Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1929 (30. évfolyam, 1-52. szám)
1929-07-20 / 29. szám
29-i'k szám. AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA 3-ik oldal. NT. KISS ERNŐ SÁTORALJAÚJHELYI ESPERES A KERESZTYÉN IFJAK KONFERENCIÁJÁN TOLEDOBAN. Pár hónap óta kedves vendége az amerikai magyar reformátusságnak Magyarország . legfiatalabb ref. esperese Nt. Kiss Ernő sátoraljaújhelyi lelkész. Csendes, szerény, alázatos vándorként jön-megy. Kézből-kézbe adják egymásnak a lelkészek és gyülekezetek. Észrevétlenül lopja be magát az amerikai reformátusság leikébe, aztán ott fúr, farag, kalapácsol. Tatarozza, épitgeti mesteri módon a magyar haza, a magyar faj iránti ragaszkodást és szeretetet. Ahol megjelenik — körülötte derű, jókedv, vidámság támad. Komoly céljai elérésében sokszor eszközül használja kifogyhatatlan humorát, finom ékeit. Le tudja bilincselni a gyülekezetét, a társaságot s közben szorgalmas méh módjára raktározza el tapasztalatait, hogy azokat otthon, mint értékes kincseket helyezze el és kamatoztassa a magyar lelkek építésében. Csak néhány héttel ‘ezelőtt láttuk liuííaloban az Amerikai Magyar Református Lelkész Egyesület évi gyűlésén, ahol nyílt és határozott beszédében rámutatott arra, hogy miként lehetne az Amerikai Magyar Reformátusság és az óhazai reformátusság közötti régen óhajtott kapcsolatot megteremteni. Tipikus kálvinista alakját igazán itt láttuk meg a toledoi ifj. konferencián, ahol 27-én magyar és református érzésekkel telitett előadásával ragadta magához az ifjúságot. Arról beszélt, hogy: “Mit tehet az amerikai református ifjú egyházáért és fajáért?” Megérdemelné ez a beszéd, hogy teljes egészében tárjuk az amerikai magyar reformátusság elé, de sajnos ez a beszéd nincs birtokunkban, (kérni fogjuk az előadót, hogy küldje el a Ref. Lap számára) s igy csak rövid vázlatát közölhetjük. Rámutatott először arra, hogy minden ref. ifjúnak szent kötelessége szeretni, tisztelni, ápolni, megőrizni, megtartani szüleitől öröklött tiszta kálvinista hitét. Erről sem szerelemért, sem -földi kincsekért lemondani nem szabad, mert őseink 400 éves küzdelme, vére, verejtéke, szenvedése formálta ki, s ennél tisztábbat széles e világon nem találhatnánk. Magyar fajunkért pedig őrizze meg ez az ifjúság az édes magyar anyanyelvet. Legyen amerikai ez az ifjúság, szeresse ezt a hazát, de ne feledje, hogy épen .ezekben az időkben a magyar hazára és minden fiára szüksége van, hogy igazságát kivívhassa, elrablóit területeit visszaszerezhesse. Azon reményének adott végül kifejezést, hogy a magyar nemzet nem fog csalódni az amerikai ifjúságban. A vándor megy tovább, szánt vet ültet, de “Isten az, aki munkálja bennetek mind az akarást, mind a raun- kálást jó kedvéből”. Varga Lajos. EGYHAZAK EGYESüLESE, Irta: Dr. Tóth Sándor, tanár. Lelkészválasztás és lelkészek elhelyezése. Az egyesülés tervezete szerint a gyülekezet lelkészének állása élethossziglan tart. Más szavakkal, a Krisztusban Egyesült Testvérek Egyháza feladná úgy azt a szokását, ami régebben volt náluk gyakorlatban, hogy t. i. lelkészeik sorban lettek lelkészeivé a gyülekezeteknek, mint valóságos vándorlelkészek, valamint azt a szokást is, ami most van érvónvben náluk, hogy t. i. az -évi konferenciák évről-évre erősitik meg a lelkészek kinevezését az egyes gyülekezetekbe. A lelkészek elhelyezésének jogát egy úgynevezett állomásozó bizottság gyakorolná, amelynek tagjai annak a területnek az egyetemes felügyelője és annak a kerületnek a kerületi felügyelője meg egy világi tagja. Mikor valamelyik lelkész szeretné megváltoztatni az állomáshelyét, ehez a bizottsághoz küldi be erre vonatkozó megindokolt kérelmét. Ugyanehez a bizottsághoz . tartozik bejelenteni az az egyházközség is, a maga jegyzőjének irott és kellőképen megindokolt beadványában, hogy lelkészét szeretné megcserélni. Ez a bizottság aztán utánanéz a dolognak, hogy úgy a lelkész, mint a gyülekezet érdekében a legjobban megfelelő határozatot hozhassa meg. Mikor valamelyik gyülekezetnek lel - készi állása lemondás vagy halálozás folytán -megürül, annak a gyülekezetnek a jegyzője értesíti erről az állomásozó bizottságot. A gyülekezetnek joga van három jelöltet állítani a megüresedett állásra, és e jelentésében beküldeni ezeknek a nevét az állomásozó bizottsághoz, hogy kit kivánna lelkészének első, második, vagy harmadik helyen. Az aztán a bizottság dolga, hogy a jelölés sorrendjében megkérdezze ezeket a lelkészeket és ha csak lehetséges, e három jelölt közül szerezzen lelkészt a gyülekezetnek. Ha azonban egyik sem vállalkoznék rá, akkor az állomásozó bizottság, a gyülekezet elöljáróival egyetemben, kikeresi az azon állásra legjobban megfelelő és vállalkozó lelkészt. Úgy a lelkésznek, mint a gyülekezetnek, minden körülmények között megvan az a joga, hogy az állomásozó bizottság döntését az egyház- kerülethez megfellebbezhesse. Az -egyesülési tervezetet- előkészítő bizottságban a református egyház kiküldöttei -ezért fogadták el az állomásozó bizottságnak ezt az egészen uj gondolatát, mert nagyon is tudatában voltak annak, hogy mennyire elégedetlenek úgy gyülekezeteink, mint lelkészeink a most érvényben lévő rendszerrel ; a lelkészi állások elcserélése, üresedésben lévő állások betöltése körül sok minden lehetne jobban, mint a hogyan most van. Az utóbbi években már ismételten tettek ajánlatokat arra, hogy meg kell változtatni az egyházalkot- mánynak azt a részét, mely a lelkészi állások betöltéséről intézkedik, hogy meg lehessen szüntetni az e téren gyak ran előforduló szomorú és káros tapasztalásokat. Mind a három egyház bizottsága arra a meggyőződésre jutott, hogy az állomásozó bizottság felállításával nagy mértékben lehetne segiteni a jelen helyzeten, anélkül, hogy ezáltal a gyülekezeteknek a jogát vagy békességét megháboritanák. A jelen helyzetben a lelkész megerősítésének joga mind a három egyházban -az egyházmegye vagy konferencia hatalmában áll. A református egyházban az egyháztanácsnak van joga jelölni, és az egyház- községi közgyűlésnek van joga megválasztani lelkészét, kit aztán az egyházmegyének fel kell szentelnie és be kell iktatnia. A gyülekezet és a lelkész közötti viszony megerősítését tehát eddig is az egyházmegye eszközölte; ugyanez volna rá hivatva az egyesülés tervezete szerint is, azzal a különbséggel, hogy ezt a jogát az állandó, törvényesen meghatalmazott bizottsága által gyakorolná. Mikor az egyházmegye kinevezi ezt az állomásozó bizottságot, a maga jogait reá ruházza ugyan, de viszont működéséért állandóan felelősségre vonhatja. A gyülekezetnek is megmaradna az a joga, hogy maga válassza ki leendő lelkészét, azáltal, hogy három jelöltet nevezne meg, akiket az állomásozó bizottság nem hagyhat figyelmen kivül a maga kinevezésénél. Világos tehát, hogy elvben nem okozna az különbséget, hogy a lelkészeket az állomásozó bizottság nevezné ki; a különbség csak az elv gyakorlásában volna, abban a módban t. i., ahogyan az egyházmegye a maga megerősitési jogát az állandó állomásozó bizottság által gyakorolja. (Folytatása következik.)
