Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1929 (30. évfolyam, 1-52. szám)
1929-02-02 / 5-6. szám
2-i'k oldal AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA 5-ik szám. TÁJÉKOZTATÓ az Amerikai Magyar Református Egyházak küzdelmeiről és a jövendő feladatairól AZ EGYETEMES KONVENT TAGJAINAK és A MAGYARORSZÁGI REFORMÁTUS EGYHÁZ MINDEN TÉNYEZŐJÉNEK részére. Főtiszteletü és Méltóságos Uraink:— Az 1928. év nyarán Horváth Sámuel, Vasváry Ödön, Bakay Árpád és Melegh Gyula lelké'sztársaink szülőföldünkön járván, természetszerűen 'beszélgetéseket folytattak hazai egyházunk vezetőivel azokról a nagy kérdésekről, amelyek az amerikai magyar ref. egyházak helyzetével kapcsolatosak. E lelkésztársaink egyike Írásban is összefoglalta a beszélgetések anyagát s megküldötte azt azoknak a férfiaknak, akik hivatali tisztük szerint is első helyen állanak ott az anyaszentegyház kormánykerekénél. Úgy érezzük azonban, hogy a felvilágosító és tájékoztató iratnak nemcsak a legfőbb vezetők kezében, hanem tulajdonképen minden olyan hazai hittestvérünk kezében ott kellene lennie, a'ki az amerikai magyar református egyházak iránt érdeklődik. Éppen azért ezt a fölvilágositást és tájékoztatást most már Lelkészegyesületünk nevében és annak erkölcsi súlyával van szerencsénk előterjeszteni a következőkben : A szemben álló felfogások. Említett lelkésztársaink szerint beszélgetéseik folyamán nyilvánvaló lett, hogy hazai egyházunk s az Egyesült Államokbeli Református Egyház. (Reformed Church in the U. S.) között az 1921. évben létre jött s a Konvent által 1922-ben ratifikált u. n. Tiffini Egyezmény körül, amely Egyezményben az amerikai Presbyterian Church, mint hallgatólagos fél szerepelt s amelyben hazai egyházunk az addig kormányzata alá tartozott amerikai magyar ref. gyülekezeteket a Reformed Church fennhatósága alá bocsátotta át, — tehát ez Egyezmény körül kétféle felfogás jegecesedeft ki. Ezek egyike szerint a Tiffini Egyezmény úgy egyházi, mint magyar nemzeti szempontból áldást jelent s igy nemcsak az adott szó szentsége miatt, hanem érdemileg is méltó arra, hogy teljes lélekkel megtartassák és kifejlesztessék. A másik felfogás szerint a Tiffini Egyezmény a Trianoni békéhez hasonló, amelyet a Konvent a kényszerítő körülmények miatt megkötött ugyan és betü-szerint meg is tart szigorúan: de várja az alkalmat, hogy a másik szerződő féllel testvéri egyetértésben ugyan, sőt esetleg az ő kezdeményezésükre, de visszacsináljon, s addig is rokonszenvvel kiséri azt az ellen-mozgalmat, amely annak megrontására törekszik. E második felfogással szemben a mi álláspontunk az, hogy annak nincsen jogosultsága s ha az intenciók tisztaságát nem is vonhatjuk kétségbe, bizonyosnak tartjuk, hogy az csak helytelen információkból táplálkozhatik. Az alábbiakban ezt igyekszünk beigazolni éppen úgy, amint azt már előbb nevezett lelkésztársaink élő szóval tették. Az amerikai támadó fél. A Tiffini Egyezmény Amerikában egy elenyészően törpe ellenzékkel találkozott. A Nyugati Egyházmegye 23 gyülekezete közül 22 fogadta el, mig a Keleti Egyházmegye egy része külön egyezményt kötött a Protestant Episcopal egyházzal. Ez egyezmény szerint a lelkészek újból konfirmálnak, magukat újból fölszenteltetik s a konfirmálás jogát a püspökre ruházzák át. Az egyháztagoknak is újból kellene kon- firmálniok, de ettől, kivételesen, az egyezmény eltekint. Amidőn a gyülekezetek az életben is tudatára ébredtek az egyezmény lehetetlen voltának, a legerőteljesebben visszautasították azt s ez az irányzat ma már megszűntnek tekinthető. Azok a gyülekezetek aztán, amelyek emancipálták magukat az Episzkopális egyezmény alól, részint csatlakoztak a Reformed Churchhöz, részint pedig, közülök hárman: Perth Amboy, Carteret és Duquesne, külön Független Egyházmegyét szervezett, mig a negyedik: a hatalmas Trenton, teljesen önálló életre rendezkedett be. Azóta ez az egyház is megoszlott s fele részben a Független Egyházmegyéhez, fele részben pedig a Reformed Church-höz csatlakozott. Az igy megszervezkedett Független Egyházmegye aztán megkezdette saját érdekében a maga kíméletlen s lélpten- nyomon imparlamentárís propaganda munkáját, amelynek célja és eszköze, hogy az egyes gyülekezetekben esetlegesen található bárminő ellentéteket kiélezze, az ellenzéket mennél jobban feltüzelje s őket az egyház kötelékéből kiszakítva, velők “ellen-egyházakat” alakítson. Ezen az utón gyülekezeteik számát mintegy 14-re emelték s legújabban két “egyházmegyére oszolva, “egyházkerületet” alakítottak két esperessel s egyelőre egy “főesperessel”, mig egyidejűleg lépéseket tettek abban az irányban, hogy valamelyik nevesebb hazai egyházi vezető embert püspökül nyerjenek meg. Meg kell jegyeznünk, hogy ezeknek az “ellen-egyházaknak” jó része alig rendelkezik 25-30 taggal s a legnagyobbak egyikének a detroitinak, biztos tudomásunk szerint 80 tagja van. Keletkezésük a legkülönbözőbb okokra vezethető visz- sza. így pl. Youngstownban az akkori lelkész részegeskedésére, Fairporton az egyháztagok között, az uj templomépités körül támadt ellentétekre, stb. Legfőbb propaganda jelszavaik, hogy mi a Tiffini Egyezményben eladtuk hitünket, nyelvünket, birtokainkat, Isten- tiszteleti rendünket, lelkészválasztási jogunkat, a lelkészképzés színvonalát, magyarságunkat, nemzeti érdekeinket, stb. Az alábbiakban e legfőbb vádakat igyekszünk kellően megvilágítani. AMERIKAI TÁMADÁSOK. Eladtuk hitünket. Ezt a támadást amerikai ellenfeleink arra alapitják, -hogy a Reformed Church egyedüli hitvallásos könyve a Heidelbergi Káté, mig a Magyar Ref. Egyháznak ezen kívül a II. Helvét Hitvallás is. A Presbyterian Church-öt illetőleg pedig, hogy ennek az egyháznak a hit vallásos könyve a Westminster Katekhizmus. 9 E támadást azonban még a fentebb ismertetett második felfogás hivei is méltatlannak és igazságtalannak ítélték. E felfogás legfőbb reprezentánsa meg is tette azt a javaslatot, hogy a Lelkészegyesületünk írjon át a hazai Országos Református Lelkészegyesület (ORLE) elnökségéhez, az ORLE majd bekéri a theológiák véleményét s azok alapján az ORLE elnöksége majd bizonyságot tesz a hitazonosság mellett. A Presbyterian Church hitvallásos
