Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1929 (30. évfolyam, 1-52. szám)
1929-04-06 / 14. szám
14-ik szám. AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA 3-ik oldal. Ha sikeres munkát akarunk végezni: a megfelelő eszközökkel kell rendelkeznünk. Ezeknek az eszközöknek, szerszámoknak nemcsak jóknek kell lenniük, hanem olyanoknak is, amelyek a kitűzött cél elérésére alkalmasoknak bizonyulnak. Az amerikai nagy gyárakban rendesen külön osztály s a munkásoknak, mérnököknek egész serege dolgozik azon, hogy szerszámokat készítsen. Feladatuk nemcsak az, hogy a már ismert szerszámokat gyártsák a gyár saját (használatára, 'hanem 'főleg az, hogy azokat mindig tökéle tesitsék s valamely uj munkások uja'bb 'szerszámokat tervezzenek, készítsenek. Ha nem volna megfelelő szerszám, nem dolgozhatnánk eredményesen. Amint mondtuk, a szerszámnak nemcsak jónak, hanem megfelelőnek is kell lennie .Ha vas-munkát végezek, hiába akarnám használni azokat a szerszámo kát, amelyek 'famunkához valók. Ha lel- kemet akarom építeni, elsősorban lelki eszközökre van szükségem. Ha Isten országát akarom építeni, ahhoz mérten kell megválasztanom az eszközöket. Isten országának építésénél legelső, legtermészetesebb és legjobb eszköz: a Biblia. A léleknek, az egyháznak, az Isten országának építését el sem lehet képzelni ennek a hatalmas eszköznek használata nélkül. Ott kell ennek lennie az élet minden vonatkozásában és idejében. Ott kell lennie a családban, a társadalomban, a munkában. Ott kell lennie a gyermeknek, az ifjúnak, a felnőttnek életében. Az édes anya még csak nem is álmodhatik gyermekei lelkének helyes építéséről a Szentirás nélkül. Az ember társas együtt lét ének ez az alapja s az a munka, amely Isten Igéje nélkül (folyik, hiábavaló. Csak éppen érinteni akarjuk azt a tömérdek vonatkozást, amelyben lépten-nyomon találkoznunk kell a Szentirással, s amely vonatkozások mindegyike külön (fejtegetésnek képezheti alapját. Eme legfőbb eszköz mellett ott vannak a többiek, amelyek bizonyára kisebbek a Szentirásnál, de az egyetemes munkánál éppen olyan fontossággal bírnak. Ilyenek pl. az éneklés, az imádkozás, amelyek természetes gyümölcsei a Bib- liás léleknek s amelyeket Isten országának 'építésénél szintén nem mellőzhetünk. Nagyon 'fontos azonban, hogy ezek, mint eszközök, tökéletesek legyenek. Legyenek valódiak a maguk anyagában. Ha ólomból készítenénk fejsét: sohasem vághatnók ki a fiát. Ha éneklésünk, imádságunk nem tiszta acél, nem őszinte, becsületes anyag: eszközül nem használhatjuk azt. Becsületessé és hathatóssá mindenekfelett az őszinessség teszi. Az, hogy az éneklés, az imádkozás szivünk mélyéből fakadjon s ne a külsőségekben, hanem a lélek mélységeiben igyekezzen érvényesülni. Ezt is éppen csak érintjük, amíg mód és alkalom ífog kinálkozni arra, hogy a valóban értékes éneklés és imádkozás fogalma a leghivatottabb tollak által vettessék előttünk papírra. Isten országának hatalmas építő eszköze az Istentisztelet és az Isten irnádá- sának legfelségesebb 'kifejezése: a sak- ramentomok. De hányszor és hányszor változnak át a mi kezünkben ezek is talmi eszközökké! Amikor Istentiszteletünk a 'külsőségekben, a formákban merül ki, amikor a keresztelő medencze s az Urasztala elé csak megszokásból állunk, vagy amikor babonáskodó varázs eszközöket keresünk azokban. Ilyen eszköz a templom és az iskola s ezeknek tömérdek válfaja. Mert nemcsak az a templom, amit közönségesen e szó alatt érteni szoktunk. Templom van mindenütt, ahol Istent imádjuk s templommá avathatjuk földi lakozásunk szinhelyyét is. Templom, Istennek élő temploma a szív is, ha benne Isten lakozik. De lelkűnknek, egyházunknak, Isten országának építésénél csak akkor lesz ez is valóban 'építő eszköz, ha ügyelünk annak igazi díszére, ékességére, levegőjének tisztaságára. Az iskola fogalma alatt sem csupán azt az épületet kell értenünk, ahova gyermekeink ábc-t tanulni, vagy magasabb tudományokban jártasságot szerezni mennek. Iskola az az egyháztársadalmi épület, a melynek fontosságáról lapunk múlt heti számában olvashattunk tanulságos cikket. Iskola az az egyleti helyiség, amely szintén nagyszerű eszköze lehet Isten országának. Iskola lehet a szülők, a felnőttek élete a gyermekekre nézve és a gyermekek élete a felnőttekre nézve. Isten országának építő eszközei azoa a különböző egyházi testületek, amelyek a mi egyházainkban is oly pompás munkát végeznek a gyermekek, ifjak, nő'k és férfiak között. Igazán értékessé azonban ezek is csak akkor válnak, ha anyaguk nem talmi-arany, hanem az a nemes érc, amely soha meg nem rozsdásodik, tehát értékéből, 'buzgóságából nem vészit. A mi amerikai magyar ref. egyházi életünkben Isten országának építő eszköze a magyarság gondolata is. Az a törekvés, amellyel ős-hazánk emlékét ápolni egyekszünk. Ezt az igazságot a maga nagyszerű tisztaságában látta meg néh. Dr. D. A. Souders, a Reformed Church egyik volt superintendence, aki a “Magyarok Amerikában” című könyvének 128. oldalán tesz erről bizonyságot. Hisszük, hogy ez a gondolat is megtalálja a maga hivatott íróját. Isten országa építésének emez eszközeit, ismételjük, éppen csak 'érintettük ebben a cikkben, azt remélve és azt kérve, hogy ihletett lelkű egyházi és világi testvéreink mindnyájunk tanulságára és épülésére goldozzák föl s tárják elibünk azokat az igazságokat, amelyek hiányoznak, vagy amelyek teljesek a mindnyájukn által használt emez eszközökben. Jó munkát csak jól készített és helyesen kezelt eszközökkel lehet végezni : igyekezzünk hát eszközeinket s azok használatát tö'kéletesiteni. (-H.) NE TÖRTÉNJEN ISMÉT. A washingtoni képviselőház hivatalos épületének felvonó gépjébe pár héttel ezelőtt egy magas termetű fiatal ember lépett be. A felvonógép kezelőjét ud variasan kérdezi: “Lenne szives megmondani nekem, hogy melyik emeleten van Congressman Kelly irodája?” — Nem tudom, — felelt a durva lelkű 'fiú, anélkül, hogy a fejét is megmozdította volna, — ott van a tájékoztató a- bejáratnál, nézze meg!” Amikor a fiatal ember kiszállott, azt kérdi egy hölgy a durva fiútól: “Tu- dod-é, hogy ez a fiatal ember Lindbergh volt?” A fiú ijedten vette tudomásul a fölvi- lágositást, a legközelebbi emeleten megállította gépjét s rohant a földszintere abban a reményben, hogy talán lesz még alkalma arra, hogy szolgálatot tegyen a világhirü repülőnek. Megérezte azt, hogy milyen hibát követett el és sietvé rohant, hogy ha lehetséges, jővá- tegye azt. Lindbergh igen hires ember, de mégiscsak ember. Mint ilyen, egyszerre csak egy helyen léhet. Jézus azonban Istennek fia és hasonlíthatatlanul nagyobb Lindberghnél is. Azonfelül pedig mindenütt ott van ugyanazon időben. Ott van, amikor a szenvedő ember kér tőled vigasztalást. Amikor az éhező fordul hozzád négy darab kenyéréért, a mezítelen egy darab ruháért. Ott van előtted, amikor az özvegyek ér árvák könyeit látok. Ott van mindig, amikor jócselkedetre nyílik alkalmad. Reá ismersz-é Jézusra? Megadod-é neki a szolgálatot ,amit tőled kér?..... Avagy nem ismerve Ót, durván utasítod el és nem gondolsz vele? Vajon lesz-e még alkalmad, hogy jóvá tegyed mulasztásodat ?
