Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1929 (30. évfolyam, 1-52. szám)
1929-12-21 / 51. szám
4-ik oldal. AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA Sl-ik szám. AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA Published weekly by the Board of Home Missions of the Reformed Church in the U. S. Editor in chief: Rev. G. Takaró, 344 E. 69th St. New York, N. Y. Associated editor: Rev. Sig. Laky, 737 Mahoning Ave. Youngstown, 0. Managing editor: Rev. J. Melegh, 134—8tA Ave. McKeesport, Pa. Subscription terms: $2.00 per year, sent anywhere. Entered as second class matter on the 14th of August, 1925 at the P. O. at Pittsburgh, Pa. under the act of March 8, 1879. Publication office 4829 Second Avenue. — Pittsburgh, Pa. CSENDES ÓRA. Rovatvezető: Újlaki Ferenc toledoi lelkész. ÍME ÉN TI VELETEK VAGYOK! Ének: a 75-ik dics. 1. és 2 verse. “Igaz Isten, ígéretedben változihatatlan valóság.” % í|í * Ima: ■Igaz Isten! Édes Atyám! Megígérted, hogy földi gyermekeidet nem hagyod vigasztaló, segítő, megváltó nélkül. “Küldesz vigasztalót, mi vérünkből valót.” ígéretedet meg is tartottad. Az idők teljességében, mikor beláttuk, hogy nálad nélkül oly kietlen ez az élet, amikor az utánad epedő szivből felszállt a forró, esdő imádság: “óh vajha meg- szakasztanád egeidet s alászállanál! Te akkor meghallgattad az imádságot, ígéreted betölt. Megnyílt az ég s Fiad, angyalok kíséretében, leszállt e földre. “Az Ige testté lett s lakozott közöttünk !” Hála néked, hogy van- vigasztalónk, örökkévaló segítségünk, van Jézusunk! Édes Atyám! testté lett Ige! lm kitárom szivemet. Várlak. Mutasd meg. Éreztesd régi kedvedet, velem is. Jöjj hozzám s e csendes órán, fogadd el hálámat, áldd meg életemet! Egyetlen Közbenjáróm, a Jézus nevében kérlek, Ámen. Olvasandó: A Zsoltárok könyve 139 rész első 11 verse, és Máté 28:20. >|c í}í í|í Advent utolsó vasárnapja van. Már látjuk a sötét éjben támadt világosságot, halljuk az angyalok énekét, gondolatban elmegyünk mind Bethlehcmig s látva Máriát és a jászolbölcsőben fekvő gyermeket, boldogan kiáltjuk: Immánuel! Velünk az Isten! Született nekünk Megváltó! Hogy mit jelenthet, milyen erőforrás lehet az, “Íme én veletek vagyok”, érezzük, lássuk meg egy nagy keresztyén, Livingston, életéből. 1856-ban IGasgowban volt Livingstone. A glasgowi egyetem Doktorrá avatta. A Doktor of Laws degree-t, ugyanazt a kitüntetést kapta, amivel Ravasz László püspökünket, a lancas- teri iskola tisztelte meg. Az ünneplő közönség előtt beszédet irtott s beszédében !ezt mondotta: “visszamegyek Afrikába, örömmel megyek vissza. És ha szeretnétek tudni, hogy mi volt az, ami az egyedüllét hosszú éveiben kitartást adott, fentartott, vigasztalt oly nép között, amelynek előbb nyelvét sem értettem, amely nép mindvégig bizalmatlan, sőt sokszor ellenséges volt velem szemben; ha szeretnétek tudni, hogy mi adott erőt, megmondom. Jézusnak ez az ígérete: “ime én ti veletek vagyok minden napon!” Erre építette fel életét, ebben bízott és soha meg nem csalódott! Hogy mikor s hogyan égetődött leikébe Jézus jelenlétének tudata, nem tudjuk. Bizonyára korán, mert oly családban nőtt fel, ahol mindennap olvasták a bibliát, mindennap együtt imádkoztak a család tagjai. Tanulmányainak elvégzése után Afrikát választotta munkateréül. Az utraindulás napján már öt órakor talpon volt az egész család. Az édesanya a kávét főzte, az édesapa az utravalökat szedte össze, Livingstone pedig a bibliából keresett alkalmas helyet. Egybegyüjtvén a családtagokat a 27. zsolt. 9 versét olvasta: "ne taszíts el, ne hagyj el engem, üdvösségemnek Istene!” S erre mintegy feleletül elolvasta Jézus ígéretét: “imé én ti veletek vagyok minden napon ...” A bu- csuzás pillanatában, mikor megcsókolta azokat, akik kedvesebbek voltak előtte, mint az élete, ez az ígéret adott vigasztalást: “ime én ti veletek vagyok.” “El ne taszíts, el ne hagyj!” “íme én ti veletek vagyok minden napon . . .” Ha valaha valamikor valakinek szüksége volt társra, barátra, segítőre, akkor Livingstonenak szüksége volt. Bejárta egész Afrikát. Keresztül ment, fehér ember által soha sem járt őserdőkön, sivatagokon, mocsarakon, hegyeken. Napról napra halálos veszedelmek közt forgott. Harmincszor kapta meg a forró lázt. Egy alkalommal oroszlán támadta meg s balkarját ösz- szezuzta, úgy hogy megbénult s állandóan felkötve hordozta. Veszedelemben volt vadállatok, veszedelemben emberek között, de, amint maga írja, az adott .neki erőt, az bátorította, hogy valósággá vált részére Jézus ígérete: “ime én ti veletek vagyok minden napon.” “El ne taszits, cl ne hagyj!” igy fohászkodott s élete tapasztalatai alapján boldogan tett róla bizonyságot: ime velem volt minden napon! Két alkalommal úgy látszott, mintha csalódott volna az Ígéretben. Felesége, aki Moffat misszionárius leánya volt, nem bírta a nélkülözéseket s súlyos beteg lett. Ott feküdt durva deszkából összetákolt ágyon. Livingstone szivét mély szomorúság töltötte el. Az ágy szélére ült, megfogta felesége kezét és igy szólt: “Édes Mary, amikor megláttalak, megszerettelek és amióta jobban ismerlek, jobban szeretlek. Mily sokat álmodoztunk csendes, szelíd hajlékról s nem adatott meg nekünk. Isten legyen irgalmas néked s nekem. “Mikor eltemette feleségét, ezt. irta naplójába: “életemben először jött az a vágyam, hogy jó volna meghalni. Egyedül hagyattam . . .” “El ne taszits, el ne hagyj!” “íme én valed vagyok minden napon.” “Egyedül hagyattam.” Csakugyan egyedül ? Tizenegy évvel később az ő halála következett el. Sárgalázt kapott. Fekete szolgái egy kunyhóba vitték s lefektették. Ott virrasztottak mellette. Szolgái közül három .aludni ment s egy maradt mellette őrködni. De azt is elnyomta az álom. Amikor felébredt, látja, hogy mestere térdeplő helyzetben, az ágyra borulva imádkozik. Hozzá megy, megérinti s megijedve érzi, hogy hideg. Meghalt egyedül. Távol a fehér emberektől, távol barátaitól, szeretteitől. Meghalt — egyedül. El ne hagyj! íme én veled vagyok! Egyedül halt meg! Egyedül hagyatott volna? Csak látszólag! Hogy nem hagyatott egyedül, mutatja az a helyzet, amiben halva találták. Imádkozva, tehát Ahhoz beszélve halt meg, Aki azt ígérte: “ime én veled vagyok minden napon.” Megtartotta az ígéretet, vele volt, vigasztalta, erősítette egész életében, vigasztalta gyászában, halálában. Testvérem! Jön a karácsony, meg
