Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1929 (30. évfolyam, 1-52. szám)
1929-06-22 / 25. szám
4-ik oldal. AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA 25rík szám. AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA Published weekly by the Board of Home Missions of the Reformed Church in the U. S. Editor in Chief: Rev. G. Takaró, 344 E. 69th St. New York, N. Y. Associated editor: Rev. Sig. Laky, 737 Mahoning Ave. Youngstown, 0. Managing editor: Rev. J. Melegh, 134—8th Ave. McKeesport, Pa. Subscription terms: $2.00 per year, sent anywhere. Entered as second class matter on the 14th of August, 1925 at the P. O. at Pittsburgh, Pia. under the act of March 8, 1879. Publication office 4829 Second Avenue. — Pittsburgh, Pa. EGYLETEK EGYESÍTÉSE. (M.) Református Egyesületünk Vezér- testülete egy fölhivást tett közzé az Egyesület hivatalos lapjában, az egyletek egyesítése tárgyában. A négy legnagyobb amerikai magyar egyesület, a Verhovay Segélyegylet, a Bridgeporti Szövetség, a Rákóczy Egylet és a Református Egyesület elnökei és titkárai tartottak ilyen irányú megbeszéléseket s az imént érintett fölhivás most arra szólítja föl Egyesületünk osztályait, hogy Junius és Julius hónapok folyamán szavazzanak az egyesülés tárgyában. Megvalljuk, hogy a fölhivás és a szavazás kissé korainak tűnik föl előttünk. Tárgyalni és szavazni csak olyan dolgok fölött lehet, amelyek a maguk egészében ismeretesek előttünk. Nem hisz- szük, hogy egyetlen egy olyan osztályunk is volna, amely ezzel a kérdéssel a kérdés komolyságához méltó alapossággal foglakozhatna, mert azt közülünk senki sem ismeri. Ma még előttünk csak egy nagyon kedves jelszó fekszik: egyesüljünk! Mindnyájan érezzük, hogy valami jó dolog jönne ki belőle, mert hiszen “egyesülésben van az erő!” Ez az általánosságokban mozgó érzés azonban még nem elegendő ahhoz, hogy alapját képezze, egy komoly megtárgyalásnak. Ott, ahol számokról van szó, nem lehet, nem szabad jelszavak után indulni, mert ezek a jelszavak nagyon könnyen képezhetnek zökkenőt akár jobbra, akár balra, anélkül, hogy azoknak tulajdonképen alapjuk volna. A jelszó-politikának mi már éppen elegendő keserű levét isszuk: legalább az Egyesületben kerüljük el a jelszó-politikát. A TISZTVISELŐK. Ebbe a gondolatkörbe sorozzuk pl. a tagság körében sokszor elhangzó, a fölhívásban is érintett ama vádat, hogy “a nagy testületek egyesítésének legnagyobb akadálya az, hogy sok az elnök, titkár és más tisztviselő, akik mind görcsösen ragaszkodnak az úgynevezett zsíros hivatalhoz.” Akik ezt a vádat hangoztatják, az egyesülésnek egyik előnyét abban látnák, hogy nem volna szükség annyi tisztviselőre és igy sokat meg lehetne takarítani az ügykezelés terén. Felfogásunk 'és érzésünk szerint ez egy- egészen alaptalan indokolás, és annak az eredménye csupán, hogy tagságunk nem ismeri a gondolat pénzügyi részét. Sietünk hozzátenni, hogy mi sem ismerjük s a mi hozzászólásunk is csak sötétben való tapogatódzás. Kétségtelen, hogy négy elnök helyett nem volna szükség csak egyre. Az elnökök azonban most is oly szerény tiszteletdijban részesülnek, hogy ezeknek a tiszttletdijaknak a megtakarítása valóban nem számit semmit sem. Valóban fizetett tisztviselői ezeknek a testületeknek a titkárok és azoknak a segédszemélyzete, akik a tulajdon- képeni munkát végzik. Kérdés azonban, hogy a titkároknál és a segédszemélyzetnél még az egyesülés esetén is lehetne-é csak egy árva cent megtakarítást is érni el? Hiszen azt a munkát, amit most végeznek: az egységes testületben is el kellene végezniük. Fölösleges munkaereje nincs egyik testületnek sem. Ellenkezőleg, mindegyik tisztviselő úgy el van halmozva munkával, hogy csak győzze végezni. Az egyesülés esetében nem volna ugyan négyszer annyi tag, mint amennyi most külön-külön van, de azért munkacsökkenósről csak nagyon kicsiny mértékben lehetne beszélni s alig hisszük, hogy a mostani munkások közül csak egyet is lehetne mellőzni. Nem valószinü tehát, hogy igaza volna annak az állításnak, hogy az egyesülésnek csak a tisztviselők az akadályai. Ők amúgy sem veszítenék el a kenyerüket, mert munkájuk ott is akadna bőven. Ez a föltevés csak jelszó-politika, amit nem szabad használnunk ilyen komoly kérdések elbírálásánál. Másutt sem. Viszont: a jelszavaknak csak úgy lehet elejét venni, hogyha a vezetőség a kétszer-kettő-négy világosságával állítja tagságunk elé a kialakulandó helyzetet. TAGSÁGI DIJAK, BIZTOSÍTÁSOK. Hasonlóan sötétségben kell tapoga- tódzunk mindnyájunknak abban a tekintetben is, hogy a tagságra nézve, anyagi téren, milyen előnyt jelentene az egyesülés? Mennyiben növekedne a biztonság, stb. Mi úgy érezzük, hogy ezen a téren a tagságnak nagy előnye volna. Valószinü, hogy kevesebbet nem kellene fizetnie, de bizonyos az, hogy a kötvényének értéke hatalmasan megnövekedne. Ámde a tagságnak ezt nem hinnie, hanem tudnia kell, másképen a szavazata és ítélete nem lehet tárgyilagos. Jól tudjuk, hogy ennek a megállapítása nem kjesiny munka, 'és nem is olcsó munka. De szabad-é hozzászólásra, vagy éppen szavazásra hívni föl a tagságot addig, amig ez az előmunkálat nincsen elvégezve? Hogy lehet várni akármelyikünktől is, hogy értelmesen, öntudatosan és komolyan szóljon hozzá olyan tárgyhoz, amelynek megállapitása egy külön tudomány ?....■ Sokkal helyesebb lett volna, ha az egye-' sütésben dolgozó v.ezetők előbb arra kértek volna fölhatalmazást, hogy ezt a nagy költséggel járó előmunkálatot elvégeztethessék. Tagságunknak tisztában kell lennie azzal, hogy ezt a munkát a mi tisztviselőink nem végezhetik el. Még ha meg is van hozzá a gyakorlat által szerzett hozzáértésük: ebben a dolgoban az államok által is elismert szakemberek véleményére és megállapításaira van szükség, mert különben nagyon könnyen megtörténhetik, hogy bekötött szemmel ugranánk fejest. KÜLÖN SZEMPONTOK. Mi föltétlenül helyeseljük az egyesülés tervét, föltéve, hogy az nagyon komoly előmunkálat után, a maga teljes egészében van a tagság elé terjesztve.' A kérdés azonban nem pusztán pénzügyi kérdés. Nekünk a Református Egyesület nagyon kedves intézményünk és nagy erősségünk. Nem látnánk szivesen, ha az, amit a mi református népünk évtizedek szívós munkájával alkotott, egyszerűen eltűnne, megsemmisülne. Féltékenyek vagyunk Egyesületünk református jellegére s valószínűnek tartjuk, hogy a Verhovayak, a Bridegepor- tiak, a Rákóczyak éppen olyan szeretettel ápolgatják egyesületeiknek történelmi múltját. Ezek a külön szempontok azonban nem lehetnek akadályai az egyesülésnek. Egész bizonyosan meg lehet s meg is kell találni a megoldást anélkül, hogy ezek a külön szempontok érintve volnának. Előttünk van az Egyesült Államok példája. A különböző államok nagyon féltékenyek a maguk autonomiájra s
