Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1929 (30. évfolyam, 1-52. szám)
1929-10-26 / 43. szám
43-ik szám. AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA 3-ik oldal. DISZ-DOKTOROK. A Debreczenben megjelenő “Lelkészegyesület” c. egyházi lapban olvassuk, hogy az ottani theologia tiszteletbeli doktorátussal ajándékozta meg, amint arról részben már eddig is hirt adtunk, Dr. Chas. E. Schaeffert, Dr. G. Men- denhallt, Rev. W. E. Jones perth atn- boyi episzkopális lelkészt, továbbá Csu- toros Elek columbusi lelkészt és Ná- nássy Lajos h. árvaatyát. E megtiszteltetések első sorban azokkal a szolgálatokkal vannak összefüggésben, amelyeket a megtisztelt férfiak egy vagy más formában a magyar ref. egyháznak nyújtottak. A Reformed Churchtől Dr. Schaeffer, a Presbyterian Churchtől Dr. Mendenhall évtizedeken keresztül végeznek már az amerikai magyar reformátusok javára olyan munkát, amelyért hazai egyházunk méltán fejezhette ki háláját és elismerését. Rev. W. E. Jones perth amboyi ep. lelkész a debreczeni kollégium támogatására egy társaságot szervezett, amelynek révén több ezer dollárt juttatott ez ősi iskolánk javára. Nánássy Lajos tudományos munkálkodása közismert dolog, mig Csutoros Elek lelkész egyike azoknak, akik kezdettől fogva ott állanak a magyar ref. Sión amerikai őrhelyén. Úgy magyar, mint református szempontból nagy értékű az a munka, amit évtizedeken keresztül végezett s amidőn a debreczeni theologia őt is disz-doktorrá avatja, ez a megtiszteltetés nem csak neki szól, hanem ő benne (és ő általa mindazoknak, akik vele együtt jóformán egy életen keresztül dolgoztak és küzdöttek a magyarságért s a magyar ref. Sionért. őszinte gratulációnkat küldjük a kitüntetettek részére. A MAGYAR PRESBYTERIAN KONFERENCIA. A New Brunswickon tartott magyar Presbyterian konferencia amellett, hogy eszméltető előadásaival és tárgyalásaival gazdagította a megjelentek lelki kincseit, a többek között két olyan határozatot hozott, amely mindnyájunkat érdeklő, egyetemes jellegű s amelynek megvalósítása hatalmas mértékben fogja előbbre vinni a testvériség gondolatát s a magyar név s a magyar ref. egyház megbecsülését. Kimondotta azt az óhajtását, hogy rendszeres időközben tartassanak olyan konferenciák, amelyeken nemcsak a Presbyterian Church kebelébe tartozó magyar lelkészek és világiak legyenek ott, hanem a Reformed Church magyar lelkészei és világi képviselői is. Ezt a határozatot örömmel fogadta a közös jellegű Lelkészegyesület is, és kétségtelen, hogy éppen úgy szívesen fogadják azt majd a Reformed Church egyházmegyéi és azok a gyülekezetek is, amelyek a Reformed Church angol nyelvű egyházmegyéiben vannak. A másik nagyon örvendetes határozat az, hogy énekes könyvünk legszebb énekeit angol nyelvre fordittatják s beviszik azokat az angol nyelvű egyházakba, énekes könyvekbe is. Kétségtelen dolog, hogy a mi énekeink komoly méltósága, mélységes benső tartalma az egyházi költészetnek legszebb gyöngyei közé tartoznak s ha adtunk aminthogy adtunk már eddig is valamit az amerikai egyházi életnek: énekeink térhódítása, a magyar ref. vallásos léleknek e fenséges megnyilatkozása a legszebb és legértékesebb ajándék lehet, amit mi adhatunk. A new brunswicki konferencia ezzel a két határozattal történelmi jelentőségűvé válhatik, ha a határozatokat mindnyájunk résziéről kisérni fogja az a lelkesedés és cselekedet, amely azokat testbe öltözteti. A konferencia érdeme igy is meg van, de ennek az érdemnek legszebb elismerése az lesz, ha határozatait mindyájan igyekszünk egész lélekkel végrehajtani. AKI NEM JÁRT HIÁBA KÖZÖTTÜNK. Mintegy félesztendőt töltött Amerikában Nt. Kiss Ernő sátoraljaújhelyi esperes, hogy nyitott szemmel figyelje meg életünket, munkálkodásunkat s lássa meg azokat, amelyeket úgy egyházi, mint hazafias szempontból otthon is előnyösen értékesíthet. Ilyen meglátni valóik pedig bőven akadnak Amerikában s Kiss Ernő esperes meg is látta azokat. Az alsózempléni egyházmegye Sárospatakon tartotta őszi közgyűlését, amelyen esperesi jelentésében beszámolt amerikai tapasztalatairól is. Előterjesztésének központjában a nemzeti zászló kultusza s az Amerikába szakadt magyar reformátusokkal való lelkikapcsolat gondolata állott s ezzel kapcsolatban az egyházmegye kimondta, hogy “az iskolákra a nemzeti zászlót kitűzzék és a tanítás kezdetekor és az iskolából való eltávozáskor a tanítók vezetése alatt a tanítványok a zászló előtt tisztelegjenek. Elrendelték még, hogy minden év Junius hó első vasárnapján imádság és igehirdetés keretében Amerikába szakadt véreinkről megemlékezés történjék.” Gratulálunk az alsózempléni egyházmegyének a hozott határozatokért. Hogy a zászló-kultusz milyen hatalmas nemzetfenntartó erő: azt csak mi látjuk igazán itt, Amerikában. Örvendetes dolog, hogy az éles szemű Kiss Ernő esperes is meglátta azt és igyekszik is saját hatáskörében érvényesíteni. Vajha egyetemessé válna ez odahaza. Jól esik nekünk az is, hogy az évnek egy meghatározott vasárnapján az egyházmegye minden gyülekezetében imádkoznak értünk. Mi nagyon gyakran szoktunk megemlékezni otthoni testvéreinkről : örvendünk annak, hogy most már otthon is felölelnék bennünket imáik karjára. Ám ezen a téren is az egyetemesség volna kivánatos és mi reméljük is, hogy a konventi küldöttség jelentése nyomán majd meg lesz ez is. A közös imádság ereje bizonyára meg fog látszani majd a gyakorlati élet mezején is. OKTÓBER 6! A magyar gyászünnepet ez évben, annak méltóságához illően ünnepelte meg a bloomfieldi college & seminá- rium magyar irodalmi köre. Az ünnepély az iskola ima-termében volt megtartva, melyen részt vettek magyar tanáraink a kedves családjaikkal és a magyar tanulókon kívül számos más nemzetiséghez tartozó ifjú testvéreink is. Az ünnepet Dikovics János tanár nyitotta meg, ecsetelve egy pár szóval összejövetelünk czélját és fontosságát. Szathmáry Gyula Bibliát olvasott. Für- jész Béla imádkozott. A XC-ik zsoltár eléneklése után Rásiky József elszavalta Ábrányi Emilnek az “Október 6- ika” czimü költeményét. E szavalat után Ürmössy Sándor önképzőköri elnök mondotta az ünnepi beszédet, melyben különösen hangsúlyozta a vértanuk vesztőhelyének mai helyzetét. “Azon sírok felett a magyar gyászdal helyett Oláh Zsukáta hangzik, melyre bocsko- ros oláh huszár tánczolta végig a magyar hősök sirját.” E magyar szellemmel telt beszéd után Hartó András szavalta a “Hős Árnyak” czimü költeményt Zalár Józseftől. Ez után Fe- renczy Pál az “Üzenet Erdélyből”-t szavalta Kárpáty Piroskától. Ezekután következett a “Hymnusz” két szólamra való eléneklése, melyben részt vettek Nagy Imre, Nagy András, Horváth Béla, Szegedy János, Kocsis István, Árvay András, Demeter András, Du- István, Fürjész Ferencz, Fürjész La- czer János, Szondy András, Kopcso jós, Mártha József. Az ünnepély Kovács Ferencz tanár imájával ért véget. Szathmáry Gyula, jegyző.