Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1929 (30. évfolyam, 1-52. szám)

1929-01-05 / 1. szám

VOL. XXX. ÉVFOLYAM. PITTSBURGH, PA. JANUARY 5th, 1929. No. 1. SZÁM. AMERIKAI MAGYAR Reformat» Lapja AMERICAN HUNGARIAN PRESBYTe*,.. CHURCH PAPER. Entered as second class mail matter on the 14th of August, 1925 at the P. 0. at Pittsburgh, Pa. under tlhe act of March 8, 1879. Publication office: 117 Flowers Ave., Pittsburgh, Pa. Uj év, uj reménység! Az idegenbe szakadt magyarság ügy lát­szik, már remélni se tud jobb jövendőt maga és nemzete számára. Akárhogyan is töri a fe­jéta feléje szálló nagy kérdések megoldása fe­lett, valahogyan üresen találja a gondolat ka­maráját s számításai zéró körvonalba húzód­nak össze. Pedig nagyobb, súlyosabb kérdé­sek egy nemzetet sem terhelnek jobban, mint minket magyarokat. A javitgatások, reperá- óiók egész halmaza gyűlt össze. A régiek meg- ujjitására pedig még gondolni is bűn. Mert hi­szen a kéne csak, piszkálja meg valaki a régi fának korhadt kérgét, kaparja meg valaki a rozsdát a zománcos acélon, akkor a nagy hő­sök lerakott buzogánya kerül elő: lesz nyelv- öltögetés a hitehagyottra, átok a hagyomá­nyokat elhagyóra. így aztán minden marad a régi. Dehogy engednénk be az alkotó gondo­latokból csak egy sugárt is, dehogy mernénk hámba fogni azokat az erőket, amelyek kihúz­nának a kátyúból. A múltnak megvan a maga szomorú tapasz­talata, a melyben láttuk, hogy a magyar meg­fér minden néppel jobban, mint a saját fajával. Nem bántja az idegent, sőt testvériének fogad­ja, de merjen csak a vérbeli testvér je különbö­ző módon gondolkozni vallás, társadalmi és politikai téren, akkor kész a háború. Nincs még egy másik nemzet, a melyiknek gyerme­kejt úgy becsapják, f éré vezessék, bolonditsák — mint a magyart. Ma kész megélhetés, ha va­laki Rákóczy, Bocskay, Bethlen és Kossuth magyarságával, hazafiasságával vallásosko- dik. Kész megélhetés, ha valaki országmentő hangokat üt meg. Legnagyobb református, legnagyobb magyar a lármás, kalandor szere­pekre vállalkozó, demagóg és kortes fogással dolgozó. Egyes hisztériás vezérek elhitetik a néppel, hogy milyen százpercentes ezek-azok, gyűlölik Amerikát, az amerikai egyházakat, amerikai szokásokat s mindég haza gondol­nak, álmaikban ott repkednek a gályarabok és a szabadsághősök szelleme, és amig igy beszélnek, kezüket már kinyújtották az ame­rikai dollárért, fejüket az amerikai jólét pár­náin nyugtatják, akik huszárvágásokat muto­gatnak és bolonditással szerzik meg falat ke­nyerüket. Mert hiszen ha valakiben ég a hon- honszerelem tüze, sokkal szükségesebb helyen virtuskodhat vele, mintsem itt, ahol nincs ve­szélyben a haza s legkevésbé van szükség ilyen ámitókra. Ha az amerikai magyarság kertjét a dema­gógiák tövisei, dudvái lepték el, vájjon van-e remény arra nézve, hogy az uj évvel nemcsak uj reménység, hanem uj lehetőség, uj akarat­erő lendíti fel a jövendőt? Igen van! Van még becsületes magyar szív, ahol a szép szó tettek­re sarjad, és ez az amerikai magyar munkások komoly gondolkozók szive-lelke. Ezek lassan­ként félrevonulnak a hangos kürtösöktől, akik zavaros vízből szeretnek táplálkozni, akiknek nem a konszolidáció az érdekük, hanem a za­varos állapotok fenntartása, mert ez jövedel­mezőbb rájuk nézve. Van reménység, mert lá­tunk embereket, akik Isten szolgálatára szán­ják magukat, akik az evangélium átélésével szolgálják magyar testvéreiket, akik előtt nincs ellenség ott, ahol magyar imádság száll Istenhez, ahol magyar szív dobog a kebelben! Scriptor.

Next

/
Thumbnails
Contents