Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1930 (31. évfolyam, 1-52. szám)

1930-03-29 / 13. szám

13-ik szám.

AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LATJA

5-ik oldal

J-L-IL- JI-1L-. ■________ ■ .^-s-----------------------------Az sincs kizárva, hogy egy fedél alatt lakunk ezekkel a gyermekekkel. Talán még ennél is közelebb vannak hozzánk. Talán épen a mi gyermekeink azok, akik nem részesülnek vallásos nevelésben. “Vedd a gyermeket” hallotta József, és ö “felkelvén vévé a gyermeket.”

Sok keresztyén szülő hallja a szót; “Kcllj fel, vedd és vidd a gyermeket.” De ők nem követik József példáját. Felkelnek, de nem viszik, hanem küldik a gyermeket a vasárnapi iskolába, a templomba, a nyári iskolába. Közönyösek, hanyagok, lusták. József nem küldte Jézust, hanem vitte. Ez mentette meg a gyermek Jézust a biztos haláltól. Te, kedves szülő, ha nem küldenéd, de vinnéd a gyermeket az Isten házába, megmentenéd gyermekedet az erkölcsi haláltól. Isten legyen irgalmas azoknak a szülőknek, akiknek közönyössége akadályt helyez a gyermekük és az Egyház közé. Ahogyan te, édes szülő, érzed felelősséged egyházad iránt gyermekeid nevelésében, úgy fogják gyermekeid is érezni a felelősséget, amikor te már elmúltál. Azért “kelj fel és vedd a gyermeket.”

Megújult élet.

Elbeszélés: Irta Takaró Gézáné.

“Nincsen olyan puszta Ínség, Hogy magának benne A halandó egy tenyérnyi Zöld virányi ne lelne”.

IV.

A falu fölött nagy erdős domb emelkedett, amelynek lankás oldalát egyszerű fekete fejfák, mint megannyi mozdulat-* lan néma őrszemek borították be. Ez volt a falu temetője. Ezen keresztül kanyarodott fel az ut a dombtetőre, ahonnan gyönyörű kilátás nyilott az egész hófödte vidékre.

Ide indult most fel rendes alkonyati sétájára a falu lelkipásztorának élettársa. A csillogó puha hóban lassan és kissé fáradt léptekkel haladt előre. Gyakran megállt és gyönyörködve simogatta végig a tekintetével a ragyogó téli tájat.

Lent a völgyben az apró falusi házak ablakaiban egymásután gyűlt ki a világosság. Az alkonyi szél lágyan szárnyaira kapta az esteli harangszót.

Hűséges és elmaradhatatlan kisérő- társa, Vitéz, a hatalmas farkaskutya jókedvűen ugrándozott úrnője oldalán. De amint közelebb értek a temető bejáratához, Vitéz meg-megállt és füleit hegyezve, nyugtalanul tekintett szét maga körül. Majd hirtelen nagyot szökkenve neki iramodott és eltűnt a temető kapuja mögött. Néhány pillanat múlva csaholva, lihegve rohant vissza, fájdalmas,

ijedt szüköléssel simult úrnőjéhez. Aztán fogai közé fogta a kabátja szélét és huzni kezdte előre, mintha siettetni akarná.

A ttiszteletes asszony nyomon követte Vitézt és azon tűnődött, hogy vájjon mi lehet az oka különös és szokatlan viselkedésének. Most úgy elrohant megint, hogy teljesen elveszítette szemei elől. Végre az ut egyik kanyarulatánál újra felbukkant, és most már nyugodt biztos léptekkel vezette úrnőjét az alvó Évi felé. Egy pillanatra leült a fatörzs mellé és megelégedetten nézte, hogy egy gyöngéd kéz mily jóságosán kezdi simogatni az alvó leányka fejét, de aztán hirtelen talpon termett megint és villámsebesen futásnak eredt a falu irányába. A tiszte- letes asszony tudta, hogy Vitéz segítséget fog hozni.

A templom udvarára éppen akkor fordult be a harangozó, az öreg András, mikor Vitéz sebes vágtatással hazaért. Az öreg mindjárt rosszat sejtett, amint egyedül látta Vitézt visszatérni, s mikor az vadul neki rohant a domboldalnak, gyors léptekkel indult utána.

Akorhadt fatörzsön ezalatt Évinek gyönyörű álma voltt. Egy fényes szárnyas alak lépett eléje és igy szólt hozzá;

— Ne félj, karolj belém és jöjj velem! ' jifg

Évi szó nélkül engedelmeskedett.

Amint a fényes alak karját megfogta, egyszerre lassan emelkedni kezdtek. Évi érezte, hogy szédítő mélység lehet már alattuk, de nem mert visszatekinteni. Végre egy ragyogó, hatalmas kapu elé értek, amely magától megnyílt előttük s ők beléptek egy vakítóan csillogó tágas csarnokba. Távolról valami bűbájos zene lágy dallama áradt feléjük, mintha aranyhárfák húrjaiba csapott volna bele a szél. Aztán egy beláthatatlan, hosszú menetet látott Évi maga előtt elvonulni. A fényes alak most egészen közel hajolt Évihez és halkan a fülébe súgta;

— “Ezek azok akik jöttek a nagy nyomorúságból és megmosták és megfehéri- tették ruháikat a Bárány vérében”.

Halk sikoly szakadt fel Éviből, amint a menetben megpillantotta édesanyját és oda akart futni hozzá. Egy lépést tett is már előre. . . De most egy mély, ismerős hang rebbentette meg.

Zavartan nézett szét maga körül és tisztán hallotta az öreg András felfohászkodását :

— Óh, a szegény lelkem! Hiszen ez a mi uj tanitókisasszonyunk, az Évike. Talán már élet sincs benne!...

(Folytatása következik.

FIZESSEN ELŐ LAPUNKRA.

SZOMBATI ISKOLA

H

i

■¥.

I S

•*!

1

SÍ Rovatvezető

Ül J

FŐBB MAGYAR REFORMÁTOROK.

Hunyady László

$

lelkész, ü;

Erdősi vagy Sylvester János. Magyar Melanchton névvel is nevezik. Az egy- házjavitást szülőföldjén Szinérváralján kezdte el. Onnan az üldözések miatt a Dunántúlra, Ujszigetre menekült, hol tanárkodott és nyomdát alapított. ő irta és adta ki az első magyar nyelvtant és az Uj-Szövetség első fordítását is. Ujszigetről Bécsbe hívták meg tanárnak, hol 8 évig tanitott, öregségére szülőföldjére, Szinérváraljára került s ott is halt meg.

Kopácsi István, ki Sztárayval együtt sárospataki szerzetesből lett reformátorrá, különösen Szatmár megyében Erdődön lés Nagybányán munkálkodott. Később visszatért Sárospatakra, ő volt a s.-pataki főiskola első tanára.

Batizi András nagyon sok szép éneket irt és kátét adott ki, melyeket az iskolában sokáig használtak.

A későbbi reformátorok közül való Károli Gspár, ki az egész Bibliát magyarra fordította és kiadta Vizsolyban 1590-ben é.s Szenczi Molnár Albert, ki átjavitgatta Károli biblia fordítását és lefordította versben a zsoltárokat (kiadta 1607-ben Hernbornban.)

HALLO BOYS!

Persze ti is, lányok, akik Pittsburgh- ban, Homesteadon, Duquesneben, Ran- kinban, Bro\Vnsvilleban, Daisytownban, Pricedalen, Donorán, Monongahelán, Springdalen, Johnstownban, Windberen, Vintondalen, Crescenten és környékén, Morgantownban, Uniontownban vagy még távolabb is, mint Beaver Fallson s más helyeken laktok, — lelkűnknek minden szeretetével várunk benneteket April 6-án délelőtt az Ifjúsági Konferenciát megelőző Isten- tiszteletre, a délutáni konferenciára, socialra, hogy együtt legyünk mindnyájan, akik szeretjük egyházainkat, szeretjük vallásunkat, Magyar Sionunkat s szívesen készülünk azok szolgálatára. Jöjjetek !

De kérünk mindnyájatokat, hogy írjátok meg nekünk, honnan, mikor és mennyien jöttök, hogy kellőképen készülhessünk szives fogadástokra.

A McKeesporti Ifjúsági Kör nevében, ríj. Gerzsenyi Károly elnök.

Cim; c|o. 134—8th Ave. McKeesport, Pa.