Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1929 (30. évfolyam, 1-52. szám)
1929-06-15 / 24. szám
24-ik szám. AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA 3-ik oldal. Protestánsok a Kormányzó Tanácsban. Jeleztük már, hogy a bnffaloi Nemzetgyűlés által megalkotott Amerikai Magyarok Országos Szövetségének Kormányzó Tanácsa kilenc tagból áll, akik közül egy-egy tagot delegálnak a rom. és gör. katholikusok, a protestánsok, a zsidók, az országos egyletek és a sajtó, mig négyet a Nemzetgyűlés választott meg. A gyűlés folyamán bizonyos nehézséget támasztott a protestánsok képviselete. A különböző felekezetek igényt támasztottak arra nézve, hogy a Kormányzó Tanácsban saját emberük által legyenek képviselve, ami pedig nagyon aránytalan eltolódást jelentett volna a sokkal nagyobb számú katholikus magyarság kárára. A jóakarat és a kitűzött cél szolgálata azonban itt is megtalálta a helyes megoldást. A protestáns felekezetek jelenvolt képviselői megállapodtak abban, hogy a Kormányzó Tanácsban évenként fölváltva foglaljanak helyet képviselőik. E megállapodás eredménye gyanánt az első évhen Csutoros Elek columbusi lelkész, az amerikai magyar közéletnek ez a régi veterán harcosa foglal helyet, mig a második évben Ormay János evangélikus lelkész, a harmadik évben Orosz István baptista lelkész lesz a protestánsok közös képviselője. Úgy gondoljuk, hogy ezt a megoldást megnyugvással fogadja mindenki, aki meg tud becsülni másokat is. A Lelkészegyesület és a Nemzetgyűlés. A bufíaloi Nemzetgyűlés megalkotta az “Amreikai Magyarok Orzságos Szövetségét.” Szervezetten megindította azt a munkát, amely a magyar revízió, az amerikai magyarság kulturális, szociális és sajtó ügyeinek irányítására van hivatva s amely munka a megállapított négy osztályban fog összpontosulni. A határozat és lelkesedés azonban még nem elég. Ha munkát kérünk és eredményt várunk: pénzt is kell a vezetőség rendelkezésére bocsátanunk. A Nemzetgyűlés tagjai a legteljesebb mértékben megértették és magukévá tették ezt a követelményt s lelkesedésükben közel 15,000 dollárt ajánlottak meg a munka fölvevésére. Nem maradtak el innen az amerikai magyar ref. lelkészek sem, akik a Lelkészegyesületben vannak tömörülve s ennek a testületnek nevében, saját terhűkre, 500 dollárt ajánlottak föl a kitűzött célok javára. Ötszáz dollár nagy pénz. Különösen nagy pénz azokra a lelkészekre nézve, akik közül senki sem dicsekedhetik földi javakkal. De legyen akármilyen nagy: a lelkészek közössége előteremtheti, ha összetart s mindenki meghozza a maga áldozatát. Csak 10 dollárt adjon hozzá minden egyes lelkész, és már jóval nagyobb összeggel áldozott az amerikai magyarság közös oltárán. Nekünk, akik népeink előtt folytonosan az összetartást, az áldozatot hirdetjük és prédikáljuk: az első helyen kell állanunk az összetartok között is, az áldozatot hozók között is. Ha ezt nem tesszük meg: nem vagyunk méltók arra a tisztségre, amelyre bennünket hivá- tásunk és népünk bizalma helyezett. A lelkészek közös testületé kiadta a jelszót, most már az egyes lelkészeken áll, hogy arra Áment mondjanak. Bizonyára hisszük, hogy a lelkészek ezen a téren is méltó példát fognak mutatni híveik előtt. A revízió és az amerikai magyar reformátusok. A nyilvánosság előtt nem akartunk szólani addig, amig a szólásnak ideje el nem érkezik. A buffaloi Nemzetgyűlés azonban parancsoló kötelességgé tette, hogy bejelentsük azt az akciót, amely az amerikai magyar reformátusok között most van folyamatban s igy nincs értelme annak, hogy arról lapunk hasábjain tovább is hallgassunk. Tudvalevő dolog, hogy a Református Világszövetség e hónap folyamán tartja a négy évenként tartani szokott gyűlését Bostonban. Nekünk, amerikai magyar reformátusoknak elemi kötelességünk, hogy üdvözlő szavunkat eljuttassuk ehhez a gyűléshez. Az egyszerű udvariasságnál több okunk is van erre: kötelességünk, hogy kérjük e nagy tekintélyű testület támogatását és erkölcsi védelmét azoknak a magyar reformátusoknak érdekében, akik a megszállott területeken vallás-szabadságuk gyakorlatában korlátozva vannak. Az üdvözlés és kérelem egy fölirat alakjában ölt testet, amely már hetek óta künt van az összes amerikai és kanadai magyar ref. gyülekezetek körében avégett, hogy azt az eredeti aláírások tízezreivel lássuk el. Hisszük, hogy híveink mindenütt megcselekedték ezt s azóta már ott is vannak az aláirt ivek a mozgalom vezetésére fölkért Borsos István utazó lelkésznél. Amidőn ezt az akciót bejelentjük, közöljük azt is, hogy a Reformed Church in the U. S. magyar egyházmegyéinek képviselői beterjesztették ezt a föliratot a Reformed Church indianapolisi zsinata elé is, kérve annak támogatását. A zsinat a legnagyobb testvéri megértéssel fogadta azt s igy a fölirat most már az amerikai református egyház zsinatának támogatásával jelenik meg a Református Világszövetség előtt. Ezúttal még csak annyit jelzünk, hogy a fölirat teljes szövegét a Junius 22-én megjelenő számunkban fogjuk közreadni. DAYTONI TESTVÉREINK FIGYELMÉBE. Daytoni lelkésztársunk, Azary János, saját gyülekezetének szolgálatára egy gyülekezeti lapot adott ki, “A Magyar Ev. Ref. Egyház Hírnöke” cim alatt. Az ilyen gyülekezeti lapok nagyon értékes szolgálatot végeznek saját körükben, de az országos jellegű egyházi sajtót mégsem helyettesíthetik. Éppen azért megállapodásra jutottunk Azary János lelkésztársunkkal arra nézve, hogy az ő helyi lapját a jövőben a REFORMÁTUSOK LAPJA helyettesítse, amely minden héten beköszön a családi hajlékokba s közelről-távolról elviszi az Evangéliumot s a testvérek üzenetét, gondolatait, s őket is bekapcsolja abba a nagy közösségbe, ahol ott kell lennünk mindnyájunknak. Szeretettel kérjük daytoni hittestvéreinket, hogy fogadják szeretettel ezt a megállapodást. Azok, akik előfizetői voltak a helyi lapnak, előfizetésük aránya szerint megkapják a REFORMÁTUSOK LAPJÁT rendes lejárati idővel, mig a többi testvérek részére mutatványszám gyanánt küldünk egy pár számot abban a reményben, hogy ők is megismerve, megszeretik lapunkat s ettől kezdve rendes olvasói lesznek a REFORMÁTUSOK LAPJÁNAK. Hisz- szük és reméljük, hogy rövidesen még nagyobb terjedelemben adhatjuk a lapot, különösen akkor, ha a testvérek is segítenek bennünket. Kézt kézbe téve, igy mehetünk előre s közös erővel igy tehetjük még nagyobbá Amerikában is a magyar református Siont.
