Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1929 (30. évfolyam, 1-52. szám)
1929-01-26 / 4. szám
4-ik szám. AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA 7-ik oldal. A gyűlés úgy határozott, hogy folytatja Ravasz püspök úrral a már régebben megkezdett levelezést ,s ugyanakkor .felajánlja szolgálatait azoknak az előkelő egyházi férfiaknak, akik a bostoni nagy gyűlésre Amerikába jönnek. Régebben, egy Homesteadon tartott konferencián már úgy határoztak a jelenlevő lelkészek, hogy egy tájékoztatót fognak kiadni, s azt a Reformátusok Lapjában közöltetik s egy külön füzet alakjában is kiadják. A jelen gyűlés úgy döntött, hogy e tájékoztatót haladéktalanul ki kell adni, s mint lapunk e számában egy más helyen közölt értesítésben bejelentjük, e határozat érvényre is jut. A Lelkész Egyesület ügyeinek intézését a végrehajtó bizottságra bízták egy, előbbeni összejövetelen. A végrehajtó bizottság e fölhatalmazás alapján ideiglenesen a legközelebbi nagy gyűlésig betöltötte a titkári állást, megbízva annak vezetéséivel Me- legh Gyula és Laky Zsigmond lelkészeket. Egyben elhatározta a bizottság, hogy Március 13 és 14-ére Bufífaló’ba közgyűlést hi össze. Horváth Sámuel lelkésztársunknak e gyűlésen való megjelenése volt utolsó közéleti tevékenysége. E gyűlés után 32 lelkész a megboldogult lelkésztársunknak temetésén találkozott. E találkozás alkalmával a fenti határozatokat a jelenlevők egyhangúlag magukévá tették. Laky Zsigmond a gyűlés jegyzője. Lapunk szerkesztőjének, Nt. Horváth Sámuel lelkész urnák tragikus halála miatt a láp szerkesztői teendőit Laky Zsigmond, Varga Lajos és Meleg'h Gyula lelkészek ivégzik el mindaddig, amig az arra illetékes Boardok véglegesen nem intézkednek a szerkesztői teendők végzéséről. A homesteadi gyülekezet mély megrendüléssel fogadta szeretett lelkészének, Horváth Sámuelnek váratlan és megdöbbentő halálát. Ezt az igaz, benső részvétét nemcsak azzal mutatta meg, hogy részvétével állott és áll most is ott az eltávozott lelkész családja mellett, hanem azzal is, hogy az elhunyt lelkészt saját halottjának tekintette s mint ilyent temettette el. Ez intézkedésnek legértékesebb része nem az a külső pompa, amelyet az egyház a temetés rendezésénél kifejtett, 'hanem a szívnek és a léleknek az a megnyilatkozása, amellyel e határozatot meghozta. Ez volt a méltó nemcsak az eltávozott lelkészhez, hanem első sorban a gyülekezethez is. A lelkészi állás megürese- d'ésének idejére az egyház elöljárósága Nt. Kalassay Sándor árvaatyát kérte föl, mint adminisztrátor lelkészt, amit természetesen az egyházmegye is a legnagyobb örömmel hagyott jóvá. Egyházi életünk e régi, talán legrégibb kipróbált katonájának, vezérének kezében jó helyen van a kormánypálca s ez magában is biztosíték arra nézve, hogy a gyülekezet sem jszüksfó'get nem lát, sem pedig a további intézkedésekben fönn nem akad. A jó Istennek lelke pedig vezérelje a homesteadi egyházat, hogy az eltávozott lelkész helyébe méltó utódot állíthasson. MAGYÄjTiM EGYESÜLETE, Rovatvezető: Csontos Béla, ref. lelkész. Tárgy január 27-re: Hogyan szolgálhatunk a világnak az egyházon keresztül? Csel. 13:1-3. A keresztyén egyházak csak akkor töltik be hivatásukat, ha szolgálják a világot, ha keresztyénné igyekeznek tenni azt. Missziói erő nélkül annyit ér a -kersztyénség, mint egy nagy villanytelep, amely elektromos áramot nem szolgáltat többé. Lehet nagyszerű, felszerelése, képezhet óriási értéket a felhalmozott anyag, a sok vezeték, de mit ér ha nem ad világosságot, nem fejleszt meleget és nem hajt gépeket. Missziói lendület nélkül az egyház nem az “elhivottak közössége”, amely olthlatatlan lelkesedéssel tör a végső cél: a világ evaagé- -lizálása felé, hanem olyan intézmény, melyben a tagok épen a leglényegesebb feladattal nincsenek tisztában. Nekünk szolgálni kell e világot, nem a világ szerinti -értelemben, hanem Isten -akarata szerint. Szolgálni kellene az egyházon kívül állókat ,de fájdalom, addig nem lehet, mig az egyházon belül levőkből hiányzik az -élő hit. De ez még parancsolóbb szükség, hogy a magunk hitén levőket, saját egyházunk -tagjait szolgáljuk elsősorban s őket nyerjük meg. Bármilyen kicsiny szolgálatot akarunk tenni, előkészület előzze meg. Az antióchiai keresztyének, mielőtt tenni akartak valamit, “szolgálának az Urnák és böjtölének (2. v.). Mii a szolgálat munkájának ezt a legfontosabb részét szoktuk kifelejteni. Elkészítjük a terveket, hogy uj tagokat szerzünk egyesületünkbe, elmélyítjük keresztyéni életünket, bizottságokat alakítunk s azokat munkára szólítjuk stb. stb. de nem készítjük magunkat hozzá imádkozással és önmegtagadással. Megelégszünk pusztán azzal, hagy megbeszéljük a terv keresztülvitelének a részleteit, kiadjuk a teendőket az egyeseknek s elindulunk sokszor azzal a kishitű feltevéssel, hogy munkánknak néni lesz nagy eredménye. S ez azért van így, mert nélkülözzük az előkészület áhitatos perceiben, vagy óráiban nyerhető bizonyosságot, rendíthetetlen hitet. Próbáljuk meg ezután terveinket ilyen módon keresztül vinni. De ez ne legyen “csak” próba, hanem a lélek komoly vágyakozása, dicsőség-adás Istennek, akitől egyedül várhatunk minden eredményt. Az előkészületben jusson méltó kifejezésre az, hogy magunk ereje mit sem ér, ha Isten nem koronázza sikerrel szándékunkat. Megalázzuk magunkat s úgy lindulunk a munkára! Azután fontoljuk meg, mielőtt valamibe belefognánk, hogy egyezik-é az Isten akaratával, alkarja-é Isten azt, amit akarunk s ő akarta-é előbb, vagy mi? Mikor kitalálunk valamit, könnyen rámondjuk, hogy Istennek -ez az akarata. Vizsgáljuk meg a dolgot imádságos lélekkel, s ha szorongat a Krisztus szerelme, hogy valamit tegyünk, vessük bele magunkat! De ha csak emberi vágyaink vezérelnek -s nem a lélek ösztönöz ellenálhatatlan erővel ,jo-bb, hia felhagyunk vele. Ne akarjunk előbb semmit, míg Isten nem ák-arja s amit akar, azt ne odázzuk sohasem. Az ligazi -előkészület jelenti azt is, hogy aki valamilyen munkát végez, va-gy akik valamilyen terv keresztülvitelére vállalkoztak, azokat az egész közösség, egyesület, vagy egyház buzgó imádsága kisérje. (3. v.) Aki imádkozni tud egy ügyért, az érdeklődik is -iránta és támogatja is azt az ügyet. Ne hagyjunk senkit magára, hogy munkája sikeréért mások imádkoznak. — Az imádkozó egyesület, erős egyesület, az imádkozó egyház erős egyház. A világnak tudni kell rólunk, hogy jótékonykodó egyesület és egyház vagyunk. Ha nem látjuk meg más szükségeit, a világ se-m vesz észre bennünket. Ha csak a magunk szükségeire adakozunk, a világ sem fordul figyelemmel felénk. Ezt a világot az önzés teszi beteggé, hogyan gondolhatja hát egy egyesület, vagy egy -egyház lamelyik csak magára gondol, hogy a világ szeretni fogja? Világiasan gondolkozó embereket, beleértve a fiatalokat is, csak akkor tudunk megnyerni, ha teszünk a világért valamit. A világnak a keresztyénség iránti tiszteletét nem ébresztik fel üres templomok. Hogyan érezzék szükségét Isten Igéjének az egyházon -kívül állók, ha az egyházon belül levők sem hallgatják azt? Nincs joga annak az egyházinak templomba hívogatni az egyházon kívül állókat, amelynek a tagjai -alusznak, vagy szórakoznak, ha megszólal a harang! Épenigy hiábavaló és önmagának ellentmondó az, ha egy Ifjúsági Egyesület ki akarja vetni a hálóját olyan ifjakra, akik még nem tagjai az egyesületnek, amikor a már tagok -se-m buzgólkodnak eléggé! Tenni a világért akkor lehet, ha már magunk az egyesületi életben olyan életet élünk, hogy -az alig hiagy maga után kivánni valót 1 Szükséges, hogy az Egyesület néhány munkás tagját kiképzés alá vegyük. Egy háborúban sem arattak győzelmet olyan katonákkal, akik legalább némi kiképzésben nem részesültek. A keresztyénség harcát sem lehet megkarcolni training nélkül. Ne legyen egyesület, a melyikben a vezető különös gondot nem fordítana néhány ifjúra, akiket nagyobb mértékben akar beállítani a munkába ! Ha már vannak bizottságaink, a legaktívabb és legpéldásabb életű bizottsági tagok feladatává tegyük -s iha nincs -ilyen bizottság — alkossunk ilyet, hogy uj tagakat szerezzenek. De ki- sénják figyelemmel a már tagok munkáját s a milyen mértékben nő a tagok huzgóságia, olyan mértékben fordíthatják érdeklődésüket a még nem tagok felé. Végül ne felejtsük, hogy az egyház és az Egyesület nem öncél! Más szavakkal célját nem érte el azzal, hogy megalakult és megszervez ődött. Sőt ekkor kezdődik a munka, a melyért létrejött: terj-esze-ni Isten országát. Alvó egyház és egyesület az, amelyik összeteszi a két kezét, ha saját dolgait rendben látja. Amikor az egyház vagy -az egyesület Istené, akkor -kezdődik az igazi munka: Istenévé tenni ezt -a -világot!
