Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1929 (30. évfolyam, 1-52. szám)
1929-08-03 / 31. szám
31-ik szám. AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA 3-ik oldal. lyeneket nekünk leírni, vagy éppen kinyomtatni nem szokásunk. Nem maradt azokon a szegény embereken, no meg a Reformed Church-ön, a keresztvíznek még csak nyoma sem s a végén kijelentette, hogy: maguknak itt nincs többet semmi szavuk, maguk többet a donorai egyháznak nem tagjai, mert maguk el akarják adni az egyházat! A Független egyház alapszabályaiban kifejezetten benne van, hogy az egyháztanácsi gyűlés bármikor össze- hivandó, ha azt az egyháztanács kéri. A jelen esetben 12 presbiter közül 8-an kérték az egyháztanács összehívását. Megmondták azt is, hogy milyen tárgyban kérik azt. Saját törvényeik szerint minden joguk megvolt ahhoz, hogy gyűlést tartsanak, de alkotmány ide, alkotmány oda: mindennél föllebb való a “főesperes” és annak legfelsőbb akarata. A durván leszidott, kidobott, mindennek lehordott, jogaiktól megfosztott presbiterek és egyháztagok ismét az e. m. elnökhöz fordultak tanácsért, a mely, jogi dolgokról lévén szó, nem lehetett más, mint hogy kérdezzenek meg egy ügyvédet, hogyan érvényesíthetik a saját egyházukban az akaratukat? Az ügyvédi tanács kettős volt: vagy indítsanak port, vagy pedig várják meg az évi közgyűlést, amikor alkalmuk lesz a saját egyházuk dolgaihoz hozzá is szólani. Nos, mi következhetett ezután? Jó lelkiismerettel vájjon ki tanácsolhatta volna nekiek, hogy indítsanak port? Pénzük sincsen hozzá, hiszen azok a szegény emberek nem azért dolgoznak, hogy a saját maguk által nagy áldozatokkal fenntartott egyházban csak a törvényszéken keresztül juthassanak szóhoz. Amig pedig az évi közgyűlés ideje elérkezik: addig sorba agyonverdesi őket a főesperesi pásztorbot. Tanácstalanságukban újból az e. m. elnökhöz fordultak, aki azt ajánlotta nekiek, hogy maradjanak bent az egyházban, legyenek ott mindig az Istentiszteleteken s követeljék az általuk kért gyűlés összehívását. Hiszen végre is képtelenség az, hogy egy gyülekezet, vagy egy egyháztanács ne tarthasson gyűlést akkor, amikor a saját egyházuk ügyeiről beszélgetni, tanácskozni akarnak. A donorai testvérek azonban tisztában voltak azzal, hogy az az erőszakoskodás, amellyel szemben állanak, csak botrányokba fullasztaná követelésüket. Arra az “Igehirdetésre” sem voltak kiváncsiak, amelyben rendesen részük volt s amely nem volt egyéb, mint mások gyalázása, a gyűlölködés szitása s az Urasztalának ököllel való püfölése. Azt cselekedtek, hogy a botrányok elkerülése és saját lelki nyugalmuk megőrzése végett egyszerűen kiléptek az egyház kötelékéből s fájó szívvel bár, de egy jobb jövendő reménységében ott hagyták azt a templomot, amelyet ők alapítottak, ők építettek, amelyért olyan óriási áldozatokat hoztak s amelyből egyszerűen kiseperte őket az önkényuralom Emlékül pedig eltették maguknak azt, amit kaptak. íme, igy néz ki a Független egyház függetlensége és szabadsági. Mennyivel szebben, szabadabban és függetlenebbül hangzik ennél a Reformed Church in the U. S. egyházalkotmányának 66. paragrafusa: “Rend- kivüli egyház tanácsi gyűlést az elnök, vagy az ő távolléte vagy akadályoztatása esetén, vagy ha ő a rendkívüli gyűlés összehívását megtagadná, az egyháztanács jegyzője hívhat össze az egyháztanács tagjai többségének kivá- natára”. * * * Hát el kellett egyszer ezeket is mondani. Jól tudjuk mi, hogy ezt a drága papirost okosabb dolgok elmondására lehetett volna használni, de amikor reánk van kényszeritve ez a harc: nem lehet, nem szabad szemethunyni vagy elhallgatni annak egyes jelenségeit. A mi népünknek is joga van ahhoz, hogy lássa meg, ami körülötte történik s nekünk kötelességünk az is, hogy azokat olvasóink előtt föltárjuk. Mint eddig nem tettük: úgy ezután sem fogunk a független mozgalmon lovagolni, de amikor a szükség úgy kívánja: minden habozás nélkül nyúlunk hozzá ezekhez a kérdésekhez is. A betegségnek egyik legfőbb orvossága a napfénv, a világosság: mi ezt a világosságot igyekszünk segítségül hívni bajainknak gyógyítására. Á PRESSITERIAM EGYHÁZAK EGYESÜLÉSE, Amerikában a különböző felekezetek származása, történelmi kialakulása, azután a nagy távolságok okozták azt, hogy ugyanazon hitnek a cselédei is több külön álló egyház-testet alkotnak, így pl. a Presbyterian egyháznak is 13 ágazata van, amelyek hitben teljesen azonosak egymással, szervezetileg azonban a már említett okok miatt külön állanak. Napjainkban mind erősebben és erősebben lép előtérbe az az óhajtás, hogy ezek a külön szervezetek megszűnjenek. Nemcsak az egység gondolatának nagy nyeresége, hanem az is eredményezi ezt, hogy ma már a távolságok jóformán teljesen eltűnnek s .igy semmi oka nincs annak, hogy az azonos hitnek cselédei 'külön szervezetekben tömörüljenek. Lapunkban részletesebben foglalkozunk azzal a tervezettel, amelynek célja, hogy a reformátusok egy nagy vészét hozza közös szervezetbe. Hasonló gondolattal foglalkozik a másik nagy kálvinista egyház, a Presbyterian Church is. A Presbyterian egyház különböző ágazatainak képviselői legutóbb Pen Mar-ban, Fa. tartottak ebben a tárgyban gyűlést, amelyen az azonnali egyesülést sürgették. Az ilyenformán egyesült Presbyterian Churchnek 18,600 egyháza s valami 3,300,000 tagja volna s ez esetben ez volna a világ legnagyobb református egyháza. Természetesen ez nem fog bekövetkezni máról- holnapra, de az amerikaiak között őszinte és becsületes a törekvés arra nézve, hogy mennél jobban megközelítsék az egy akol és egy pásztor Krisztusi elvét. Csak mi, magyarok vagyunk azok, akik mennél széjjelebb igyekszünk verni a Krisztus nyáját, amelynek tagjait pedig igazán testvérekül teremtette az Ur. VASÁRNAPI ISKOLAI LECKE. 32-ik 1929. Aug. 11. Dániel az oroszlánok vermében. Olv. Dániel 6:10—11 és 16—23. Belsazárt a nagy lakoma éjszakáján megölték. Országát a médek királya Dárius foglalta el. Dárius az elfoglalt birodalom fölé 120 tiszttartót és ezek fölé 3 igazgatót rendelt. E három között volt Dániel is, aki szorgalomban és bölcseségben. felülmúlta a tiszttartókat és igazgatókat. Ezért a király Dánielt akarta az egész ország fölé tenni. Az igazgatók és tiszttartók el akarták tenni Dánielt láb alól. A királyt rávették, hogy rendeletet adjon ki, hogy 30 napig a királyon kivül senki se imádkozhassék Istenhez Dániel mindennap háromszor buzgón könyörgött Istenhez. Emiatt Dánielt az oroszlánok vermébe vetették, de Isten kimentette onnan hü szolgáját. A király aztán a vádolókat vetette az oroszlánok közé, akik életükkel fizettek gonoszságukért. Aranyige: “Az Ur angyala tábort jár az őt f élők körül és kiszabadítja őket”. 34. Zsolt. 8. Kérdések: 1. Mi lett Belsazár király vége? 2. Ki foglalta el az országot? 3. Kiket rendelt Dárius az ország fölé ? 4. Milyen volt Dániel? 5. Mit terveztek ellenségei? 6. Hová vetették Dánielt? 7. Ki szabadította ki ? 8. Kiket vetett a király az oroszlánok közé ? 9. Mi lett a gonoszok sorsa? 10. Mi a tanulság Dániel történetéből ?
