Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1928 (29. évfolyam, 1-50. szám)
1928-03-10 / 10. szám
10-i'k szám. AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA 5-ik oldal Iára 3%. Nevelési ügyre 5%. Lelkészi nyugdíjjra 4%. Az elemi tisztességgel ellenkezik, ’hogy a Közalapi járulékot tisz ta szívvel ne fizessük. Ellenkezik, hogy a jogos közalapi járulékból önkéntesen levonásokat eszközöljünk. Az egyházak 'fenntartása, templomok építése, lelkészek, tanítók fizetése sokba,, nagy áldozatokba kerül. A gazdagabbnak többet, a szegényebbnek kevesebbet kell adni KRISZTUS országa terjesztésére, de adni kell. A sárospataki főiskola tanulói kézi munkával keresték meg kenyerüket, és az ilyen keresetből is juttattak az Ős kollégiumnak. Még az én diák koromban is, persze ezelőtt 40 évvel magam is sup- licáltam — kéregettem — gyűjtöttem a szünidőiben a Sárospataki főiskola részére. Ahol pénzt nem 'kaphattunk, elfogadtunk terményt, babot, lencsét, búzát, stb., a főiskolai tápintézetre. Dicső őseink mindenöket feláldozták az Egyházukért, hitükért. Vagyonukat is oda adták, magukat rabláncra, vasra verették a Krisztusért. Ma már nem kell ily áldozatokat hozni az egyházért; a hitért; kevesebb is elegendő, annyira is elég, aminek a hiányát észre sem vesszük. A rendes havi járulékon felül naponként próbáljunk egy centet adni, félre tenni a Bel- és Kül- missióra, az Urnák ad kölcsön, aki Isten országa építésére adakozik. Program- műnk legyen egyháztagonként évi $4.00, az az NÉGY dollár segély, mint a többi amerikai református testvéreink cselekszik a'pportionmentre. A mi szentek számára való adakozást az alamizsnát illeti, amiképen a Galáciai gyülekezetnek rendeltem, ti is azonképen cselekedjetek: “A hétnek első napján mindenitek tegye félre magánál a mit sikerül összegyűjteni. Ez legyen jelszavunk egész életünkben. MIÓTA NEM? Azt kellene hinnünk, hogy álmunkból ébredtünk fel, amikor egyik nem várt meglepetés szemeink elé tárul. Jön a postás. Átadja szállítmányát. “Magyar Egyház” laptársunk megérkezett. Mikor a lapot kinyitjuk, szint kétkezdve akad meg tekintetűik a 13-ik lapon, melyen ez áll szóról-szóra: “Erőnek erejével senkit sem tudunk s nem is akarunk a mi álláspontunk elfogadására birni. Az előszakos térítésnek mi nem vagyunk hívei. Más felfogású testvéreink nyugodtan lehetnek afelől, hogy mindaddig, amig a saját portájukon mozognak s idegen javakra kezeiket ke nem nyújtják....... tőlünk háboríttatni nem fognak.” Oh te türelmes papiros! Ugyanebben a lapszámban olvassuk, persze egy másik kéz által vezetett tollvonásait a 4-ik oldalon: “Nem illik-e már megtanulnunk azt, hogyha Isten országának terjesztésére vállalkoztunk, legyünk függetlenek vagy a mások kegyétől függők, csak az igazat szabad írni és szólani egymásról és azt is szeretetben?” Köszöntjük e sorok íróját teljes tisztelettel ! I. Az ilyen absurdumokkal el lehet ámítani a tengerentúl lakókat. Nem tudnak ? Nem akarnak erőnek erejével senkit megtéríteni és álláspontjuk elfogadására ■bírni ? MIÓTA NEM ?..... Mi nap-nap után úgy tapasztaljuk, hogy : Igen. Akarják még akkor is, ha nem tudják. Magánosokat és családokat egyaránt, uton- ufcfiélen, házaikban és házaikon kívül, a munkamezején a gyárakban, bányákban, összejöveteleken, ünnepélyeken, minden fajta gyűléseken, nemcsak, hogy nem akarják, de az émelygésig túlzásba viszik öndicséretiiket, azok, akik a felvilágosító tudomány rabjai lettek. Másokat gyalázni meg nem szűnnek. Olcsónak, szépnek, jónak, “magyar református”- nak, a magyarság “faji és vallási temperamentumának” és az ég tudná még miféle csillagoknak tüntetik fel magukat. Aki ezt nem hiszi és nem hajlandó 'követni, ha testvér, ha szomszéd, ha kereszt-koma vagy jóbarát is ..... annak pusztulni kell. A legundoritóbb türelmetlenségeket tapasztaljuk nap-nap után, amikor egy családapát azzal küldenek ki hétről-hétre a gyár kapun, az ottani “vi- tézlők” hogyha nem akarja le tenni a “független esküt” tegye le a munkaszerszámát. Listán vannak az ilyen esetek. Mióta nem akarják ezt? Még tegnap panaszra jött egy családapa, hogy kénytelen lesz a vele elkövetett visszaélést a gyárvezetőségének tudomásra hozni, mert munkáját elvették a “független bó- szok” és megmondották neki is, másoknak is, hogy ha nem hiszik a független tanitást, nincsen munka, nincsen kenyérkereseti forrás. Akit sikerült kiéheztetni, azzal elhitetik, hogy igazuk is van. Eddig is tudtunk eseteket, de most már több kettőnél. Ezeknek szól a hangzatos cikk ? Nekünk ugyan hiába is szólna, mi az ellen kezőjét tudjuk annak, amit a “Magyar Egyház” lelke mond. Micsoda orcapiritó komikum azt állítani, hogy a imásfelfogásu testvérek nyugodtan lehetnek, mert mindaddig, mig a saját portájukon mozognak....................... .......s idegen javakra kezeiket ki nem nyújtják,........... háborítani nem fognak. Ezt a róka-gólya mesét is ismerjük és pedig tapasztalatból. Hiszen csak nem akarják ezek az urak elhitetni a kívülállókkal, hogy az amit ő'k negative bevallanak az positive ránk szól ? Más ifelfogásuakról nem tudjuk, hogy magán és közbirtokok titulusait keresték volna a telekkönyvikben, ami nem öviék. Birtok kisajátítási erőszaktételt más felfogásuak nem is kíséreltek meg. Husz-iharmin'c éves múltra visszatekintő kis-nagy gyülekezetektől mi soha nem kérdeztük : “kié ez a templom ?” Tudtuk és tudjuk, hogy van annak mindnek gazdája. Perrel nem tádamtunk meg eddig egyetlen egy MeKeesportot sem, alat- tomban nem rágalmaztunk és nem szakítottunk széjjel egy Leechburgot sem, idegen javak után nem nyújtottunk ki kezünket sem Lindorán sem Rossiteren. Idáborgattatást, méltatlanságot azonban annyit szenvedtünk, az említett helyeken, hogy tovább hallgatnunk lehetetlenség. Fölébredtünk a nagy zörömbölésre. Ez az igazság. Ezt szabad is iés kell is, hogy szóljuk és megírjuk és pedig a legnagyobb szeretetben. Kovács Andor. SZÁNTÓ JÓZSEF papi-, úri- és egyenruhakészitő szabó-cég FŐ-TÉR, (Saját ház.) HÓDMEZŐVÁSÁRHELY, MAGYARORSZÁG. Számos elismerőlevél művészi, jó munkáért. Éremkitüntetések különböző kiállításokról. L e g c é lszerübb ajándék 1 e 1 kész urak részére a PALÁST. 50 dollár előre beküldése után franco küldök egy palástot és egy süveget. Rendeléseket elvállal a Ref. Lapjának rzerkesz- tősége. Szántó József ki jön Amerikába a Kossuth - szobor ünnepélyére amikor személyesen átadja a rendeléseket. TEMETÉSI ÉNEKES KÖNYV UJ — MOST JELENT MEG mely 120 alkalmi éneket foglal össze. A könyv szerzője Fülöp István, aki gazdag tapasztalattal bir ezen a téren. A könyv ára 75 cent. Megrendelhető a szerzőnél: Fülöp István, 1633 E. 30th St., Lorain, Ohio, vagy a Reformátusok Lapja szerkesztőségénél.
