Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1928 (29. évfolyam, 1-50. szám)
1928-03-31 / 13. szám
VOL. XXIX. ÉVFOLYAM PITTSBURGH, PA. MARCH 31st, 1928. No. 13. SZÁM. AMERIKAI MAGYAR Reformátusok Lapja AMERICAN HUNGARIAN PRESBYTERIAN AND REFORMED CHURCH PAPER Entered as second class mail matter on the 14th of August, 1925 at the P. O. at Pittsburgh, Pa. under the act of March 8, 1879 Publication office: 117 Flowers Ave., Pittsburgh, Pa. VIRÁGVASÁRN AP. Jézus diadalutját jelöli meg a virágvasárnap, mely rövid távlatban futotta meg azt a földet, ahol ezer évig vívódott, küzdött, szenvedett egy nemzet önmagával és ellenségeivel. Ez a rövid történelmi ut egy napon rózsákkal, virágokkal behintett, zöld ágakkal beszórt ut volt. Az emberkéz felékesitette azt a ösvényt, melyen a legtisztább szeretet folytatta útját a jeruzsálemi templom felé. Diadalkaput állított, melyre odaírta legnemesebb gondolatát, oda- szurta szivének legszentebb virágát. És ezen az utón Jézus haladt a Golgota felé, a Mester fejezte be győzedelmi útját a választott nép közt. A virágvasárnapi utat nem borította be a feledés pora. Az idő hullámzó folyama nem mosta el sőt még csak nem is érintette századokon keresztül, megmaradt mind e mai napig Jézus utjának, diadalmi útnak. Csakhogy ez az ut ma nagyobb, hosszabb, több virág nyílik rajta, dusabban tenyészik a pálma, hangosabban zug az ének: “Hozsánna! Áldott aki jött az Urnák nevében!” Az Olajfák hegyétől terjedő ut Jeruzsálemig, az evangéliumnak és az emberiség történetének legnevezetesebb ösvénye marad. Ez az ut ma átfonódik a földtekén , összekötő hidat képez a földrészek közt, aranyfonál gyanánt húzódik át a pogány népek rengetegében. Igaz, kezdetben, a keresztyén világ egynéhány századában a szenvedés, a gyötrelem útja volt, melyen a megpróbáltatás kövei sok zarándokot megsebeztek, az utszélen nőtt tövisek sok szivet megvéreztek, de épen ez a sznvedés, ez a megpróbáltatás építette ki a virágvasárnapi utat s tette azt diadalmassá a keresztyén világ számára. Ma a virágvasárnapi utat, a Jézus útját nem lehetne mértföldekkel felszámítani. A hol a krisztusi szeretet, a jóság, a békesség behatolt az életbe, ahol a népek haladása, műveltsége, alkotása kimagasló nagyságban tűnik szemünk elé; ott a Jézus útját virággal hintették be az emberek; ott ugyanaz a lélek lakozik az emberekben, a mely lélek lakozott a virágvasárnap megkoszorúzott fejedelmében — a Krisztusban! De a virágvasárnap nemcsak a történelem zárt lapjain, nemcsak a templomok mindennap szaporodó ajtóin, nemcsak az alkotás égig emel kedő ormain tűzi ki diadalmas jelvényét, hanem láttatja velünk a virágfakadást az ember- szivben is. Ez a fenséges ünnep tehát minteí?y kérdést intéz hozzánk, ünneplő keresztyénekhez, hogy mennyire engedtük bevonulni Jézust a mi életünkbe? Mennyire dolgoztunk a keresztyén élet győzedelmi utján? Mennyire igyekeztünk kifakasztani a szív virágát? Mennyire nyesegettük a békesség pálmájának lombjait? Ezekre a kérdésekre próbáljunk feleletet adni akkor, amikor az örvendező sokasággal köszöntjük hitünk Fejedelmét! Virágvasárnap a hódolatnak, a szeretetnek ünnepe vagy te! Töltsd meg a mi sziveinket szent elhatározással, felbuzdulással, hogy a Jézus útjára lépve hintsük el a hitnek drága köveit, a reménység örökzöld lombjait és a szeretetnek soha el nem hervadó virágait. H. S.
