Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1929 (30. évfolyam, 1-52. szám)
1929-11-23 / 47. szám
VOL. XXX. ÉVFOLYAM. PITTSBURGH, PA. NOVEMBER 23, 1929. No. 47. SZÁM. AMERIKAI MAGYAR REFOL«::#í"USOK LAPJA :?0K apv AMERICAN HUNGARIAN PRESBYTERIAN AND REFORMED CHURCH PAPER. A lapra vonatkozó minden közlemény és előfizetés a felelős szerkesztőhöz küldendő ezen a címen: Rev. J. Melegh, 134-8th Ave., McKeesport, Pa. Telefon: 22742 McKeesport. A MUNKA MÉRLEGE. Harmadik közlemény. (M.) Tapasztalatainak számbavevése nyomán Ft. Ravasz László püspök ur mindig megmarad azon a csudálatosán tárgyilagos alapon, amelyen állva mindig csak az igazság és a valóság szemüvegén keresztül vizsgálja s bírálja helyzetünket. Ez a törekvése, amely nem is annyira törekvés, mint inkább az ő természetének természetes következménye, annyira nyilvánvaló, hogy mi csak csudálkozni tudunk egyik helyi lap szerkesztőjének megjegyzésein, aki a Ft. püspök ur cikkét, mint haza-beszélő pártpolitikai cikket, vagy éppen személyes támadást igyekszik feltüntetni. Ezt a tárgyilagosságot igazolja az egyházi birtok jövendőjére vonatkozó megállapitása is, amely szerint az egyházi vagyron, akár “csatlakozott”, akár “független” gyülekezet birtokát képezi is az, csak addig szolgál magyar célt, amig a hivek magyarok maradnak. “Pia pedig kihalt a magyarság: semmiféle constitutio sem menti meg semmiféle testület vagyonát a magyarság számára.” * * * * Ma még talán ellenfeleink sem vonják kétségbe, hogy egyházi vagyonunk magyar célok szolgálatában áll, természetesen a Krisztus szolgálata mellett. Ha ezt kétségbe vonnák: akkor valóban alig lehetne őket komolyan venni. A kérdés az, hogy ezek a vagyonok meddig fognak magyar cél szolgálatában állani ? — A* felelet nagyon könnyű és nagyon egyszerű: addig, amig mi magunk és a mi fiaink magyarok maradunk. Ennél a pontnál meg kell állapítanunk azt, hogy a magyarságot nem szabad csupán a nyelvben keresni. Szülőhazánk történelme is igazolja, hogy nagyon sokan voltak, kiválóan jó magyarok a magyar nyelv nélkül. Ha mi a mi amerikai magyarságunk életének határát ott látnánk, ahol a magyar nyelv Amerikában megszűnik: akkor jóformán nem volna érdemes tovább küzdenünk, tovább dolgoznunk. Hiszen egy-két nemzedék csupán, és a mi unokáink ajakán már nagyon meghalványodik, vagy teljesen eltűnik Amerikában a magyar szó. Bizony, fájdalmas ez a magyar léleknek, de aki ezzel ellenkezőt állít: az csak önmagát csalja s másokat igyekszik tudatosan elámitani. Mi hisszük és valljuk azt, hogy az amerikai magyarság élete nem szűnik meg a nyelvvel, hanem tovább él a szivekben és lelkekben s csak akkor fogja igazi diadalait felmutatni! Magyar nyelven Amerikában mi semmit sem tehetünk szülőhazánkért s a mi magyarságunk szolgálatában azok a fiák és unokák fognak igazán diadalmaskodni, akik már teljesen birtokában vannak az angol nyelvnek, — föltéve természetesen, hogy megőrizték szívok és leikök magyar emlékeit. Következésképen egyházi birtokaink akkor sem fognak kiesni a magyar célok szolgálatából, amikor annak tulajdonosai angolul beszélő magyar fiák és unokák lesznek. Ez a megállapítás éppen úgy vonatkozik a csatlakozott, mint a független egyházakra. A birtok-kérdésnél mindig jogutódlásról van szó. A birtokok mostani tulajdonosai, az apák kidőlnek s helyüket a fiaik, mint jogutódok foglalják el. Ezt a jogutódlást nem befolyásolja a nyelv kérdés. A mi fiaink akkor is jogos birtokosaivá válnának mostani vagyonúnknak, ha az utolsó betűt is elfelejtenék a magyar nyelvből. Nálunk éppen úgy, mint a független egyházak körében. Ellenfeleink azonban azt mondják, hogy ha náluk valamely gyülekezet megszűnik, vagy angollá válik: a még nyelvben és 'érzésben magyarnak maradt egyháztagoknak szabadságukban áll azt a vagyont hazai célra adományozni s igy azt véglegesen is meg- metneni a magyar célok szolgálatára. Erre mi először is azt mondjuk, hogy végtelenül kicsinyhitüség az a föltevés, hogy valamelyik egyház jogutódok nélkül fog átmenni az enyészet országába. Ez az eset csak akkor fordulna elő, ha az a gyülekezet nem gondoskodott volna jogutódokról. Ha t. i. fiainak és leányainak egyházias nevelését annyira elhanyagolná, hogy azokból nem kerülnének ki az egyházat tovább is fenntartó jogutódok. Mi ezt szinte képtelenségnek tartjuk, de ha a mi sajátos viszonyaink között, ahol valamely egyház a tömeges elköltözések miatt is megszünhetik: némely esetben mégis bekövetkezne: ezt oly elenyészően kicsiny százaléknak tartjuk, amely a kérdés egyetemiének eldöntését nem befolyásolhatja. Hiszen a megszűnésnek ez a lehetősége amúgy is csak azoknál a kicsiny egyházaknál képzelhető el, amelyek számottevő egyházi vagyonnal nem rendelkeznek. * * * Másodszor pedig azt mondjuk, hogy ha valamelyik gyülekezet úgy szűnik meg, hogy saját fiai közül való jogutódja nem marad: az egyházi birtokkal a független egyházben sem rendelkeznek a megszűnő gyülekezetnek még mgmaradt tagjai, mert azt náluk is az egyházmegye veszi saját birtokába, s az egyházmegye rendelkezik vele tetszése szerint. Szóról-szóra igy van ez minálunk is.- Az egyházmegye, tehát a saját magyar egyházmegyénk vagy egyházmegyéink azok, amelyek a megszűnő egyház vagyonát birtokukba veszik. Ezeknek az egyházmegyéknek pedig meg van az a joguk, hogy a megszűnő egyház vagyonát tovább is magyar célok szolgálatában tartsák meg. Joguk van ahhoz is, hogy akár hazai missziói munkát kezdjenek s tartsanak fent vele. A megszűnő egyházak vagyonának magyar célok szolgálatában való megtartása, illetőleg ennek a lehetősége ná-
