Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1929 (30. évfolyam, 1-52. szám)
1929-11-09 / 45. szám
VOL. XXX. ÉVFOLYAM. PITTSBURGH, PA. NOVEMBER 9, 1929. No. 45. SZÁM. AMERIKAI MAGYAR tusok Lapja AMERICAN HUNGÁRIÁK % %j?i'ERIAN AND REFORMED CHURCH PAPER. A lapra vonatkozó minden közlemény és előfizetés a felelős szerkesztőhöz küldendő ezen a címen: Rev. J. Melegh, 134-8th Ave., McKeesport, Pa. Telefon: 22742 McKeesport. A MUNKA MÉRLEGE. (M ) Ft. Dr. Ravasz László püspök ur lapunk múlt heti számában cikket irt “A munka végén” cim alatt. Rövid képét adta az általa közöttünk végzett munkának, tapasztalatainak s kifejezést adott azoknak a megállapitások- nak, amelyek lelkében keletkeztek. Valóságos bűn volna, ha cikke fölött napirendre térnénk s ne igyekeznénk azt mindnyájunk javára értékesíteni, tanulságait levonni s megállapítani akár javunkra, akár ellenünkre szól is az. Olvasóink vegyék elő a múlt heti számot, olvassák el sokszor, nagyon sokszor a püspök ur cikkét s‘ tegyék mennél értékesebbé az áltál, hogy a maguk részéről is szóljanak hozzá, boncolgassák, fejtegessék, bányászszák ki, mert bizonynyal sok drága érc van abban. Drága kincsek, amelyeket mind a saját hasznunkra fordíthatunk. * * * A legelső, amit a cikkben meg kell látnunk, éppen az, . ami nincsen benne. A munka végén a püspök ur egy árva szót sem szól arról a lelki munkáról, amelyet lapunknak egyik előbbi száma méltatott már s amelynek haszna mindig itt marad azoknak lelkében, akik kitárták lelkűket az általa hirdetett Ige előtt. Óh vajha sohase múlna el annak hatása s tenné szebbé, tenné jobbá, tenné igazabbá mindnyájunk életét. >K * A cikk eleje statisztikai összefoglalás. Csak most, amikor számokban fekszik előttünk az elvégzett munka külső kerete, fáradalma, töredelme: csak most látjuk még mi magunk is igazán, hogy mily nagy munkát végzett közöttünk a püspök ur. Körútja folyamán 133 szolgálata volt összesen 55 munkanap alatt. Olyan teljesitmény, amit csak azok értékelnek igazán, akik maguk is tudják, hogy mit jelent a szellemi munka. Milyen gazdag- kincses bányának kell annak lennie, ahonnan olyan könnyedén, olyan megerőltetés nélkül, olyan magától értetődőleg előállt ez a teljesitmény. Mert legyen hála érte a jóságos Istennek : a munka végén nem látszott meg a püspök uron az elfáradás. Milyen sokat aggódtunk pedig mi is, még inkább hozzátartozói, otthoni tisztelői, hogy hogy fogja elviselni ennek a körútnak fizikai terhét? Áldott lelkületű 'hitvestársa milyen aggódó szeretettel irt hozzánk is levelet, hogy igy vigyázzunk, azt csináljuk, erre ügyeljünk, nehogy összeroppanjon a megterhelés miatt. Isten azonban erőssé tette a gyönge szervezetet s amikor szerettei,. tisztelői körébe visszaérkezett, bizonyára boldog örömmel állapították meg azok is, hogy a Lélek ereje győzedelmeskedett a test felett. * * íjí A püspök ur köszönetét fejezi ki azért a szeretetért és bizalomért, amely- lyel mindenütt találkozott. De ugyan hogyne találkozott volna szeretettel, bizalommal azVakinek már csak a neve is élő fogalom volt közöttünk ? Hiszen nem volt idegen reánk nézve. Nemcsak azért, mert vérünkből való vér és testünkből való test, hanem azért is, mert lelkének szárnyai már régen keresztül repülték a nagy óceánt s ez a lélek ■ megtalálta útját minden magyar szivhez, minden hivő lélekhez, mert hiszen testvér-sziv, testvér-lélek volt, aki jött az Urnák nevében. Hogy házunknak, szivünknek ajtaja nyitva volt előtte, az csak természetes dolog s nem a kiváló vendégnek, hanem nekünk kell ismételten megköszönnünk azt, hogy elfogadta a mi hivó szavunkat. * * * A cikk érdemleges részének további folytatása egy sokat jelentő Ígéret, egy futó rámutatás arra, amit beszélni tudna Magyarország várakozásáról az amerikai magyarsággal szemben s még inkább arról, amit az amerikai magyarság várhat Magyarországtól. Bizonyosra vesszük, hogy a püspök ur ezeket is szép pórjában el fogja beszélni ott, ahol el kell beszélnie s még bizonyosabb, hogy amit elbeszél: annak meg is lesz a maga hatása. Úgy látszik, hogy ezek a mondatok általános magyar szempontokat fednek s igy mintha 'kívül esnének ennek a lapnak nem az érdeklődési, hanem munkakörén. De talán nem lesz érdektelen, ha mi is reámutatunk, hogy egyházi szempontból mit várunk mi hazulról? Várjuk azoknak az ígéreteknek testbe öltöztetését, amelyek a hazai egyház által megkötött egyezményben vannak lefektetve. Várjuk a megígért lelki közösség megvalósítását. Várjuk annak a hittestvéri közösségnek erőteljes kiépítését, amelyet ez az egyezmény az amerikai magyar reformátusok, az amerikai református közegyházak s a hazai ref. egyház között megteremteni Ígért. Várjuk azt, hogy azt a féltékenykedő, sok esetben egyenesen ellenséges viszonyt, amely az egyezmény előtt föntállott a 'hazai és az amerikai ref. közegyházak között: váltsa föl a gyakorlati életben is az az együttmunkálkodás, amelynek haszna első sorban mi reánk, amerikai magyar reformátusokra, másodsorban pedig Isten országára háramlana vissza. Ez a megtérő viszony a legjobb utón van a teljes megvalósulás felé. Az egyezmény megvetette annak alapjait s az amerikai közegyházaknak otthoni látogatásai, a megszállott területeken s ott lakó testvéreink érdekében már eddig is kifejtett munkálkodása, a Ft. püspök ur itteni meghívása és előadásai mind, mind bizonyságok arra nézve, hogy a Lélek él s keresi a maga teljes érvényesülésének útjait. Ezeknek az utaknak ne vágjon elébe a bizalmatlanság. Hazai egyházunknak soha kedvezőbb alkalma nem volt arra, hogy a világ leghatalmasabb nemzetének szivéhez hozzáférkőzzék, annak
