Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1929 (30. évfolyam, 1-52. szám)

1929-08-24 / 34. szám

4-ik oldal. AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA 34-ik szám. AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA Published weekly by the Board of Home Missions of the Reformed Church in the U. S. Editor in chief: Rev. G. Takaró, 344 E. 69th St. New York, N. Y. Associated editor: Rev. Sig. Laky, 737 Mahoning Ave. Youngstown, O. Managing editor: Rev. J. Melegh, 134—8th Ave. McKeesport, Pa. Subscription terms: $2.00 per year, sent anywhere. Entered as second class matter on the 14th of August, 1925 at the P. O. at Pittsburgh, Ra. under the act of March 8, 1879. Publication office 4829 Second Avenue. — Pittsburgh, Pa. Az élet kenyere... (Ján. VI:48.) Ezekben a napokban járulunfk, vagy már járultunk is a hálaadás asztalához az ujkenyér vétele alkalmával, keres­sük az Ige szavát, hogy annak gondo­latai vezessenek mindnyájunkat. Emlékezünk, hogy a Sátán legelső kisértése Jézushoz az volt: ha Isten Fia vagy, változtasd e köveket kenyér­ré. A kenyérrel kisértette meg s nem véletlen, hogy a Ikenyér-éhségében kez­di ki a Sátán Jézust, magát az Isten­embert is. Vájjon nem azt gyakorol­juk-e egész életünkben, amit Jézus el­utasít magától? Mennyivel közel fek­vő tehát a kenyér kérdése énünkhöz! Hiszen lényünk minden éhségével, éle­tünk egyetlen programmja képen a kö­vekből is kenyeret akarunk csinálni. Ököljog, harc és tülekedés, nemes vagy nemtelen verseny, átok és nyomorúság, erőszak és igazság, de táplálék és élet ezer fogalma is számunkra a kenyér. Mekkora darab jut néked és nékem, vájjon nem ez különbözteti-é meg a kicsit a nagytól? Mig itt élsz, boldogu­lásod, munkád vágya, életed célja a táp­láló kenyér. És mégis ! Bármekkora da­rabot kanyarithattál, amig erre időt kaptál, ha el nem foigyasztottad, mind itt hagyod, mert csak a halálig tartó ez a kenyér. Neked menned kell, üre­sen, semmi nélkül át a több-életbe, ahogy jöttél a földi életbe. Nevezzük hát joggal a halálig tartó kenyeret a halál kenyerének, mert csak földi éle­tet biztosit számodra, amelynek vége pedig a halál. S most Jézus felkínál egy másfajta kenyeret. Érted-é, amikor elmélkedé­sünk rövid mottóját olvasod, hogy mit akar mondani? Mintha mondaná: nézd csak, ember, a te kenyeredet! Nem lehet belőle oly nag ydarab, amely egyszer el nem fogy­na kezedből, hiszen te félsz a gyer­mek-áldástól, ha kevés kenyered van. Irigy és gyűlölködő vagy a másikra, a nagyobb darabért. Lásd, én adok neked olyan kenyeret, amely soha el nem fogy, amely mindig több és több lesz 1 Nő, mert a szivek sokasága növeli meg. ■Kenyeret, amely nemcsak ötezer ember egyszeri megvendégelésére elegendő, de egy éhező, kétezer esztendős keresz­tyén világ tökéletes megelégitésére, sőt a te éhes lelked megtelitésére, üres szived, kiszáradt életed táplálására, amelylyel egy örök életet átélhetsz. Soha el nem fogyhat, mert általad és benned nő az Életnek kenyere. Mintha mondaná: nézd, ember, nem­zedéket, erőt, vért, türelmet, erkölcsöt vagy életed minden szépségét áldozod oda telhetetlen szívvel, a mindennap ke­nyeréért, Én ingyen adom néked a tö­kéletes kenyeret, mert én szereztem vé­rem árán, csak fogadd el! Mint annyiszor, úgy ez alkalommal is felkináltatik a hálaadás asztalánál a megtört test jegyében, az Élet kenye­rének éltető és tápláló kegyelme, éppen tenéked és énnekem s mint éhes kol­dus, kevés alamizsnáért remegve nyújt­ja száradt kezeit: tisztaságért éhező bűnös lényünk, kevés hitünk, fogyaté­kos imádságunk remegő karjait nyújt­suk a felkínált nagy kegyelem felé, hogy egyesülve véle, mi tegyünk bi­zonyságot boldog hittel: igen Uram, te vagy az életnek egyetlen tökéletes ke­nyere, aki kegyelmeddel fölötte elég vagy nékem az örök üdvösségre. KRISZTUSÉRT ÉS EGYHÁZÉRT. Ez a cime annak a 106 oldalas könyv­nek, amely csak mostanában látott napvilágot. Szerzője Böszörményi M. István, bridgeporti ref. lelkész. Bátor szavú, praktikusan megirt hitépitő ta­nulmányokat tartalmaz. A könyvet a Magyar Ref. “C. E.” Társaság adta ki, elismeréséül annak a hatalmasan fellendült ifjúsági munkának, amely a szerző lelkes munkája nyomán fakadt. Cselekedetük határozottan dicséretet érdemel, mert e könyv kiadásával lehe­tővé tették, hogy egy nagyobb kör is megoszthassa velük az abban található kincseket. A könyvet szeretettel ajánl­juk mindazok figyelmébe, akik szere­tik a jó könyveket. Szivesen leszünk segítségükre, akik óhajtanak belőle ho­zatni. Mutatóba ebből a könyvből ta­lálhat itt az olvasó egy rövid részt: A Vasárnap megszenteléséről. Azt mondta egy kiváló férfiú, hogy az emberek jó részének halotti cédu­lájára, abba a rovatba, amelyikbe a ha­lál okát szokták bejegyezni, ezt kelle­ne irni: “a vasárnap megszentelésének elmulasztása.” Tényleg úgy van, hogy még a legerősebb szervezet is tönkre megy, ha nincs nyugalma. Régóta bi­zonyítgatják az orvosok, hogy sok em­ber azért olyan fogékony a betegségek iránt, mert a szervezete meggyengült. Nincs meg számára a testi és lelki pi­henés, a vasárnapi nyugalom. Azt is szokták mondani és könnyen be is lehet bizonyítani, hogy az a nép, amelyik nem ismer vasárnapot, lelki­leg, szellemileg sokkal alacsonyabb fo­kon áll, mint az, amelyik megünnepli az UrnaJk napját. A családi élet is sokkal boldogabb, tisztább és békésebb ott, ahol van va­sárpap. Mert legalább ezen az egy na­pon együtt van az egész család, szoro­sabb, bensőbb viszony alakul ki a csa­ládtagok között. A gyermekek jobban megtanulják szeretni és tisztelni szü­leiket és a házastársak is jobban meg­ismerik, megértik és megbecsülik egy­mást. Ellenben ott, ahol sohase talál­koznak nyugodtan, sohase beszélget­nek egymással a családtagok, mert mindig a világot szolgálják, ki erre, ki arra, sohase lehet találni boldogságot és békességet. Még azt is be lehet bi-. zonyitani, hogy a vasárnapot megszen­telő szülők gyermekei jobbak, tisztáb­bak s egészségesebbek, mert többet foglalkoznak velük. . . . Thorwaldsen Krisztusa. Ha bemegyünk egyik koppenhágai templomba és ott Thorwaldsen “áldó Krisztusát” megpillantjuk, akár jobb­ról, akár balról, közelről vagy távolról vizsgáljuk is, nem találjuk olyan kivá­lónak, mint mondják. Csak akkor tárul fel előttünk a dombormű szépsége, ha előtte letérdelünk és úgy tekintünk fel rá. . . . Boldogak az alázatosak. AZ UNOKA. Folytatás a 3-ik oldalról. ru, lépésre a bőséges gyermek áldás kényszeritette, hogy el tudja tartani gyermekeit, cserébe át kellett térnie. Tizenkét fi és egy nő gyermeke volt össziesen s ezek közül már csak egye­dül van életben a plébános. Testvérei közül 11-en, egymást követő 11 nap alatt, mind meghaltak az 1870-es évek valamelyikében.

Next

/
Thumbnails
Contents