Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1929 (30. évfolyam, 1-52. szám)

1929-02-09 / 7. szám

4-i'k oldal.

AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA

7-ik szám.

REFORMÁTUSOK LAPJA

American Hungarian Presbyterian and Reformed Church Papier.

Published Weekly — Megjelenik hetenkint.

AMERIKAI MAGYAR

Published jointly by the Reformed Church in the U. S. and the Presbyterian Church in the U. S. A.

Rev. S. Laky, Rev. L. Varga, Rev. J. Melegh

temporary editors.

Minden közlemény, előfizetési vagy hirdetési dij erre a oknre küldendő: AMERIKAI MAGYAR

REFORMÁTUSOK LAPJA

117 Flowers Ave. Pittsburgh, Pa.

Subscription terms :..................$2.00 per year,

sent anywhere.

Előfizetési dij:...............Egy évre két dollár,

bárhová küldve.

Entered as second class mail matter, August 14, 1925 at the Post-office ait Pittsburgh, Pa. under the act of March 8, 1879.

PUBLICATION OFFICE:

117 Flowers Ave., Hazelwood, Pittsburgh, Pa.

AZ ÁRVAHÁZI NAPTÁR,

Az árvaház Intéző Bizottsága javaslatot tett az Igazgató Tanácsnak, hogy állapítsa meg azt az arányszámot, amely szerint az Árvaházi Naptár hasábjait a különböző denominációk igénybe vehetik. A javaslat megtételére indokul szóikul szolgált az, hogy az 1929. évi naptárban egy kissé, sőt nem is olyan nagyon kevéssé, hogy úgy mondjuk: tul- tengésben van a Független Egyház által lefoglalt rész és igy alkalmas arra, hogy a denominácionális megoszlásról helytelen képet tárjon a viszonyokkal nem ismerős olvasó elé.

Az Intéző Bizottság szemei előtt lebegett az is, hogy az árvaházi naptár éppen úgy, mint maga az árvaház, közös fóruma a különböző árnyalatoknak és senkinek sincs joga ahhoz, hogy ezt a közös fórumot a másiknak rovására vegye igénybe. Az ilyen eltolódások’ nemcsak az igazságot sértik, hanem kellemetlen érzéseiket is válthatnak ki, amitől az árvaháznak tartózkodnia kell. Szükségesnek tartotta az Intéző Bizottság ennek az arányszámnak megállapítását már csak azért is, mert a naptár terjedelme nem lehet végtelen s anyagtorlódás esetében a naptárt szerkesztő árvaatyának kényelmetlen az, hogy saját felelősségére szorítsa illendő mederbe az esetlek túlbuzgón folyó áradatot. Ha pl. a többi denominációk ebben az évben •olyan arányban vették volna igénybe az árvaházi naptárt, mint ahogy tette azt a Független Egyház: úgy legalább is 5-600 oldalas naptárt kellett volna kiadni.

A megindult vita folyamán a Független Egyház egyik képviselője, Borsi Kerekes György lelkész mintegy védelmül hozta föl, hogy az ő terjedelmes anyaguk úgy került be a naptárba, hogy előzetesen kötelezték magukat legalább 500 naptár eladására.

Ha hiba történt: a védelem roszabb, mint a hiba. Az árvaházi naptárt nem lehet kibérelni vagy megvásárolni sem öl: dollárért, sem 50 példány eladásáért. Az Árvaháznak eme kiadványa, amint mondottuk is, közös fórum, ahol a Független Egyháznak joga van a megjelenésre anélkül, hogy ehhez előzetes alkudozásra volna szükségük, amint azt az árvaatya is megállapította. E jog gyakorlásának azonban nem szabad tultengésbe mennie és különösen nem szabad másol-: sérelmével, vagy éppen sértegetésével történnie. Pedig nekünk tudomásunk van arról is, hogy az árvaatya szerkesztői tollának ugyancsak kellett dolgoznia, hogy a beküldött anyag propaganda részét törölje, vagy annak ilyen izét lehetőleg elvegye. A képek közül is valami 15 darabot kellett kihagynia, hogy a tultengést megakadályozza, pedig nyugodt lélekkel mondhatjuk el, hogy ez a szándéka igy sem sikerült.

Nem tartozik szorosan a tárgyhoz, de megemlítjük azt is, hogy a Független Egyház már említett képviselője azt is mondotta a gyűlésen, hogy ők szívességet gyakoroltak, amikor saját magukról írtak a naptárba. Ugyan, ugyan: mimicsoda nyegleség már az ilyen hang? Micsoda helye van az ilyesminek komoly férfiak közt, akik nem azért jöttek össze, hogy egymást szurkálják, hanem azért, hogy vállvetett munkával dolgozzanak az árvaházért! ? Pedig a nyegleség húrján nem ez volt az egyedüli hang, amelyet a Független Egyház képviselője megütött. Különben is, ha ők szívességet gyakoroltak: miért kezdtek akkor alkudozni a szövegük közlése végett ?

Készen vagyunk arra a beállításra, hogy bennünket az bánt s nekünk az fáj, hogy a Független Egyház egyáltalán ott van a naptárban. Ez a beállítás azonban éppen olyan alaptalan lesz, ha megtörténik, mint nagyon sok más állítás eme testvéreink részéről. A mi törekvésünk s az Intéző Bizottság javaslata is nem azt célozta, hogy ők ki legyenek dobva a naptárból, hanem csupán azt, hogy mindenki maradjon az illendőség határai között. Akármelyik fél esik tultengésbe, az nem egyéb, mint visszaélés az árvaházi naptárral. ..Már akár akarva, akár akaratalnul, de visszaélés az.

Az Igazgató Tanács a naptár beosztását az árvaatya discretiójára bizta. Lehet, hogy ez a discretio a jövőben szerencsésebb lesz, mint az idén volt, de mi bölcsebbnek tartottuk volna, ha az ligazgató Tanács változatlanul fogadja el s teljesiti az Intéző Bizottság javaslatát s nem tér ki a felelősség viselése alól s nem hárítja azt az árvaatyára.

Aki szelet vet: vihart arat.

Tretonban történt.

Kiterítve feküdt koporsójában ottani egyházunk egyik tagja s a koporsó körül ősi szokás szerint ott énekelgettek a virrasztók.

Az elmúlás szimbóluma, a koporsó mellett magába száll a lélek s valóban igyekszik elszakadni e világtól, hogy átadja magát a megalázkodásnak.

Javában folyt az áhitat, amikor harmadmagával beront oda a trentoni független egyház egyik tagja. Kezükben Tukacs György new yorki független lelkész röpirata, amelyről .már mi is megemlékeztünk, s kezdődött a botrány.

Bennünket nem érdekelnek a botrány részletei. Azok az emberk részegek voltak. Már vagy pálinkától részegedtek meg, vagy a Tukacs György röpiratától, de részegek voltak. Nem nézték a holtat, nem a koporsót: duhajkodtak, botrányt csináltak s nem lehetett őket lecsende- siteni. A virrasztók és gyászoló felek kénytelenek voltak arra, hogy a rendőrséghez forduljanak. Az embert bond alá és 12 havi "probation” alá helyezték, ami azt jelenti, ihogy ez idő alatt a legkisebb hangos szóért is börtönbe kerül. Azonikivül (megindult ellene egy csomó polgári pör.

Kicsoda a bűnös?

Mi nem hibáztatjuk azokat a szerencsétlen embereket, mert azok részegek voltak. A Tukacs György röpiratának voltak részegei.

De amikor Tukacs György lelkész megirta azt a röpiratot: vajon volt-é szándékában az, hogy ezek a trentoni emberek a koporsó mellé is berohanjanak és ott is botrányt csináljanak?

Bizonyára nem. Teljes képtelenség még csak -föltenni is, -hogy bántó szándékában ennyire menjen. De szelet vetett s vihart aratott. Ő maga sem tudta, hogy röpirata milyen eredményeket von maga után.

És amikor a független mozgalom vezetői elvetették a szelet: vajon gondol- ták-é arra, hogy milyen vihart fognak aratni? Gondoltak-é arra, hogy menynyire f elf ordítják ezt a szegény ameri-