Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1929 (30. évfolyam, 1-52. szám)
1929-01-05 / 1. szám
2-ik oldal AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA 1-ső szám. A nevelés feladatai, célja, a tudatos nevelés. A nevelés feladata a tudatosság unal- mánfa'k a biztosítása minden cselekvésben. Ebhez képest módosul a nevelés fogalma és célja. (D-r. Weiszely.) A tanítás és nevelés, célját a kor szociális szükségletéi határozzák meg. Nézzük meg különböző kor meghatározásait a nevelést illetőleg, c'sak nagy vonásaiban, igen (érdekes képet kapunk arról, hogy a nevelés fogalma és célja milyen alakulást mutat az egyes korok szerint. Plató: “Nevelés az ifjúság vezetése és irányítása oly életmódra, melyet a törvények megszabnak és a legidősebb és legkiválóbb férfiak helyesnek találnak s mely, mint ilyen az ifjúságban oly hajlamokat kelt, melyeiket az felnőtt korában helyeselhet, amennyiben belátja, hogy mielőtt értelme kiWépződött volna, már is megszokta, hogy azt gyűlölje és azt szeresse, amit gyűlölnie és szeretnie kell.” Radolphi: “Nevetés semmi egyéb, megőrzése és lehető arányos kiképzése a gyermek minden testi és szellemi képességednek é's erőinek.” Milde: “A meglevő képességek irányítására és fejlesztésére Való szándékos hatást nevezem nevelésinek.” Bende: “Nevelés a felnőttek szándékos hatása az ifjúságra, hogy azt a képzettség azon magasabb fokára emeljék, mellyel a hatást gyakorlók bírnak, áttekintenek.” —■ 1842. Waitz: “Nevelés a másnak még alakítható belső életére váló tervszerű hatás, mely által az életnek bizonyos határozott formát kell adni s mellyel az tényleg meg is adatik.” — 1852. Kern: “A nevelés a nevelő szándékos, tervszerű hatása a növendékre.” 1873. Marion: “A nevelés oly szándékos cselekvések os'szege, melyek által az ember megkísérli a magához hasonlót tökéletességre emelni.” Lubrich Ágos: “Nevelés alatt a nagykorúaknak a kiskorúakra való tudatos, szándékos hatását értjük, hogy ezek ke- resztyénítökélyesediésöket állandóan eszközölhessék. —• 1868. Basedow: “A nevelés főcélja az le-, gyen, hogy a gyermekeiket hasznos, ha- ziafiiás és boldog leletre előkészítse.” — 1880. Hegel: “Nevelés az a művészet, mely az embereket erkölcsös'sekké teszi.” — 1853. Herbert Spencer: “A nevelés előkészítése a tökéletes életre.E tökéletes élethez szükségesnek tartja elsősorban a testi egészség fenntartását. Aztán az értelem kiművelését, tehát a tudományokat, különösen a természettudományokat, végül az erkölcsöt.” Mill Stuart: “A nevelés az a képzés, melyet minden nemzet utódjainak szándékosan ád, hogy ezeket abba az állapotba helyezze, hogy 'képesek legyeinek az eddig 'elért kul túr állapotot legalább is fönttartani, vagy ha lehetséges, még magasabbra emelni.” A nevelés fogalma és céljainak meghatározása a kor szociális szükségletei szerint fejlődik. “Az ember az eszímék és erkölcsi törvények világának polgára; néki valamivé kell lenni; nein közönyös, hogy mivé lesz. Amivé lennie kell a fejlődés utján teszi meg. Csecsemőnek születik s különböző korokon át fejlődik lei egész emberré. Magával hoz bizonyos hajlamokat, fogékonyságokat, rátermettséget, de nevelésre van szüksége, hogy oda jusson, amivé lennie kell. A nevelés szükséges és lehetséges is. lehet-e az embert igazán nevelni? Az életfeladatok , legnagyobb problémája a nevelés. MódoSitható-e a jellem? Sok félreértés fűződik a kérdésnek ilyetén való megfogalmazásához. A természet erői változatlanok, a dolgok mivolta mó- d ősi thatatlan. Megváltoztatható-e az ember a nevelés utjain? Lehetetlen, hogy ne lehessen nevelni az embert. Maga az a hit, hogy nevelhetjük az embert, egyik fontos tényezője annak, hogy igazán neveljük. Határozott szabályokat adni a nevelésben igen veszedelmes dolog. A nevelésre vonatkozó elméletet szükségképpen változtatni kell a gyermek kora, átöröklés, vérmérséklete, jelleme és környezete szerint, amelyben él. Elképzelhetetlen, hogy valaha is sikerülne a nevelés tudományával foglalkozóknak egységes megállapodásra jutni. A nevelés területén minden újabb törekvés csak kísérlet, mely folyton uj alakot ölt minden egyes emberi lélek Istennek más-más Ikijelentése. Egységes törvény szakaszaihoz tnern lehet kötni a rengeteg gyermeki birodalom millió picinyke lakóinak lelki sorsát. Kit nevelünk és ki nevel. Ez a kérdés a meghatározója a másik kérdésnek, hogy hogyan neveljünk? Mert ha nincs e világon két teljesen egyforma falevél, úgy az emberi lelkek között sincs kettő, aki tulajdonságaiban teljesen egyforma len'ne. Kit nevelünk? E kérdésnél figyelembe kell venni minden egyes momentumot, mely egyénileg és társadalmilag a gyermekre vonatkozhlatik: ' egészség, műveltség, jellem, temperamentum, szív, lélek, származás, környezet, vagyon, stb..... Ki nevel? Itt f így élembe jön ismét minden momentum, mély egyénileg éis társadalmilag a nevelésre vonatlkozha- tik: nem, kor, egészség, műveltség, jellem, temperamentum, hajlam, lélek, szív, származás, környezet, jólét, gond, Stb., stb ..... ezer variációban, A nevelés féladata e két kérdés szerint : Kit nevelünk ? A gyermek szempontjából a nevelés emberi tevékenység, munka, működés, cselekvés. Midőn a nevelő nevel, akkor bizonyos célszerű cselekedetet végez. Ezeknek a cselekvéseknek van hatásuk a növendékekre. Ezek szerint a nevelés bizonyos célszerű cselekvés. De nem is egy cselekvés, hlanem a cselekedetnek egész sorozata. Aki nevel, az igen különbözik és sokféle cselekedetet visz végbe. Ezek egyikét sem lehet nevelésnek nevezni. A nevelő nevel akkor is, midőn tanit, akkor is midőn dicsér, ékkor is midőn dolgoztat. Ámde a tanítás még nem nevelés, a dicsérés sem az, a dolgoztatás ,sem az. A nevelés a sokféle cselekvések összege, melyet a nevelés célja fűz egybe. Hia a dolgoztatás nem nevelési célzattal történik, hanem pusztán azért, hogy a növendék munkáját la magunk javára használjuk — -már nem a nevelés szolgálatában áll. Igen fontos minden esetben tudni, mii a célja a nevelésemnek. A társadalom két igen fontos nevelő szerve: elsősorban a család (családi nevelés) ; a másik az iskola (iskolai neve- léls). Bármilyen felfogás uralkodjék is egy családban, ia nevelés célját illetőleg a nevelő szülők részéről, a családi és iskolai nevelésnek csak az lehet az egy közös végső célja ,hogy a gyermeket tudatosan és helyesen előkészítse a jövendő életre. Ilyen célkitűzés mellett a jó családi nevelés ad az iskolának jó tanuló, figyelmes, szorgalmas tanulókat, az iskola neveli viszont és készíti élő céltudatosan a gyermek jövő életének az alapját. Ha a családi és iskolai nevelést elkülönítve fogom tárgyalni, csak részletben teszem. A reális életben a családi neve- ilésnék párhuzamosan kell működni az iskolai neveléssel. Az iskoláztatás 'kérdésével nem szűnik meg a Családi nevelés kötelezettsége. A nevelés terhe sem oszlik, meg mindig egyenlően a család és iskola között. Az iskola nem kívánja, hogy a szülő feltétlen közreműködjék
