendöltek a próféták? 3. Mire hiv bennünket a Jézus? 4. Kik voltak Jézus első tanítványai? 5. Hivogat-é bennünket is Jézus? 6. Mit kell tennünk, ha halljuk Jézus hívását ? TANULSÁG. Jézus mindenkit hiv önmagához s akik boldogok akarnak lenni, szívesen engednek Jézus hivó szavának. 1930. Január 26. Isten országának megalapítása. Olv. Mt. 5:3-9., 17-20., 43-48. Luk. 6:19-26. Ján. 8:4-11. Zsolt. 24:1-6. Jézus először az Ő tanítványainak a lelkét formálja át, hogy velük közösen fogjon hozzá Isten országának megalapításához e földön. Mindenek előtt rámutat Jézus arra, hogy Isten országát nem a világban, hanem szivünkben, Istennel való viszonyunkban kell keresnünk. Ezért mondja, hogy Ő nem a törvény eltörlésére jött, hanem hogy azokat betöltse. Isten törvényeit szeretettel kell betölteni. Nemcsak felebarátainkat, hanem ellenségeinket is szeretnünk kell és imádkoznunk kell érettük. így juthatunk el a tökéletességre. A bűnöst nem szabad eltaszitani, megvetni, hanem magunkhoz kell ölelnünk és meggyógyítanunk. Ezek Isten országának fundamentumai. Ezekre épitette fel Jézus ezt az országot és ezeken építhetjük fel mi is magunkban. ARANYIGE: “Boldogok akiknek szivük tiszta, mert ők az Istent meglátják.” Mt. 5:8. KÉRDÉSEK. 1. Kikkel alapította meg Jézus az Isten országát ? 2. Mit csinált először a tanítványokkal? 3. Mit kell tennünk, hogy a Jézus tanítványai legyünk ? 4. Hol van az Isten országa ? 5. Kiket kell szeretnünk és kikért kell imádkoznunk ? 6. Mit kell csinálnunk a bűnössel? TANULSÁG. Isten országa: a boldogság országa. Boldogok csak akkor lehetünk, ha tisztán tartjuk szivünket.
