Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1929 (30. évfolyam, 1-52. szám)

1929-01-26 / 4. szám

4-ik szám.

AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA

5-ik oldal.

mckeesporti, Rev. H. A. Robb exporti lelkészek, akik közül a két utóbbi tanulótársa is volt a megboldogultnak. Összesen 38 lelkész volt jelen a temetésen, nagyon sokan családjaikkal együtt.

Ott voltak a gyászolók között Kövér Sándor biró, az Amerikai Magyar Ref. Egyesület elnöke, Szabó Miklós homesteadi gör. kath. lelkész, Hobek Henrich konzulátusi ügyvivő, Gazdagh Béla kereskedő, Ranky Bertalan közjegyző, Fiók Albert szerkesztő stb. stb.

Délután egy órakor indult meg a lelkészek palástos serege az Isten házába, hogy kezdetét vegye az a mély, bensőséges, könyekkel, érzéssel teljes gyászszertartás, amely csak a kiváltságos életeknek jut osztályrészül.

Szabó István mondotta az előfohászt, Borsos István olvasott hiterősitő szavakat a Szentirásból. Vigasztalásnak és erőnek leikéért Dr. Tóth Sándor imádkozott, aki az elhunytban nemcsak lelkésztársát, barátját, hanem a lancasteri theologia első magyar diákját is gyászolta. A gyász-beszédet Melegh Gyula lelkész tartotta, a Római levél VII. részének 10. verse alapján tüntetve föl az elköltözöttet mint olyant, aki az Istentől vett parancsolat teljesítése közben vesztette életét. Dr. Charles E. Schaeffer angol nyelvű beszédében tárta föl a szolgálatot, amelyet' a szolga, Istennek szolgája és a fiú végez. Megragadó képekben jellemezte az elköltözöttet, akihez mindig a megbecsülésnek érzelmei fűzték, id. Kalassay Sándor, a család atyai barátja, Horváth Sámuel életrajzát ismertette s mondott szivek mélyére ható, szavakban lépten-nyomon elcsukló, de útját mindig megtaláló gyönyörű beszédet. Varga Lajos utóimája a könyörgés balzsamát csepegtette a fájdalmaktól sújtott szivekre.

Majd rövid búcsúszavak következtek, amelyek során első sorban a homes- teadi egyház nevében búcsúzott Jurcsó István főgondnok, a rankini egyház nevében Ternyik András gondnok. A Központi Egyházmegye nevében Porzsolt Ernő, a Nyugati Egyházmegye nevében ifj. Kalassay Sándor, a Keleti Egyházak nevében Urbán József lelkészek szólották. Az angol nyelvű Allegheny Classis, egykori osztálytársai és a helybeli angol nyelvű ref. egyház nevében Rev. A. M. Billman egyházmegyei elnök búcsúzott el az elhunyt lelkésztárstól. Az Amerikai Magyar Ref. Lelkészegyesület nevében Laky Zsigmond, a Reformátusok Lapja nevében Tóth Mihály, az Amerikai Magyar Református Egyesület nevében Kövér Sándor elnök, a toledoi North West Classis s a toledoi magyar ref. egyház nevében Ujlaky Ferne lelkész mondtak megható s szívből jövő búcsúszavakat.

Fölhangzott a záró ének s kezdetét vette a templomot szorongásig megtöltő tömeg kivonulása. A templom lépcsőjén a lelkészek álltak sorfalat, amidőn megjelent a mélyen sújtott gyülekezet egyháztanácsa, párosával, mély bánattal lépkedve a koporsó előtt, amelyet szintén a homesteadi egyház presbiterei hoztak ki az Urnák házából.

Föltették a koporsót a halottas kocsira s aztán jött az özvegy, roskadó léptekkel, testvéreinek: Dó'kus Gábor cantoni lelkésznek és Dókus István south norwalki városi tisztviselőnek karjára támaszkodva. Jött az özvegy, aki végtelen gyászának súlya alatt is gyönyörű péld/ját mutatta annak, hogy hogyan kell fogadnunk, hogyan kell viselnünk Istennek legsúlyosabb látogatását is. Oh, az igazi 'fájdalom nem jaj- jong, nincsen annak szava. Csak belől vérzik s lelkének hitéből merit erőt a fájdalmak elviselésére. Horváth Sámuel- né erős volt, mert erős volt a hite s az Isten akaratán való megnyugvása. Vajha adna neki, s bizonyára ad is a jóisten a továbbiakban is erőt nehéz sorsának elviselésére s öt kicsiny árvájának fölnevelésére, akiket a temetés alatt jószívű emberek fogadtak házukba s szívok szeretettnek gondozásába.

Künt a temetőben, a homesteadi magyar ref. temetőben, néhai Erdélyi János lelkész nyugvóhelye mellett, készen várt már a nyitott sir, ahová lelkésztársainak karjain tette meg utolsó útját Horváth Sámuel. Itt Harsányi Andor olvasott Bibliát, Csontos Béla imádkozott s Dienes Barna mondott a jó barát szivéből fakadó, megható, rövid búcsúbeszédet. Kerekes Béla záró fohásza s közének után pedig következett egyik legszebb jelenete a temetésnek: a homestetadi egyház Boy Scout csapatának bucsuzása. A nyitott sir mellett, néma csöndben, alkonyaira hajló téli délután, fölhangzott a csapat egyik kürtösének “takarodója”. A cserkészkürt mélabus hangjai fájó panasszal töltötték meg a temetőkertet s mindennél hatalmasabb erővel markoltak bele mindnyájunk szivébe. Szállt, szállt a kürt szomorú hangja, hogy a “takarodó” végén mintegy haldokolva enyész- szék el a nagy messzeségbe . . . Pár másodpercnyi, szinte dermesztő csend, — s aztán a szomszédos domb tetején megszólalt mint visszhang a derék cserkész csapat másik kürtöse, ugyanazt a mélabus melódiát hangoztatva kürtjén.

Mintha csak a mindig messzebb, mesz- szebb távozó jó barát szólott volna hozzánk, — hangja már csak a távolból, már csak halkan hangzik: Isten veled, Isten veled . . .

Horváth Sámuel temetése véget ért.

De nem volna teljes ez a tudósítás, ha nem jegyeznénk föl azokat, akik személyesen nem lehettek jelen, vagy eljövetelök mellett is a táviró drótjain küldték el részvétüket. Részvét-táviratot küldtek a következők :

Horváth testvérek S. Norwalkról, Dr. J. M. Somerndike a Presb. Board of Publication titkára, Dr. Chas. E. Schaeffer a Reformed Church Belmissziói Bizottságának titkára, Prof. H. J. Christman a Central Theol. Seminary elnöke, Dikovics János tanár Bloomfieldról, Dr. Tóth Sándor tanár és családja Lan- casterből, Kováchy M. György Cleve- landból, R. H. Watson a homesteadi Steel Works Superintendentje, a Nyugati Magyar Ref. Egyházmegye, a springdalei ref. egyház, a youngstowni ref. egyház, a bridgeport state streeti ref. egyház, a s. norwalki Christian endeavor, Borsos István lelkész és neje, Urbán József lelkész és a fairfieldi egyház, Kruchio Antal lelkész és neje, Laky Zsigmond lelkész és neje, Bodor Dániel lelkész és családja, Böszörményi István lelkész és neje, Tóth Mihály lelkész és neje, Krisik Alajos lelkész és családja, Pompl Rudolf lelkész és a philadelphiai egyház, Kovács Béla lelkész és a wallingfordi egyház, Nagy Emil lelkész és családja, Thegze László lelkész, Komjáthy Ernő lelkész, Dezső János lelkész, Korocz Géza lelkész, Dr. Várady Arthur lelkész, Boros Jenő lelkész, Vincze Károly lelkész, Radácsy Sándor lelkész, Ludman Sándor lelkész, Csutoros Elek lelkész, Harsányi Sándor lelkész, Szeghy B. János lelkész és családja, Krivulka Károly lelkész, Harsányi Andorné, Monoky István és családja, Bifinyi K. Lajos ügyvéd Clevelend- ból, Dr. Fetter Klára Pittsburghból, LTrbán Béla és neje Duquesneből, No- vák Lajos és neje S. Norwalkról, No- vák István gyermekei S. Norwalkról, Bogár Károly Princetonból, Tóth Béla Lancasterből, A lancasteri fiuk, Bucsi József Lancasterből, Sara Hoover, Mr. and Mrs. Mark Fischel, Horváth Béla Bloomfieldról, Lévay Béla és családja S. Norwalkról, F. Nagy István és neje Clairtonból, ifj. Gazdagh Béla.

Koszorút helyeztek a ravatalra:

A gyászoló család, Horváth testvérek, Dókus testvérek és családjaik, id. Dókus Gábor, neje és leánya, Dr. Alexy Lajos konzul, a homesteadi ref. egyház,