Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1929 (30. évfolyam, 1-52. szám)
1929-06-08 / 23. szám
4-ik oldal. AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA 23-ik szám. AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA Published weekly by the Board of Home Missions of the Reformed Church in the U. S. Editor in chief: Rev. G. Takaró, 344 E. 69th St. New York, N. Y. Associated editor: Rev. Sig. Laky, 737 Mahoning Ave. Youngstown, O. Managing editor: Rev. J. Melegh, 134—8th Ave. McKeesport, Pa. Subscription terms: $2.00 per year, sent anywhere. Entered as second class matter on the 14th of August, 1925 at the P. O. at Pittsburgh, P!a. under the act of March 8, 1879. Publication office 4829 Second Avenue. — Pittsburgh, Pa. ELNÖKI MEGNYITÓ. Az Amerikai Magyar Ref. Lelkészegyesület gyűlésén, 1929. Május 27-én, Buf fal óban elmondta Id. KALASSAY SÁNDOR elnök. Nagytiszteletü Lelkészegyesület! Azok a viszonyok, amelyek között Amerikában élünk és azok a nagy távolságok, amelyek minket földrajzilag elválasztottak, szinte parancsolólag állították az Amerikában munkálkodó lelkészek és gyülekezetek elé azt a feladatot, hogy egymással minél élénkebb, minél mélyebb összeköttetést tartsanak fel. Úgy éreztük, hogy minden távolságot, minden anyagi nehézséget legyőzhetünk akkor, ha egymást hittel, bizalommal és szeretettel támogatjuk, ha a lelki közösségnek a kapcsolatait minél szorosabbra füzzük. Ez a gondolat hozta létre az amerikai magyar református lelkészi karnak az első gyűlését Pittsburghban, 1896 január havában. Ezen a gyűlésen az akkor itten munkálkodó lelkészek, Ferenczy Ferenc, Jurányi Gusztáv, Harsányi Sándor, Demeter Bertalan és Kalassay Sándor vettek részt. Egyedül id. Dókus Gábor nem jött el erre az első gyűlésre. Ezen a gyűlésen merült fel legelőször az egyházmegye megalapításának a gondolata. Ez a gondolat és ennek a megvalósítása képezte reánk nézve az együtt munkálkodásnak a kulcsát. Ennek a gondolatnak a megvalósítása végett tartottuk az első gyűlést a világi testvérekkel együttesen Trentonban ugyanezen év Julius 4 és következő napjain. Ezeken a gyűléseken, amelyen az akkori egyházak mindenike lelkészével és világi képviselőjével volt jelen, nem csak az egyházmegyét, hanem a Református Egyesületet is megalapítottuk. Ettől az időtől kezdve, bár az egyházmegyét épen ott, ahol legjobban szerettük volna, Magyarországon nem ismerték el, a lelkészeknek a Református Egyesület évenként tartott nagygyűlésein mindig volt alkalmuk arra, hogy egymással találkozzanak, gondolataikat kicseréljék, s olyan eszméket vigyenek bele a közéletbe, amelyek kétségtelenül befolyással voltak arra, hogy egyházi életünk megerősödjék s református közszellem a maga éltető hatását minden téren a léleknek az erejével éreztesse. Mikor azonban a református közszellemnek az éltető, a fejlesztő erejét az egymás közötti torzsolkodás, a szinte késhegyig menő villongások, veszekedések váltották fel: mély szakadékok támadtak a mi sorainkban s ezek a szakadékok az idők folyamán nemhogy leomlottak volna, hanem kiszélesbültek végtelen nagy kárára és veszedelmére az egyháznak, a hitnek és a jövendőben vetett reménységnek. Ezek a szakadékok gátoltak bennünket abban, hogy szavunkat azzal a hatalmas erővel hangoztassuk a magyar közélet minden egyes jelenségében, mely minket nem csak számunknál, hanem faji jellegünknél fogva is méltán megilletett volna. Az amerikai magyarság közélete bizonyosan egészen más képet mutatna ma, ha mi nem azokat kerestük volna, amik szétválasztanak, hanem azokat, amik összekötnek. Ki ne érezné azok közül, akik a mi életünkkel foglalkoznak, hogy a múlt évben megalakult Lelkészegyesület: épen a 12-ik órában kezdett el munkálkodni! Sajnos, hogy ebben a mozgalomban sem vagyunk együtt mindnyájan egy akarattal. A szakadékok talán nem olyan szélesek, mint voltak: de megvannak. Sajnálattal kell megállapítanom, hogy még mindig vannak, a mi soraink között is, akik nem hajlandók arra, hogy résztvegyenek ebben az együttes munkálkodásban, amelynek mindenek felett való célja az, hogy úgy befelé, mint kifelé erős amerikai magyar református közszellemet teremtsen. Azok, akik a Lelkészegyesületnek a nagy elhivatását, kötelességét nem akarják elismerni, egy szemernyivel sem járulnak ahoz, hogy az Amerikai Magyar közéletben az a szellem vezessen, a melynek elhalványulása vagy megszűnése egyenesen romlásba vinné az amerikai magyarságot. Semmi sem igazolja jobban ezt, mint azok a szomorú jelenségek, amelyek épen a mostan összegyülekező Nemzetgyűléssel kapcsolatban merültek fel. Azért töltött el örömmel a múlt évben Lelkészegyesületünknek a megalakulása, mert ez a testület annak a repülőgépnek az egyik szárnya, amelyen az amerikai magyarságnak haladnia kell történelmi hivatása felé. Egy év alatt nem nagyon sokat lehet végezni, különösen akkor, amikor a szervezkedésnek a gondjaival kell küzdeni. De még is dacára annak, hogy ügyvezető titkárunkat Nt. Bogár Lajost el- szólitotta közülünk a halál, többet végeztünk, mint amennyit egyelőre remélni mertünk. Első sorban kell megemlitenem, hogy azt a gondolatot, amely régen élt már nehányunk lelkében, de a mely mégis Bogár Lajosnak volt a legkedvesebb gondolata, hogy azt a lelki közösséget, a mely minket a szülő hazával összeköt, használjuk fel arra, hogy a lelkiközösség mi közöttünk is erősebb legyen. Eszméket, gondolatokat csak egyének valósíthatnak meg. Egyénekre van szüksége minden olyan eszmének, gondolatnak, amely élni akar. Már akkor, amikor az a gondolat merült fel, hogy Magyarországból hozassunk át egyes kiváló egyéneket az evangélizálás intenzivebbé tételére, nemcsak arra gondoltunk, hogy nehány gyülekezetben hirdettessék egyik vagy másik magyarországi lelkész által Istennek igéje; hanem arra, hogy abban, akit mi elhívunk és az által, akit Isten erre a célra kiválaszt: építtessék az az aranytűd, amelyre nemcsak az Amerikában élő magyar reformátusoknak, hanem mindenek felett azoknak van szükségük, akik az életnek a bizonyságtevő harcait mostan harcolják Istennek akarata szerint. Nem tudom, hogy gondoltak-e erre nehányan lelkésztestvéreim közül, akkor, amikor Nt. Muraközy Gyula megérkezett ? De abban biztos vagyok, hogy akkor, amikor meglátogatta a gyülekezeteket, mindnyájan meggyőződtünk róla, akik hallottuk az ő tanításait, hogy minden szava egy-egy parányi része volt annak a hidnak, a mely minket a mieinkkel akárhol élnek is, összeköt a Jézus Krisztusban. Én úgy látom, hogy dacára azoknak az ellentéteknek, amelyek kétségtelenül fennállanak még ma is közöttünk: valamiképen közelebb jutottunk egymáshoz s igy a legnagyobb reménységgel vagyok eltelve a Lelkészegyesület jövendő munkájával szemben. Bizalommal és soha nem gyöngülő hittel vagyok az iránt, hogy minden magyar református lelkész, akármilyen irányzathoz tartozik is, készen van annak a munkának az elvégzésére, amelyre elhivattunk. Nagyon régen Egerben voltam légá- tus. Bejártuk az egri várnak a romjait. A lelkem visszaszáll innen is Egervárába. Ott azokat a réseket, amelyek a vám. falon támadtak, az asszonyok tömték be.
