Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1929 (30. évfolyam, 1-52. szám)
1929-12-14 / 50. szám
No. 50. SZÁM. VOL. XXX. ÉVFOLYAM. PITTSBURGH, PA. DECEMBER 14, 1929. AMERIKAI M--------o, o V* \R Reformátusok Lapja AMERICAN HUNGARIAN PRESBYTERIAN AND REFORMED CHURCH PAPER. A lapra vonatkozó minden közlemény és előfizetés a felelős szerkesztőhöz küldendő ezen a címen: Rev. J. Melegh, 134-8th Ave., McKeesport, Pa. Telefon: 22742 McKeesport. SOLI DEO GLORIA! A Keleti Egyházmegye jubiláns gyűlésén elfogadott határozati javaslat. Keleti Magyar Református Egyházmegyénk negyedszázados múltra tekinthet immár vissza. 1904 október 7-ike volt az az időpont, amikor az első amerikai magyar református egyházmegye megalakult New Yorkban, a Magyarországi Református Egyház fenhatósága alatt és támogatása mellett. Ebből az első egyházmegyéből nőtt ki vagy erősödött meg a másik két magyar egyházmegye, jogutóda pedig ami mostani Keleti Magyar Református Egyházmegyénk maradt, mely a 25 esztendős múltnak jubileumi Emlékkönyvünk kiadásával állított értékes és maradandó emléket. Az Emlékkönyvben nemcsak a küzdelmes múltat, hanem az egyházmegye mostani gyülekezeteinek a monográfiáját is megírtuk. Am mikor a letűnt negyedszázadra visszatekintünk, úgy érezzük, hogy ez alkalommal kifejezést kell adnunk azoknak a 'hálás érzelmeinknek is, melyek a múlt emlékei felett ébrednek sziveinkben. Érezzük, hogy a mélységes nagy hálára vagyunk kötelezve Isten iránt, aki a 25 évvel ezelőtt elvetett kis mustármagot nem engedte az idők folyamán megsemmisülni, de atyai kegyelmével és jóságával több ágazatu, egységes törzsű fává: három egyházmegyévé engedte kifejlődni. Hála érte Istennek, a mi jóságos mennyei Atyánknak. A negyedszázad határánál hálás szívvel emlegetjük e hatalmas országnak — melyben lakozást engedett nekünk az Ur — a jóságát és alkotmányos vallás tiszteletét. Tgaz lélekkel teszünk bizonyságot arról, hogy szent vallásunk gyakorlását mindenkor szabadon végezhettük ez országban, abban soha senki meg nem akadályozott bennünket. Mindörökké tisztesség adassék ezért ez uj földi hazánknak: az Egyesült Államoknak, mely a Washington, Lincoln és a többi nagyok szellemében kormányozza ma is magát! Isten iránti mélységes hálával gondolunk ez ünnepélyes alkalommal a mi szeretett, most csonka Magyar Református Sionunkra. Az ő érdeme első sorban az, hogy a szétszórt csontok megelevenedtek itt az idegenben akkor, amikor a református gyülekezeteinket szervezett, magasabb egységbe: egyházmegyébe tömöritette. Biztosabb jövőt jelölt ki ezzel a számunkra és szeretjük hinni, hosszabb idejűvé tette egyházaink magyar életét is. Ha el kellett is szakadnunk tőle az ő anyai tanácsára, lelkünk melege és szivünk szeretete örökké vele marad. A megpróbáltatások idején vele érzünk és vele sírunk, a feltámadó öröm óráiban pedig majd vele örvendezünk !.... Hálás szivünk egész melegével és a 25 éves múlt felett örvendező lélekkel emlékezünk ez ünnepélyes alkalomból a mi mostai közegyházunkról: Az Egyesült Államokbeli Református Egyházról (Reformed Church in the U. S.), melyhez nyolc esztendő óta szervezetileg is tartozunk. Örömmel tesszünk vallást arról, hogy közegyházunkban nem csalódtunk, mert az édes anya helyett a szó nemes értelmében vett édes anyánkká lett. Fölemelt fővel hirdetjük, hogy nem volt és nincs okunk megbánni, amiért hallgattunk az édes anya: a Magyarországi Református Anya-Egyházunk intő szavára, jó tanácsára és az Egyesült Államokbeli Református Egyház kötelékébe léptünk át. Közegyházunk nemes álláspontja olyan türelmes, békés, szeretetteljes és áldozatos velünk szemben, hogy csak a rosszakarat találhat abban kifogásolni valót. A legszebb keresztyéni erényekről adnak bizonyságot irányunkban azok, akik — egyházmegyénkén kivül -— ügyeinkkel foglalkoznak. Magyar voltunkban, református hitünkben, egyházi ügyeink vezetésében, anyagi dolgaink intézésében a legteljesebb szabadságot és függetlenséget élvezzük. Mindezekért csak hálás köszönetét tudunk mondani közegyházunknák és hálás szivünk örök hűségét adjuk érte cserébe! Hazai egyházunkat pedig szeretettel kérjük itt is arra, hogy ha igazán szivén viseli azon gyermekeinek az ügyét, akiket édes anyai kebléről annak idején elbocsátott, akkor mélyítse és erősítse azt a szent kapcsolatot, mely közte és^ az amerikai közegyházunk között — a saját egyezményük alapján — oly áldásosán létesült! Érdemesnek tartjuk annak megörö'ki- tését is ezúttal, hogy azok közül az egyének közül, akik az első amerikai magyar református egyházmegye megalakulásánál is jelen voltak, két lelkész van már csak az élők között itt Amerikában, akik mind a ketten egyházmegyénk kötelékébe tartoznak. Névsze- rint Komjáthy Ernő és Kovács Béla ez a két lelkész testvérünk, akik az első egyházmegye megszületése óta átélték vele a 25 éves múltnak minden örömét és küzdelmét. Isten tartsa meg őket még sokáig egyházmegyénkben! Azoknak emlékét pedig, akik elmentek az örökéletre, őrizzük meg kegyelettel! “Református hitünknek konstitucio- nális alapvonása az egyházmegye. Jövendőjét, életképességét éppen az egyházmegyei élet erőssége méri”. (Emlékkönyv, epilógus, Ravasz L.) Negyedszázados múltja már van egyházmegyénknek. Élni akarását és képességét már megmutatta a 25 esztendő alatt. E múltért legyen hála Istennek és elismerés mindazoknak, akik füven sáfárkodtak a reájok bízottakban! A jövőre pedig kérjük Istenünk jóságos kegyelmét, hogy még erősebbé lehessük egyházmegyei életünket, mely mérő erőssége marad mindenkor a gyülekezeteink életképességének s jövendőjének is. Igyekezzünk hasznos és jó eszközök lenni továbbra is Isten kezében az ő szent országának terjesztésére és Református Sionunk békességére! Soli Deo Gloria!
