Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1929 (30. évfolyam, 1-52. szám)
1929-07-20 / 29. szám
VOL. XXX. ÉVFOLYAM. PITTSBURGH, PA. JULY 20, 1929. No. 29. SZÁM. AMERIKAI MAGYAR Reformátu AMERICAN HUNGARIAN PRESBYTERIAN AND Rtr 0 'Uip. " s'oit/0s1’ -*Jo7 3 W ?r°^' 4aVHURCH PAPER AP\, A lapra vonatkozó mind'- ^ etés a felelős szerkesztőhöz Küldendő ezen a címen: Rev. J. M tín közlemény és eii>Xeesport, Pa. Telefon: 2274? McKeesport. ___________________ -elegh, 134-8th Ave., M "Ne ttsd el a régi fiatért",„ (M.) Ezzel a bibliai idézettel fordul felénk Ft. Ágoston Sándor jugoszláviai főesperes. A nii szerencsétlen egyházi helyzetünkkel foglalkozva arra int, hogy maradjon meg mindenki a maga területén, dolgozzék, munkálkodjék, majd a megnövekedett vetés amúgy is eltakarja a kerítéseket, eltünteti a különbségeket. A Ft. ur rr^ áldást is lát ezekben a keritéseküen’ mert igv mindenki tudja, hogy ir> terjed a felelőssége, miiven területet kell megmunkálnia, stb. Sajnos, az »+ -o jen az esetben is más, mint a gyakorlati élet. Hogy ezek a mi “kerítéseink” milyen áldást jelentenek reánk nézve: azt mi tudjuk legjobban. Jelenti a gyűlölködést, jelenti a testvérháborut, jelenti a családok kettészakadását, jelent minden rosszat és nem jelent semmi jót. Nem jelenti a hitélet elmélyítését, mert még az azelőtt közömbösöket is nem a Krisztus nevével szólítja az anyaszentegyház mellett sorompóba, hanem az árulás, a birtokeladás, a rámás csizma és 1848 jelszavával. Nem jelenti a magyar gondolat nyereségét, mert a magyart állítja szembe a magyarral s átkos hatását még a magyar közélet mezején is lépten-nyo- mon érezteti. Nem jelenti a termés fokozását, mert a munkaerők jelentékeny részét a küzdelem tartja lekötve s kénytelen-kelletlen a’rra kényszeríti, hogy a produktív munka helyett a védelemmel foglalkozzék. Nem jelenti a kedélyek megnyugtatását és az ebből természetszerűen következő áldásokat. Népünk bizonytalanságban van s a bizonytalanság érzete bénitólag hat a termelő munkára. Az amerikai magyar reformátusság- nak, és általában véve, a magyar re- íormátusságnak nincsen szüksége ezek. . pekre, mert azok reá nézve re a keríti , , enek áldást. ^ •*C °nk kívül állóknak, ha komoly , ‘ ,ra^es tanácsokat akarnak adni, JÁ kell lenniük a tényleges helytisztaban zettel. . . ^ amerikai magyar reformatussag olyan nagy tömeg, hogy abban . Jen egyéni gondolat megtalálhatná maga munkamezejét anélkül, hogy bele ne ütközzék a saját testvéreibe. A független mozgalom csak úgy tarthatja fent önmagát és csak úgy terjedhet, ha a saját testvéreinek testéből vagdos le részeket, ha saját testvéreinek földéből szánt el mennél több barázdát. Akik a mi helyzetünket ismerik: azok mindnyájan tisztában vannak ezzel. Területük négy egyház kivételével mind ilyen “elszántás” s az elszántott barázdákból csak a gyűlölködés kalászait termelhetik ki, mert hiszen az elszántás eszköze, az elhintett mag is csak gyűlölködés volt. Ilyen körülmények között, a helyzet tökéletes ismeretében, lehet-é hát tanácsolni, hogy “ne bontsd el a régi . határt?” Lehet-é azt kívánni tőlünk, hogy szótlanul belenyugodjunk a tarthatatlan helyzetbe? Vájjon nem természer tes dolog-é, ha mi, igenis, törekszünk, ■ezeknek a mesterséges kerítéseknek lerontására? Szent céljainknak igaz szolgálata, a józan okosság és az emberi természet egyaránt követelik ezt. A kerítések fönnmaradásának, egy szebb jövő reményében való eltűrésének egyetlen egy lehetősége volna csupán: ha azok keletkezési forrása valóban a Krisztus volna s ha a fönnmaradásukért folytatott küzdelem csak a Krisztus eszközeit használná. De vájjon a küzdelem szabályozására, Krisztusivá tételére vonatkozó javaslatainkra hangzott-é el csak a legkisebb reagálás is független oldalról ? Vájjon adta-é ez a mozgalom csak a legkisebb jelét is annak, hogy a Krisztusban bennünket is testvéreknek ismer? Vájjon mutatta-é csak a legkisebb készséget is a békességes együtt-, vagy legalább is egymás mellett való munkálkodásra ? . . . Nem és nem, mert erre a mozgalomra nézve a békesség, vagy a küzdelem szabályozása halált jelent. Nekiek harc kell, amelynek eszköze, ismételjük, nem a Krisztus, hanem a birtok, a nyelv, meg a rámás csizma. Vegyétek ki fegyvertárukból ezeket az eszközöket, állapítsátok meg, hogy nem adtuk el birtokainkat, nyelvünket, magyarságunkat, — és a független mozgalomnak máról-holnapra vége van, s vele együtt vérre van annak a rengeteg átoknak is, amelyet ez a mozgalom az amerikai magyar reíormátusságra s még szélesebb körben: az amerikai magyarságra zúdított. Ha valaki ezen az áldatlan helyzeten, segíteni akar: a segítésnek nem ajobb- ról-balról való simogatás, hanem az igazság megkeresése és a . -megtalált igazság- nyílt és határozott hirdetése az egyedüli útja. Nem a Ft. Ágoston Sándor ur cikkével, nem is a hazai egyház köztünk tartózkodó, tiszteletre méltó képvnselői - vei kapcsolatban mondjuk ezt csupán, hanem mondjuk mindenkivel kapcsolatban, aki sorsunk iránt érdeklődik s akinek ez az érdeklődés talán erkölcsi kötelessége is. A független mozgalom jelszavai a fülnek nagyon tetszetősek, de igazság nincs bennük egy szemernyi sem. Ezekkel a jelszavakkal lehet tapsokat aratni, lehet tetszelegni, lehet fokost forgatni, — de az igazságot és az amerikai magyar reformátusság helyzetének konszolidálását szolgálni soha! Mi szilárdan meg vagyunk arról győződve, hogy az amerikai magyar refor- -mátusság önmagára hagyatva is kivívja a maga osztatlan igazát. De hol marad azoknak a creditje, akiknek bennünket ebben a küzdelemben nem lett volna szabad magunkra hagyniok ? A kerítések állanak s mi ezeket a kerítéseket áldásnak semmiképen nem te-
