Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1929 (30. évfolyam, 1-52. szám)
1929-09-21 / 38. szám
38-ik szám. 5-ik oldal. AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA AZ ÚRVACSORA. A KÖZÖS KEHELY. (M.) Ősi szokás nálunk az is, hogy az Úrvacsoránál 'közös kelyhet használunk. A gyakorlat behozatala nagyon szép elgondolás eredménye: a közös kehely fejezi ki azt, hogy az Urasztalánál mindnyájan egyforma testvérek vagyunk, nincs különbség szegény vagy gazdag, tanulatlan vagy tanult ember között, stb. Az évszázados megszokás azonban ezt a gyakorlatot is olyan babonás hiedelemmé változtatta át, mintha az Úrvacsorát nem is lehetne másként kiszolgáltatni. A mi népünk gondolatvilága a leghatározottabban tiltakozik az ellen, hogy az Úrvacsoránál mindenki külön kehelyből (pohárból) igyék, mert ez valóságos szentségtörés számba megyen előtte. Amerikában s általában véve a modernebb egyházi életben már sehol sincs használatban a közös kehely. Egészségügyi szempontok azok, amelyek az egyénenkénti (individuális) pohár használatát vették gyakorlatba. A közös kehely használata bizony köny- nyen lehet terjesztője ragályos betegségnek s valljuk meg, hogy ízlés szempontjából sem nagyon állja meg a helyét. E sorok írójának érdekes tapasztalata volt ezzel kapcsolatban 1918-ban, a spanyol influenza idején. A járvány irtózatos volt s mindenki előtt kézzelfoghatóvá tette azt az igazságot, hogy bizony van járványos, ragadós betegség a világon, amelylyel szemben a bölcs embernek védekeznie kell. Gyülekezetének elöljárósága anélkül, hogy arra a lelkésztől kapott volna sugalma- zást, a saját maga belátása alapján kimondotta, hogy javasolja a külön kely- hek használatát, illetőleg ennek a gyakorlatnak a behozatalát. A javaslatot a közgyűlés egyhangúlag elfogadta s az amerikai magyar református egyházak között ez lett volna az első (tudomásunk szerint!) ahol a közös kelyhet az individuális kehely váltotta volna föl. A határozatot azonban nem hajtották azonnal végre. Az őszi Urvacsora- osztás ekkor már megvolt, tehát a végrehajtás, a külön kelyhek beszerzése, nem volt túlságosan sürgős. Közeledett azonban a karácsony, amikor a lelkész aztán szólt, hogy most már meg kellene venni a külön kelyheket. Ekkorára azonban már az influenza alább hagyott s a veszedelem megszűntével eltűnt a modern irányzat is: az egyház ma is megmaradt a közös kehely használatánál. Pedig ez sem egyéb, mint megszokás. Sem jobbra, sem balra nincsen arra semmi bizonyiték, hogy amikor a Jézus az Úrvacsorát szerezte, vájjon közös kelyhet használt-é vagy külön kelyhet? A festők úgy képzelik el, hogy azon az emlékezetes estén külön poharak szerepeltek s igy is ábrázolják az első Úrvacsorát. Ez a valószínű föltevés, mert hiszen amikor a tanítványok megtérítették az asztalt: ők sem tudták, hogy milyen cselekménynek lesznek részesei. Ők bizonyára megtérítették az asztalt, amint máskor szokták s nagyon valószínű, hogy mindenkinek megvolt a maga külön pohara. De vájjon az Úrvacsoránál az-é a fontos, hogy egy kehelyből iszunk-é, vagy pedig külön-külön poharakból ? Nagyon szép elgondolás a közös kehely használata, különösen, ha a megszokás hatalma nem ruházza azt föl a babona erejével, — de vájjon vétkezünk-é akkor, ha a közös kehely helyett külön poharakat használunk? Vájjon van-é abban valami különbség, ha a Jézus halálának érdeme, kiontott vére egy ke- hélybe öntött ,vagy külön pohárban nyújtott borral van kiábrázolva s ekként táplál engemet lélekben? Bizony nincsen abban semmi különbség sem. Mi nem akarunk harcot indítani a közös kehely használata ellen. Az amerikai magyar reformrátusságnak nincs ideje arra, hogy jotta-harcokat folytasson önnönmagával, — de óvakodjunk attól, hogy ezt az ősi kelyhet babonás hiedelmekkel vegyük körül s abban a felfogásban legyünk, hogy másként osztva nem is Úrvacsora az Úrvacsora! SZOMBATI ISKOLA. Hunyady László" lelkész. X X X X X X X X X X X X X 0 Ül Rovatvezető: X ^ ÜXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXX-** KRISZTUS BESZÉLGETÉSE NIKODÉMUSSAL. Ján. 3:1-21. Keresztelő Jőnos tanításai után a keresztelés (alámerités) szerfelett elterjedt és a zsidók közt sokan, különösen Keresztelő János tanítványai, a keresztelést szent dolognak tartották. Azonban a keresztvíz magában nem mossa el a lélek szennyét. E történetben Jézus a Hit fontosságát tanítja. A hivő ember élete olyan, mint a világosság, mig a hitetleneké sötétség. Aki igazságot cselekszik, az világosságra megy: hivő, Krisztus követője lesz, világosságban jár, hogy cselekedetei nyilvánvalókká legyenek, hogy Isten szerint való cselekedetek. Tehát a hitnek a cselekedetek a bizonyságai, a cselekedetek pedig a Lélektől származnak. “Ha valaki nem születik a viztől és Lélektől, nem mehet be az Isten országába.” (5. v.) VASÁRNAPI ISKOLAI LECKE. 39-ik. 1929. szept. 29. ISMÉTLÉS. Emlékezés a fogságra és a szabadulásra. 1. Ki miatt pusztult el Jeruzsálem és jutott fogságba a zsidó nép? 2. Megtért-e a nép Istenhez a fogság alatt? 3. Kik voltak a babiloni királyok a fogság idején ? 4. Kik voltak azok a próféták, akikről tanultunk ebben a negyedévben ? 5. Ki vezette haza a fogságból a zsidókat ? 6. Mit épített meg először a hazatért nép? 7. Ki építette fel Jeruzsálem falait? 8. Mennyiben segítették a babiloni királyok a zsidókat? 9. Melyik próféta tért meg a fogságból utoljára ? 10. Megmaradt-e a zsidó nép az igaz Isten mellett ? 11. Melyik próféta jövendői a Messiásról?' 12. Hasznos-e ezen leckék tanulása. 13. Mit tanulhatunk a zsidó nép történetéből ? Aranyige: “Az Ur kegyelme öröktől fogva való és örökkévaló az Öt félőkön és az Ö igazsága a fiáknak fiain.” (103. Zsolt. 17. BIBLIAI TANULMÁNYOK. XI. LECKE. Hány részre oszlott Zsidóország a Jézus idejében? Négy részre, úgymint: Judea, Samaria, Galilea és Perea nevű részekre. Hol feküsznek ezek a részek? Judea délre, Galilea északra, Samaria középen és Perea keletre. Milyen a felülete Zsidóországnak? Vannak sikságok és hegyvidékek. Melyek a nagyobb sikságok? Philistia, Sharon, Esdrallon és Gene- záreth. Melyek a főbb hegységek? Hermon, Carmel, Tabor, Olivet és Sion. Nagy Sándor gazdagsága. Nagy Sándor különösképen meg akarta jutalmazni egyik derék szolgáját. Éppen azért a saját kezével aláirt utalványt adott át neki, hogy töltse ki tetszése szerinti pénzösszeg számával. És amikor a kincstárban nem akarták neki a magas pénzösszeget kifizetni, a király igy szólt: —- Adjatok ennek az embernek any- nyit, amennyit óhajt. Jól tudja, hogy a királylyal van dolga. Az én gazdagságom kimeríthetetlen. ... Az Isten kegyelmiről még jobban el lehet mondani, hogy “kimeríthetetlen.”
