Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1929 (30. évfolyam, 1-52. szám)
1929-04-20 / 16. szám
VOL. XXX. ÉVFOLYAM. PITTSBURGH, PA. APRIL 20th, 1929 No. 16. SZÁM. AMERIKAI MAGYAR Reformá . - JK Lapja ej AMERICAN HUNGARIAN PRESBYTERIAN AND REFORMED CHURCH PAPER. Entered as second class mail matter on the 14th of August, 1925 at the P. 0. at Pittsburgh, Pa. under the act of March 8, 1879. Publication office: 117 Flowers Ave., Pittsburgh, Pa. TAVASZ. “Megenyhült a lég, vidul a határ,” itt a tavasz. A rideg tél után mindenki megköny- nyebbülten lélekzik fel. Gyönyörködve nézzük a természet megújulását. Érezzük, hogy A földet kinyitó kies tavasz vidámsága, a mindent érlelő nyár forrósága, a gyümölcsös ősz gazdagsága, sőt még a tél is bizonysága, hogy nagy a teremtő jósága.” Megértjük, különösen tavaszkor megértjük, hogy “Fák, bokrok, csemeték, gyümölcsöket hozó kertek, pompás liliomok, s minden virági szépségek, színekkel kihimezett rétek, apróbb és nagyobb növények: a gondviselést hirdetitek.” Gondviselő Istenünk nem engedte, hogy földi életünket a tudatlanság, a tájékozatlanság sötétségében éljük. Két nyitott könyvet adott nekünk, hogy azokból megértsük akaratát, megismerjük hivatásunkat. Az egyik Istenünk Szent könyve a Biblia, a másik a nagy természet csodálatos könyve. Nem régen ünnepeltük Jézusunk feltámadásának ünnepét s ime most a természet újjá ébredése beszél nekünk az újjá születésről. Amikor látjuk a mezők zöldülését, a fák rügyezését, a virágok bimbózását, amikor az égi madarak éneke is dicsőíti az egek urát, a kebelünkből is felszakad az ének: “Dicséret, dicsőség, tisztesség és hála adás, a szentek Urának legyen örök magasztalás! Kiben soha sincs megváltozás, vagy Ígérettől elhanyatlás: Tőle fejünkre szálljon áldás.” De a tavaszi újjá ébredés nem csak arra késztet, hogy dicsőítsük a mindenség urát, akinek pihenés nélküli munkásságát látjuk, hanem arra is késztet, hogy mi is munkálkodjunk. Hiszen az irás szavai szerint mi Istennek munkatársai vagyunk. Munkálkodnunk kell azért is, hogy a lelkiekben előre haladjunk. Amint a tavasszal elvetett mag többszörösen vissza adja önmagát, úgy nekünk is mint Isten sáfárainak életünket gyümölcsöz- tetni kell. A magvető tavasszal munkálja meg a termő földet és veti abba magtárának legjobb magvait. Elveti a magvakat bár tudja, hogy azok megrothadnak a földben. Elveti a magvakat mert tudja, hogy a megrothadt magvak sokszorosan vissza adják önmagukat az aratáskor. Az elvetett mag elveszti önmagát, s igy a magvető reménysége, az aratás gazdagsága megvalósul. így van ez a lelki életben is. Jézus szavai szerint: “Aki megakarja tartani az ő életét, elveszti azt, aki pedig elveszti az ő életét én érettem, megtalálja azt.” A gyönyörűséges tavasz, a megújhodásnak e szép évszaka tanítson minket a lelki élet igazságaira is, hogy tudjunk önfeláldozó, termékeny lelki életet élni, hogy igy anya- szentegyházunknak gyümölcsöt termő hasznos tagjai lehessünk. (L. Zs.)
