Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1929 (30. évfolyam, 1-52. szám)
1929-12-28 / 52. szám
S-ik oldal 52-ik szám. AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA ne'k fogadására, mint Jeruzsálemben, amelyet — mint “Dávidnak fia”, — kiváltképen magáénak mondhatott, s amely a világ minden városa között a legelőnyösebb helyzetben volt arra nézve, hogy mindent pontosan tudjon az eljövendőről ? A mágusok is azt várták, hogy egy nagy születésnapot ünneplő, boldogságban úszó városba érkeznek, ahol akárkitől megkérdezhetik az utcán: Hol van ő? Járnak-kelnek a városban, és nincs egy lélek, aki felelni tudna. Olyanformán érezték magukat, mint mikor manapság a missziói telepekről egy-egy megtért benszülött ellátogat a nyugat valamelyik “keresztyén” országába, ahol már minden ember “megtért.” És meglepődve látja, mily keveset törődnek itt Krisztussal. A nagy hirt “hallván, megháborodék az egész Jeruzsálem.” Ahol örömöt reméltek, háborúságot találtak; ahol só- várJgó vágyat hittek, ott közöny uralkodott. Jeruzsálem népe olyan életmódhoz, olyan örömökhöz szokott, amelyekre csak zavarólag hatott az Isten által nyújtott igazi öröm hire. Ez volt az utolsó, ami eszükbe jutott, ha egyáltalán gondoltak rá. Héródesen nem csodálkozunk. Ez a trónbitorló, ravasz és élvhajhászó király-karikatúra, aki csak egy dologban volt “Nagy”, a vétekben, s aki többek között még saját feleségét és három fiát is megölette, nem örülhet a hir- nek. Rendkívüli gyűlésre hivja a vallásos vezetőket és' tanítókat. A bölcsekkel pedig magánkihallgatáson is tárgyal ördögi képmutatással. Rossz lelkiismerete nem nyugodhatik, amig meg nem tudia. hol van ez a gvanus. rejté- lves újszülött. Meg aknría. akadáh-ozni Istent nagy terve kivitelében, pedig annyi kilátása sincs a sikerre mint egy gyermeknek, aki az induló mozdonynak veti vállát, hogy megállítsa. Gyilkos kardját ugvan beledöfte a fészekbe, de éppen az az egy madár kirepült. Csodálkozunk azonban a konferencián részt vett s olvan pontos bibliaismerettel biró Írástudókon, vallásos vezetőkön. Tudták, hol születik, de eszükbe se jutott megnézni. Hánv. de hány egvházi ember számára vesztette el azóta is a Szentirás minden ragyogását! Megkopott, unalmas közhelvlvé lett előttük drága hitünk minden nagv igazsága. Semmi érdeklődés, semmi mozdulás. Pedig mit ér. ha csak fejemmel ismerem vallásomat, de szivem távol van az Úrtól ? Fellélee-zenek a bölcsek, amint kilépnek a fojtó levegőjű főváros kapuján. “És mikor meglátták a csillagot”, — amelyet a város házai és bűnös levegője elzárt előlük, — “igen nagy örömmel örvendezének. És ime a csillag előttük megy vala . . .” Egészen a célig. Itt várta hitüket a legnagyobb próba. Elképzelhetlen szegénységben találják “a királyt.” Jó, hogy a csillag, mint Isten fénylő ujja, remegés nélkül mutat a helyre: Ez az! Meg kellett tanűl- niok, hogy Isten gondolatai nem a mi gondolataink, az ő utjai nem a mi uta- ink: Isten legmagasabb ön-kinyilatkoztatása egy tehetetlen csecsemővel kezdődik az édes anyja ölében, egy karavánszálló legsötétebb zugában. És nekünk a mai szuperlativuszokban beszélő, tervező és alkotó korban is vissza kell térnünk a nagy leczkéhez: nem a külső, de a belső nagyság, — nem a mennyiség, de a minőség számit. Nem minden nagy, ami annak látszik. Pár ■évvel ezelőtt egy new-yor'ki lakos a kivilágított 'Broadwayre vitte vidéki rokonát, hogy valami szenzációsan nagy dologgal lepje meg. Felmutatva egy óriási villogó “sign” mozgófiguráira nem titkolt büszkeséggel mondotta: Ez a világ legnagyobb hirdetése! . . . . A Wrigley rágógumi reklámtáblája volt. A bölcset nem igézi meg se’ a politika, se’ a pénz modern Heródeseinek és Cézárainak büszke palotája, és nem taszítja el a halhatlan lélek szegényes viskója. A mi bölcseink is “bemenvén a házba és leborulván tisztességet tőnek neki; és kincseiket kitárván, ajándékokat adának néki . . .” Kövessük őket s a nagy ajándékozásoknak ez újabb ünnepén, amikor mindenkinek adni akarunk valamit, ne feledkezzünk meg arról se, amivel Néki tartozunk. Rakjuk le előtte szivünk legjobb ajándékait: engedelmességünket, imádatunkat és szeretetünket . . . (Folytatása következik.) Nyilvános rendes tanár a magyar nyelv, irodalom és történelem magyar nyelvű tanítására a lancasteri FRANKLIN és MARSHALL KOLLÉGIUMBAN Magyar diákok számára páratlan anyagi támogatás. Magyar le’készképzés a református egyház 1 gragyo! ’ é~ len-régi1-’? theologiai s~em rsár’um ’’'ar>. ’áágosPásca! szikesen szo’gá! Dr. TÓTH SÁNDOR tanár 213 Pearl Street, Lancaster, Pa ■« 1 9! aiB SZOMBATI ISKOLA. $ * w. % & Rovatvezető: $ Hunyady László lelkész, $ jtj Kálvin János (1509—1564.) Noyonban, Franciaországban született, atyja püspöki titkár ,anyja nagyon kegyes nő volt, ki gyermekét vallásos nevelésben részesítette. Tanuló társai közt korán kitűnt. Teste gyenge, de lelke annál erősebb volt, felsőbb tanuló korában a párisi egyetemen inkább tanárnak, mint tanulónak tekintették. Párisban ekkor kezdtek elterjedni a reformátor! eszmék és Kálvin szivvel-lé- lekkel megkedvelte azokat. Emiatt a párisi főtörvényszék üldözőbe vette és csak barátai segítségével tudott Franciaországból elmenekülni. Baselbe ment, hol megirta hires könyvét A keresztyén vallásra való tanítás (Institutes) címmel. Majd Genfbe ment, hol lelkészszé lett. Genfben már ekkor sok hive volt a reformációnak, kik a római katholikus hitet elhagyták ugyan, de a református vallást sem tartották meg, hanem léha, könnyelmű életet éltek. Kálvin, hogy jó rendhez szoktassa népét, egyháztanácsot alakított, szigorú erkölcsi rendszabályokat hozott és az azok ellen vétőket szigorúan megfenyit- tette. E miatt sokan ellen zúdultak és a városból száműzték. E nagy tévedésüket a genfiek hamarosan megbánták és visszahívták Kálvint, ki most már kitartó, szorgalmas munkával Genfben a jó rendet és erkölcsös életet ugv helyre állította, hogy Genf más városoknak is például állott. — Kálvin megszervezte az egyházat; az istentiszteletekből és az egyház tanitásaiból mindent elhagyott, mi a Bibliában nincs benne. Sokat prédikált, életével példát adott az egyszerű, valódi keresztyén életre. Tanításai Zwingli nyomán egyedül a Szentirást tekintik a hitélet egvedüli zsinórmértékének és vallás dolgában minden emberi találmányt és emberi tekintélyt elvetnek. — Mivel Kálvin tovább fejlesztette a Zwingli által már megtisztított keresztyén egyházat, ezért a reformátusokat róla kálvinistáknak is, vagy a később Buliinger Henrik lelki- pásztor által irt Második helvét hitvallás című munkáról a reformátusokat még helvéthitvallásuaknalc is nevezik. FIZESSEN ELŐ LAPUNKRA!
