Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1929 (30. évfolyam, 1-52. szám)

1929-07-20 / 29. szám

29-ik szám. AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA tálatokkal rendelkezik az egyházkor­mányzás mezején s ha nekünk, a mi elöljáróinknak alkalmuk van arra, hogy hogy ezeket a gazdag tapasztalatokat a saját maguk és a mi egyházaink ja­vára gyümölcsöztessék: ezt az alkal­mat két kézzel kell megragadniok. Hasonlóképen vagyunk az ifjúsággal, amely kérdés a Ft. püspök urnák szin­tén állandó gondját képezi. Abban a nagyszerű ébredésben, amelyet hazai egyházunk ifjúsága a legújabb időben mutat, a püspök urnák nem csekély ré­sze van. Nemcsak a nagyok, hanem a jövendő idők tényezői is'ugv tekinte­nek reá, mint prófétára, akinek ajká­ról minden szó drága kincs és mindig értéknek bizonyult jó tanács. Azt a csudálatos erőt, amelylyel a Ft. püspök urat ajándékozta meg Isten, a mi if­júságunk is nagy nyereséggel kama­toztathatja saját javára. Lelkének kin­cses kamarája nyitva áll: jöjjön el min­denki, felnőttek és ifjak egyaránt, és merítsen abból saját magának, az anyaszentegyháznak és Isten dicsősé­gének javára. A presbiteri és ifjúsági konferenciák legyenek népesek mindenütt s az ösz- szejöveteleket bevezető hojnesteadi konferenciák legyenek méltó bevezetői ezeknek a barátságos megbeszélések­nek. AZ ÁRVÁK KÖRÚTJA. “Zörgessetek és megnvittatik tinek- tek.” Ezt a Jézusi parancsot követik a li- gonieri árvák és az Árvaház vezetősé­ge, amikor hosszú útra indulnak, hogy zörgessenek az amerikai magyar re- íormátusság s általában mindenki ajta­ján, aki szivén viseli a magyar árvák sorsát. Öt teljes héten keresztül város- ról-városra megyen az árvák csoport­ja, fáradhatatlanul munkás vezetőjük­nek, igazi édes atyjuknak: Nt. Kalas- say Sándor árvaatyának vezetése alatt, nemcsak azért, hogy zörgessenek az amerikai magyarság szivének ajtaján, amely amúgy is nyitva áll előttük, ha­nem azért is, hogy fejlődésük, előha- ladásuk megmutatásával megköszönjék azt a sok jót, amiben már eddig is ré­szeltették őket. Ezen a héten Lorajnban, Elyriában, Conneauton, Ashtabulán, Fairporton voltak, hol mindenütt a legnagyobb sze­retettel fogadták a mi árváinkat s bő­séggel támogatták azt az intézményt, amely rájuk nézve az életet, a magyar életet jelenti. További Útjukon, a következő hét fo­lyamán fölkeresik Toledot, hol Julius 21-én részt vesznek az Istentiszteleten. Julius 23-án Kalamazooban, 24én és 25- én South Bendben, 26-án Garyben, 27- én Indiana Harborban és 28-án East Chicagóban lesznek. Hisszük és reméljük, hogy zörgeté- sükre mindenütt megnyílnak a szive.-, s a ligonieri Árvaház történetében ez a körút úgy erkölcsi, mint anyagi szem­pontból a legfényesebb lapok közé fog tartozni. VASÁRNAPI ISKOLAI LECKE. 29-ik. 1929. jul. 21. Ezékiel látomása. Ol V. Ezékiel 47:1-9. A próféták előtt Istennek csodálatos dol­gai és tervei sokszor látomásban lettek vilá­gosokká és nyilvánvalókká. Ezékiel prófétá­nak is ilyen csodálatos látomása volt. Látta a jeruzsálemi szent templomot, amint annak ol­tára alól frissvizü forrás buzogott fel. A for­rás vize mentül lejebb haladt délnek, annál 'széleseb és gazdagabb -volt. A folyó partján sok gyümölcstermő fát és vizében sok halat látott a próféta, mert az életnek vize volt az, mely felfakadt a templom oltára alól. E látomás Isten intése volt. így árad ki az Ő kegyelme és irgalma azokra, akik Őt félik és tisztelik. Isten ma is ad látomást azoknak, akik Őt szeretik és tanításait szivükben forgatják. Aranyige: “Uralma növekedésének és bé­kéjének nem lesz vége.” Ésaiás 9:7. Kérdések: 1. Mi módon világosítja meg Isten a prófé­ták értelmét? 2. Mit látott Ezékiel próféta? 3. Honnan fakadt a viz ? 4. Mi volt a viz mellett? 5. Mit látott a vízben ? 6. Mi a látomás magyarázata? 7. Kiknek ad Isten látomást ? 30-ik. 1929. jul. 28. Dániel és barátainak története. Olv. Dániel 1:1-4, 19, 20. és 2:17-24. Jeruzsálem elfoglalása után Dániel és bará­tai mint foglyok kerültek Nabukodonozornak Babilónia királyának udvarába. Egyszer a ki­rály megparancsolta Aspenáznak az udvar­mesterek fejedelmének, hogy a fogoly if jak- közül válasszon ki négyet, akik királyi szár­mazásúak, testükre nézve szépek, értelmesek és bölcsek, hogy ezek tanitsák meg az udvar­belieket a Káldeusok írására és nyelvére. As- penár névszerint ezeket választotta ki: Dá­niel, Ananiás. Misáéi és Azariás. A király ez ifjak számára a maga asztaláról rendelt ételt és italt. Dániel és barátai visszautasították a királyi ételt és italt és a maguk egyszerű ételét és vizet kívántak. Midőn a király elé vitték az ifjakat, a ki­rály tizszerte okosabbaknak találta őket az ő országának tanítóinál és varázslóinál. Aranyige: “Az értelmesek pedig fénylenek, mint az égnek fényessége és akik sokakat az igazságra visznek, miként a csillagok örök­kön örökké.” Dán. 12:3. Kérdések: 1. Hogyan jutottak Dániel és barátai Nabu- kodonozor udvarába ? 2. Mit parancsolt a király Aspenáznak ? 3. Mit kívánt a király az if jaktól ? 4. Ki volt ez a négy ifjú ? S-ik oldal. 5. Mivel akarta a király megjutalmazni őket? 6. Hogyan viselkedtek az ifjak ? 7. Milyeneknek találta őket a király ? 8. Mit tanulhatunk Dániel és barátainak tör­ténetéből ? Kis bűn nagy romlást hozhat. Wilberforce, a hires angol állam­férfi, egy alkalommal séta közben gyö­nyörű szép sast látott, mely mindig magasabbra emelkedett, de egyszer csak ingadozni kezdett repülés közben, végre is közelében hirtelen a földre zu­hant. Hozzá sietett és halálra sebezve találta a madarak királyát, mert átha- raptu torkát egy kis menyét, melyet zsákmányul magával ragadott. Van-e okod hálaadásra? Sadi perzsa költőnek a legnagyobb nyomorúsággal kellett megküzdenie. Egyszer még cipőt sem tudott vásá­rolni és kénytelen volt mezítláb járni. Kétségbeejtő szomorúság töltötte el szivét. De elnémult ajkán a panasz, mi­kor nála ezerszer szerencsétlenebb em­bert látott, akinek lábai sem voltak. Egy bölcs bankár. Egy komoly gondolkodású bankár olyan képet függesztett fel szobájának a falára, mely az emberi lélek megsze­mélyesítője gyanánt egy nőt ábrázolt, amint aranynyal, ezüsttel megrakott ládája fölé hajolt; mögötte pedig a Sá­tán áll, kezében hurok van, melyet a nő elé tart, aztán az alkalmat lesi, hogy megfojthassa, amikor t. i. a nő jobban a pénzesládára hajol és nyaka önkén­telenül is a hurokba kerül. A fukarok bolondsága. Halálos beteg volt á gazdag ember, aki fukarságáról volt mindenki előtt is­meretes. Utolsó órájában felszólította “testi-lelki” jó barátait, hogy kövessék őt az örökkévalóságba. De földbirtoka azzal mentegetőzött, hogy a földbe gyökerezett és egészen hozzá nőtt. Há­za meg azt mondta, hogy őt a talajba építették. Bársonykabátja pedig arra hivatkozott, hogy az örökösök várják. Végül teste azt a kifogást tette, hogy neki porrá és hamuvá kell lenni. . . . . Semmit sem hoztunk a világra, világos, hogy ki sem vihetünk semmit. Szerezzen uj előfizetőket a “Reformátusok Lapjáénak-

Next

/
Thumbnails
Contents