Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1928 (29. évfolyam, 1-50. szám)
1928-03-02 / 9. szám
9-ik szám AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA 5-ik oldal 1734 november S-i'kén Bodrogkeresz- turban, Zemplén vármegyében megtartott egyházi gyűlésben egyetlen papi ember sem volt jelen, de mint királyi papság és szent nép, az akkori idők köny szeritő hatása alatt egyház'kerületi fő és egyházmegyei segédgondnokokat választottak, a Sárospataki Főiskola érdekében üdvös határozatokat hoztak, anélkül, hogy a választásokba az egyházkerület (főiskolájára hozott határozatokba az egyház élén eddig állott papság befolyt volna. A püspök, Szentgyörgyi Sámuel, bár óvást tett a gyűlés tartása ellen, mert a tractusnak a GELEJI KATONA kánonokhoz kell alkalmazkodnia, de mégis az egyház erősítési önvédelemre hivatkozással mint SUPERINTED- E'Nfi belenyugodott. Mivel ő két hivatalt viselt, esperes is volt püspök is, az egyházak látogatására nem ment többé, csak ahová hívták. A REFORMED CHURCH in the U. S. mai gyakorlata teljesen fedi a MAGYARORSZÁGI REF. EGYHÁZAK XVI, XVII, XVIII-ik századbeli állapotát, kormányzási gyakorlatát. A Habsburg dinasztia, a róm. cath. egyház megmozgatott minden követ a püspöki rendszer barátaival a világi elem teljes kizárására, amely a Sinay püspök választási per lefolyásában és a bihari traktus Bátyiban 1800 ápril 12-iki óvásban látható, de Istennek hála a paritás a magyarországi református egyházakban az egyház kormányzása és igazgatásában megmaradt, épenugy mint a REFORMED CHURCH in the U. S.-nél is, ma is. Aki tehát áttanulmányozta a magyar- országi református egyház történetét, be fogja látni, hogy HELVÉTICA CON- FESSIÓ felsőbb rendeletre alakíttatott át, mint Il ik HELVÉT HITVALLÁS állami, politikai érdekekre tekintettel hit- vallási könyvvé. Ezt bizonyítja a könyv cime is “Articuli Ecclesiastical Juxta Quos Regitur Ecclesia HELVÉTICA CONFESSIO Addicta in Superior ibus Regni Hungáriáé Partibus. Collecti: MDCCIX.” A Tiszáninneni egyházkerület soha sem fogadta volna el hitvallási könyvéül a HELVÉT HITVALLÁST, nem volt szüksége reá, mint a REFORMED CHURCH in the U. S.-nek, ha nem lett volna kényszerítve reá. Ezt igazolhatjuk a Tiszáninneni Egyházkerület összes ká- nonikus könyvei felsorolásával. A tiszáninneni egyházkerület ösmert kánonai. 1566. Articuli Göncienses. 1576. Articuli Hercegszőllősienses. Articuli Borsod- ienses. Articuli Minores. Articuli Appendices Articuli Betleheniani. 1642. Articuli Enyedienses. 1644. Articuli Sathmármémethienses. 1667. Articula Superiora Hungáriáé. 1626. Canones quinque Class- ium. 1733. Canones Zoványiensee. Canones Tarcalienses. 1577. Articuli Major- es. Articuli Canones Ecclesiasticia. Centum Transilvanici, Collectore: Stephen Katana Geleine. E gyűjteményben, nincs a Heidelbergi Káté, mert el volt a káté kobozva. Nincs a Helvética Confessió, mert kényszerítve volt. De azért a Heidelbergi Kátét tanították az iskolákban és Szenei Molnár Albert és Gönci Kovács György dicséreteit énekelték az 52 urnapi katekizmusi énekekkel a templomokban. Az egyházi kormányzatban pedig a Zsinat Presbyteri rendszert fogadták el, mint amely érvényben van a Reformed Church in the U. S.-nél ma is. Milyen megnyugtató reánk nézve, harmad éve a közlép magyar egyházmegyei közgyűlésre ki volt küldve a legkisebb missiói egyházak Morgantown, West Va. egy presby- tere Dr. Bila Constantin. Mivel az egyházmegye megválasztotta képviselőnek az egyház kerületi gyűlésre, ő képviselte a középmagyar egyházmegyét, épen úgy mint Magyarországon. És mégis vannak, akik azt mondják a Reformed Church in the U. S. fennhatósága alatt, ahova a hazai egyház elbocsátott, nem lehetünk reformátusok, mert sem hitében, -sem kormányzatában nem vagyunk a magyarországi Egyházhoz hasonló egyházi szervezetben. Pedig ez a kormányzat is éltető lelke a nagy történeti múltú magyarországi Egyháznak, éltető lelke a Reformed Church in the U. S.-nek is. Abban az irtózatos gyűlöletes harcban, amely nekünk osztályrészül jut, az vigasztal, elmúltak azok az idők, amikor Richelieu bibornok azt mondhatta elvi ellenfeleinek: “Egy korlátlan minister beszélhetett igy harmadfélszáz évvel ezelőtt, de ma már visszaélés a sajtószabadsággal, nevetséges feltűnési viszke- tegség, ily szellemben irka-firkálni a függetleneknek. Felelőssé tesszük őket saját lelkiismeretük, Isten és minden jó érzésű ember előtt. (Saját (fészkébe piszkol, aki az édesanya, a hazai Egyház elbocsátója után, bennünket hittagadóknak tart és magyar fajunk árulóinak gondol. Az Örök Biró itélőszéke előtt is vállaljuk: hithüsé- gürik, jó hazafiságunk s Krisztus követő munkánkért a felelősséget. HIRDETÉS. Kozma Dezső, a pittsburghi szemináriumba végzett másodéves theológus elvállal lelkész! helyettesítést, nyári iskola tanítást. Megkeresések e címre küldendők: 731 Ridge St., Theol. Seminary, Pittsburgh, Pa. N. S. BEYOND MY PARISH Wesley’s parish was the world; so is mine. However, in the interest of organization and practical distinction my parish is where the voice of our people and pastor can be heard and where our towm feet can carry us in personal ministry. Within that local parish we live one life of service for ourselves and immediate neighbors. There is another life of service for our church beyond these boundaries. The civil laws in many states require the doors of churches to open outward. That is a precaution to lessen the physical hazard (from fire to save our bodies. The grace of the Gospel swings wide the church doors toward others. Out through the door of my enlightened Jerusalem streams the light of the world throughout all gray Judea and Samaria, and to the distant dark ends of the earth. That is to lessen the hazard to the soul. If my church is not missionary in spirit, it is busy building its own sepulchre, swiftly weaving its own winding-sheet. I can not now leave my business, my farm, my home, my studies, to carry out the Christ-i-mpulse of my heart to preach, to heal, to teach, to take the Gospel of good will beyond my baris-h. What shall I do? My church through my representatives -has provided for me organizations by which I can with those of like mind and purpose to do this. These organizations are my Boards. My Boards ! They do not belong to Assemblies, Synods, Presbyteries, of Secretaries. They are for me. I ■can through them cooperate with the almost 2,000,000 members of my denomination, and it with our sister communions, in obeying the will of our Lord, Christ Jesus. These Boards of mine are animated throbbing with active high purpose and noble idealism. Through them I can save souls, alleviate physical pain, teach the ignorant, and cause hatred and antipathies to dissolve into love and good will. Thus for me my Boards become the sacred hands of our, reaching my parish to mi- minister to all his wandering children. My church has set a day to enlist all of its members in under writing with their money its work at home and abroad. It is the Every Member Canvass Day. I am one of the members. I want the privilege of subscribing. Bloomfield Alumni! Don’t forget the needs of your Alma Mater!
