Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1929 (30. évfolyam, 1-52. szám)
1929-03-02 / 9. szám
2-ik oldal AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA 9-ik szám EGYHÁZAK EGYESÜLÉSE. Csak a múlt héten adtunk hírt azokról a most induló tárgyalásokról, amelyeknek célja a Presbyterian és Me- thodista egyházaknak, e két szigorúan kálvinista felékezetnek egyesítése. Jeleztük, hogy ezek a tárgyalások még csak a kezdet kezdetén vannak s hogy ennél sokkal előbbrehaladott állatpot- ban van az a másik tárgyalás, amely a Reformed Church in the U. S., a Reformed Church in A'mernka s a Presbyterian Ohuroh egyesülését célozza. Most újabb, hasonló tárgyalásokról adhatunk hirt olvasóinknak, amelyen a Reformed Church in the U. S., a United Brethern in Christ nevű felekezet és az Evangelical Synod of North America vészén részt, s amely még köezelebb áll a befejezéshez. E két utóbbi szintén kálvinista felekezet s éppen azért, mert ez az egyesülési terv rövidesen az egyházmegyék s Így az egyes gyülekezetek éllé kerül: ezzel a gondolattal bővebben fogunk foglalkozni. Ennek ismertetésére Dr. Tóth Sándor lancasteri tanárt kértük fel. Egyelőre csak annyit, hogy felfogásunk szerint az ilyen egyesülési törekvések csak javára szolgálhatnak az Isten országának s akik ezzel foglalkoznak, azok sokkal inkább keresik azt, ami összeköt, semmint azt, ami szétválaszt bennünket. A katholicizmust hatalmas erejének titka az ő egységes szervezetükben van s nekünk is tetljes erővel kellene törekednünk az egységre. AZ AKARAT. — Bibliai tanulmány. — (Folytatás.) Irta: Murányi János, buff alól lelkész. Tanulmányom folytatása lőtt fel kell említenem, hogy Lapunk 5-ik számának 12-ik oldalán, a harmadik hasáb 11-ik sorában felülről számítva, kimaradt az “egyéni” szó után ez a nagy szó:: “akarat csak az isteni”. Pedig az én gondosan irt kéziratomban benne volt. Azért a hibásan szedett mondat helyes szövege a következő: Fontos tudni azt, hogy az isteni akarat minden öntudatos valóságnak, vagy egyénnek saját akaratot ad és biztosit; de ez az egyéni akarat csak az isteni akarattal való összehang- zásban, vagy annak alárendelve képesíti az egyént hivatása betöltésére. Ennek előre bocsájtása után rámutatok arra a két bibliai történtre, mely igazolja állításomat. Egyik a tékozló fiúról szóló példázat. E szerint az Atya akarata az volt, hogy a kisebbik fiú, akinek szüs'kége van az atyai akarat irányítására és fegyelmezésére, otthon maradjon. Ezzel szemben a fiú akarata az volt, hogy minden áron megszab adu Íjon az atyai befolyás alól s maga rendelkezzék függetlenül vagyona fölött is, önmaga fölött is. Az atya, bár az ő akarata vólt a jó és bölcs akarat s bár azt ő tudta is, mégsem erőszakolta a fiúra a saját akaratát, sőt még akadályt sem gördített a fiú akaratának érvényesülése és hazulról való eltávozása élé, hanem az első kérésre kiadta annak örökségét és, mint a következmények megmutatták, a fiút épen a saját akaratának teljesülésével győzte meg az ő elhatározásának és akaratának helytelen és kárhoztató, másfelől pedig az atyai akaratnak helyes és üdvös voltáról, aminek következménye lett a fiú akaratának teljes megváltozása és az atyai házhoz való visszatérése, amikor —- mint tudjuk — a magába szállt fiú igy szólt az apjához: “Atyám, vétkeztem az ég ellen és te ellened és nem vagyok méltó, hogy a te fiadnak hivat- tassam”, mire az Atya az ő jó akaratának diadala felett örvendezve, igy kiáltott fel: “Vigadjunk, mert ez az én ifiam meghalt és feltámadott; elveszett, és megtaláltatott!” Lk. 15, 24. A másik a jeruzsálemiek példája, akik szembe helyezkedtek az Isten megváltó akaratával. Megkövezték és megölték **az Isten küldötteit. Jézust sem fogadták be. Azért mondta nekik Jézus: “Jéruzsá- lem, ki megölöd a prófétákat és megkövezed azokat, akik te hozzád küldetitek, hányszor akartam egybegyüjteni a te fiaidat, miképen a tyuk az ö kis csirkéit az ő szárnyai alá; de ti nem akartátok! (Luk. 13,34.) És bármennyire akarta is Jézus első sorban őket részesíteni a megváltás ajándékaiban, mivel ők nem akarták, azért nem erőszakolta rájuk az ő benne megjelent megváltó isteni kegyelmet és nem kényszeri- tette őket arra, hogy a saját akaratuk, vagyis a saját énük ellenére cselekedjenek, hanem viszavonult és megelégedett azzál, hogy nyomatékosan figyelmeztette őket eljárásuk elmaradhatatlan és káros következményeire, ezt mondva nekik: “íme, pusztán hagyatik nektek a ti házatok. És bizony mondom néktek, hogy nem láttok engem, mígnem eljő az az idő, amikor ezt mondjátok: Áldott, aki jő az Urnák nevében!” Luk. 13, 34-35. MAGVETÉS, ARATÁS. Ne mondjuk az igehirdetést hiábavalónak, ha nem mutatkozik is mindjárt az eredmény. A vetést sem követi mindjárt az aratás, hanem először szél, vihar, eső, jégeső, mennydörgés és villámlás jön és csak azután az áldás. VASÁRNAPI ISKOLAI LECKE. 9-ik lecke. 1929 március 3. A KERESZTYÉN ANYASZENTEGYHÁZ. Márk IV. 26-32. Példázat Isten országáról. Pál ap. Bfiéz. I. 22-23. Krisztus az egyház feje. Pál ap. Efez. IV. 2-6. A lélek egysége. Pál ap. Efez. IV. 11-16. Az anyaszentegyház nevekedése a tagok munkája által. Ml AZ ANYASZENTEGYHÁZ? 1. A keresztyén anyaszentegyház a Krisztusban hívők egyessége, közössége, vagy gyülekezete. A keresztyén anyiaszientegylház millió és millió tagját a Krisztus egyesíti. A Krisztus javai benne közösek. A Krisztus lelke alakítja, formálja gyülekezetté. 2. Az anyaszentegyház a Krisztus teste. Krisztus egy lett híveivel és együtt marad velük Szent Lelkének kegyelmével A keresztyén hívek Krisztus testének tagjai. A tagok 'a fej után igazodniuk. A anyaszentegyház egyedüli feje és kormányzója a Jézus Krisztus. Minden egyes tagnak az elhivatás és a kegyelmű ajándékok mértéke szerint más és más a munkája, de a cél egy: a test (anyiaszent,egyház) nevekedése és építése szeretetheti. A mennyeiAtya tette Krisztust mindeneknek fölötte az anylaszentegyház fejévé. 3. Az anyaszentegyház a Krisztus menyasszonya. Krisztus mint vőlegény örök szerelemmel szereti az anyasze-ntcgyházat. Késziti a királyi menyegzőre, hogy vele elválhatatlanul, örökre egyesüljön. Az anytaszentegy kezdetiben kicsiny volt, mint a mustármag, de hlatahrps terebélyes fává növekedett. Benne, általa milliók találnak enyhelyet, vigaszt, a Krisztus által üdvösséget. “Hiszek egy közönséges keresztyén anya- szemtegyházat.” (Mint az édes anya gyermekeire, — úgy visel gondot az anyaszentegyház az ő tagjaira. ARANYIGE: "Azonképen sokan egy test vagyunk a Krisztusban.” Róm. lev. 12:5. GYERMEKEKNEK. AUTÓVERSENY. Mikor én kis fiú voltaim, Fűzfa-vesszőn lovagoltam. Híre sem volt autónak, Széllel is versenyt futónak. Hej, sok víz folyt le azóta, Más a világ, más a nóta! Fűzfa-vessző, lejárt neked, Autón ül már a gyerek. Vágtat, vágtat az autó, Még a szél sem éri utói, Megcsudálom, de hiába, Kedvesebb a fűzfa ága. Lennék gyerek egy-kettőre Ülnék csak fűzfavesszőre, ő rajta is idejébe Érnék édesanyám ölébe! Elek nagyapó.
