Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1929 (30. évfolyam, 1-52. szám)
1929-07-27 / 30. szám
4-ik oldal. AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA 30-ilc szám. AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA Published weekly by the Board of Home Missions of the Reformed Church in the U. S. Editor in Chief: Rev. G. Takaró, 344 E. 69th St. New York, N. Y. Associated editor: Rev. Sig. Laky, 737 Mahoning Ave. Youngstown, 0. Managing editor: Rev. J. Melegh, 134—8th Ave. 1 McKeesport, Pa. Subscription terms: $2.00 per year, sent anywhere. Entered as second class matter on the 14th of August, 1925 at the P. O. at Pittsburgh, Pa. under the act of March 8, 1879. Publication office 4829 Second Avenue. — Pittsburgh, Pa. Az igazi Christian Endeavorista. Irta és a toledoi ifjúsági konferencián elmondotta: Komáromy Erzsiké, Toledo, O. Négy évvel ezelőtt Tiffin, O.-ban egy Sunday School konvención vettem részt. Igyekeztem összegyűjteni mindent, ami a vasárnapi iskola tanulóit érdekli. Különösen a történtek iránt viseltettem nagy szeretettel. Ma már elfelejtettem az ott hallott történeteket, el a statisztikai adatokat, el felejtettem mindent, csak egyet nem. Ezt az egyet, mig élek, nem fogom elfelejteni. Ez úgy megragadott, hogy végig kisér egész életemen. Ez az egy, ami a lelkembe vésődött, egy ének vers. Az éneket Howard Arnold Walter, édes anyjának ajánlva, anyák napjára irta. Az énekvers igy hangzik: “I would be true for there are those who trust me I would be pure for there are those who care, I would be strong for there is much to suffer, I would be brave, for ther^ is much to dare, I would be friends of all, the foe, the friendless, I would be giving and forget the gift, I would be humble for I know my weakness I would look up and laugh and love and lift.” If ju testvéreim, Christian Endeavoris- ták, nem élhet eszményi életet Christian Endeavorunk, nem lehet ideális C. E. összejövetelünk addig, mig mi C. E. tagok nem vagyunk eszményi, ideális ifjak. Hogy ilyenekké lehessünk, erre ad útmutatást az énekvers. Igaz leszek, mert vannak, akik bíznak bennem...... Gondolunk-e arra, hogy vannak, akik várakozással, bizalommal, rólunk példát véve, tekintenek reánk? Gondolunk-e arra, hogy figyelő szemek előtt élünk? Testvéreink, barátaink, a vasárnapi iskolások, a C. E. tagok, szüléink s akik között dolgozunk, élünk, akarva, akaratlanul néznek, figyelnek minket. S amikor látnak, hánynak a szivében támad az a vágy: “ha felnövök, én is olyan szeretnék lenni, mint a milyen te vagy!” 'Bizhatnak-e benned ? Példaképül választhatnak-e ? Tiszta életű leszek, mert vannak, akik törődnek velem. Eszetekbe jut-e az, hogy milyen szomorúságot szereztek szüléiteknek, igaz barátaitoknak, mikor életetek beszennyeződik, lelke- teken megjelenik a bűnnek foltja. Mily sokszor mondjuk, vagy gondoljuk: “Oh! hát miért ártana, ha ezt, vagy azt megteszem, hisz csak most egyszer, többet nem teszem!” Pedig a bűn hálójába lépünk azzal az egy lépéssel s mily nehéz a bűn útjáról a tisztaság egyenes, keskeny útjára visszatérni. Sok iró színpadhoz hasonlította az életet, amely színpadon mi emberek vagyunk a szereplők. Kötelességünk, hogy jól, Isten akarata szerint töltsük be szerepünket. De ezt csak úgy tehetjük be, ha tiszta életet élünk. Erős leszek, mert sokat kell elhordozni. Első sorban is erősnek kell lennünk az Urban és az Ő erejében. Meg kell ismernünk Istent és arra kell gondolnunk, hogy olyan Atya Ő, aki szeretettel, erős kézzel vezet minket. Légy erős hitedben. A'ki meg akar állani, azt sok csipdelőzés, megszólás, gúny éri. “No csak ne légy olyan nagy szent ” “Óh, ez mindig vallásos dologról beszél..” stb. Megjegyzés, gúny ér majd mindenfelől. De erősnek kell lenned. Különösen azoknak, akik vezetői, tisztviselői a C. E.-nek. Sok 'erő, kitartás kell ahhoz, hogy valaki mindvégig megállhasson. Talán lelkedre ereszkedik az elkedvetlenedés, csüggedés, talán sokat fogsz szenvedni, de jusson eszedbe: neked erősnek 'kell lenned az Urban és az 0 erejében! Bátor leszek, mert sokat kell merni. Hasonlatosak akarunk lenni Ő hozzá? Akkor bátraknak és merészeknek kell lennünk. A Napoleon seregében volt két katona, akit fontos megbizatással küldtek ki. Egymás mellett lovagolt a két vitéz. Az egyiknek arcáról csak úgy sugárzott a bátorság és elszántság, mig a másiknak szemében mintha félelem csillant volna meg. Észre vette ezt a társa is s igy szólt: “m-i a baj, pajtás, csak nem félsz talán?” Az ránézve igy felelt: “Igen, félek, de ha te fele anyira félnél, mint én, már régen visszafordultál volna!” Melyik volt a bátrabb ? Szerintem az, aki legyőzte félelmét és ment tovább. Volt bátorsága merni, elvégezni a feladatot. Barátja leszek mindeneknek. Valaki azt kérdezte Kinsley Károlytól: “mondd, mi az életed titka? mert szeretném, ha az én életem is oly szép volna ,mint a tied!” “Van egy jó barátom !” ez volt a felelet. Jézus, az elhagyottaknak, egyedülállóknak, sőt még az ellenségnek is barátja, példát .adott az igaz barátságra. Csak a nemes lelküek, nagy szivüek, tudnak olyan hü barátok lenni, hogy kitartanak, vigasztalnak a küzdelmek s a szomorúság közepette is. Ha jó barátok akarunk lenni, akkor ne a rosz- szat, ne a hibát, hanem a jót lássuk meg embertársainkban. A legenda szerint az utcán, egy agyonvert kutya körül állt egy csomó ember s egyik a másik után szólta le a kimúlt állatot. “Mily sáros a szőre . . . mily csúnyák a lábai . . stb.” Végre megszólal valaki, megszólal Jézus: “Gyöngy soyal vetekedik fogainak fe- hésége.” Még abban a sáros, agyonvert, mindenki által leszólt állatban is talált szépet, megdicsérni valót. Ne a rosszat, hanem a jót lássuk meg embertársainkban s igy igyekezzünk jó barátok lenni, máskép hamisan használjuk szép nevünket. Adni fogok és elfelejtkezem arról, hogy adtam. Szeretném, ha itt a kon- ferehcián j'elen levő minden C. E. tag számba venné, hogy az elmúlt éven mennyi jó tanácsot, biztatást, jó példát, szeretetet, mennyi pénzt adott a szegényeknek, a misszióra, az egyházra, a C. E. céljaira. Kezdjük a konferenciával kezdődő C. E. évet azzal az elhatározással, hogy .adni fogunk, de úgy, hogy elfelejtkezünk arról, hogy adtunk. Csak akkor ajándék, az ajándék, ha elfeledkezik az ajándékozó arról, hogy adott. Alázatos leszek, mert ismerem gyengeségeimet. Ez lesz a jelszavam: “Szeretnék lenni, mint Ő, alázatos, szelíd!” Feltekintek Ö reá, szívesen, jókedvvel és másokat is felemelek. A világító torony őre két gyermekével együtt lakott a világító toronyban. Egy nap a városba ment, de meghagyta a gyermekeknek, hogy ne féljenek, ő napszállta előtt itthon lesz. Elmúlt a nap, szürkülni, sőt sötétedni kezdett, de az édes apa csak nem jött. Hirtelen vihar sepert végig a tengeren. A kis fiúcska és a kis leányka egymáshoz simulva, összebújva hall-
