Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1928 (29. évfolyam, 1-50. szám)
1928-01-07 / 1. szám
6-ik oldal AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA 1-ső szám. Vintondale, Pa. Minden tekintetben gazdag és lélekemelő karácsonyfaünnepély volt dec. 24-én este — megfelelő helyiség hijlján — a templomban. Színre került Erdősi Károly: “Angyalszívek karácsonya” c. bájos, átdologozott angyaljelenete és Rudnyánszky Gyulának “A karácsonyfa” c. színmüve. Szerepelt 'az ünnepélyen a gyülekezeti énekkar is. — Kiosztásra került 88 ajándékcsomag. Az ünnepek alatt Varga Zsigmond lan- casteri diák segített a lelkésznek az istentiszteletek tartásában, mint legátus. Ó-év estéjén zsúfolásig megtöltötték a (hívek a templomot, valamint szíép számmal megjelentek az éjféli istentiszteleten is, mely fél 12-kor vette kezdetét. Lord Rotihermere-t a gyülekezet és a környék magyarsága nevében táviratilag üdvözöltük, melyre a lord táviratilag válaszolt. A Magyar Reviziós Liga kérelméhez képest pedig a gyülekezet megtartotté a néma tüntetést újév első napján. Homestead, Pa. A pénztári jelentés 'kinyomtatva egyháztagjaink kezébe kerül már e hét folyamán, szavazó ívvel együtt. Tisztviselő választás és egyház közgyűlés január 15-én, vasárnap lesz megtartva. Szombaton este presbiteri gyűlés lesz, a lelkészi irodában. Rankin, Pa. A jövő vasárnap délután évi számadási gyűlés lesz, amely alkalommal megállapítja az egyháztanács, a választás és közgyűlés megtartását. Szombaton délelőtt vallás tanórát tart az egyház lelkésze, kérjük a gyermekek szives megjelenését. KEVESEN VAGYUNK. II. Kir. 6:15-17. Bus magyar éjszakán kárörvendő kuvik: Eltipróink szörnyű kacagása rikolt Hazaszeretetünk: gyér pisla mécsvilág. Fejünk felett sötét, felhős az égi bolt. Virrasztó magyarok oly kevesen vagyunk.... Van-e olyan bánat, mint a mi bánatunk? H iu könnyelműség tivornyázva mulat. Sötét arccal bujkál köztünk az árulás. Lelket leigáz világ nyűge: a pénz. Istenünk oltárán hamvadoz a parázs. Krisztusnak hivei oly kevesen vagyunk! Van-e olyan bánat, mint a mi bánatunk? Nehéz felhők mögül csillagfény tör elő, Mennyei biztatás a lelkűnkig ragyog: “Maroknyi kis sereg, ha Krisztusodnak élsz S hazádat szereted: ne félj, veled vagyok!” Nagy Istenünk szava vigasszal teli zeng; Van-e vigasztalás, drágább, mint a mienk? Mint sok tüzes lovag: féylő angyalsereg Vesz bennünket körül. Szent, biztos védelem. Krisztusnak hivei, tartsunk ki hát tovább! Megígérte Atyánk, miénk a győzelem. Önbününkön győzni, magytarok, harcra mind. Rabnemzetünk szabad akkor lesz majd megint! IDŐKÖZI KONFERENCIA A REFORMÁTUS IFJÚSÁG SZÁMÁRA Leechburg, Pa. 1928 január 15-én. PORGRAM: Délelőtt 10:30, Ifjúsági Istentisztelet a Leecbburgi Ref. templomban. 1) Kezdő ének, a 84-ik zsoltár 1, 2. versei. Énekli a gyülekezet. 2) Fennálló ének 37-ik Dics. 1. “Jövel Szent Lélek.” Konferencia. 3) Segedelem kérés. (Konferencia fellállva hallgatja meg.) Kovács Andor. 4. Bibliát olvas. (Apostolok csel. I. r.) Homestead képviselője. 5) Összesített karének 284-i'k Dics. 1, vers. Konferencia Énnekkara. 6) Imádkozik a magyar Ifjakért. Mc. Keesport képviselője. 7) Második összesített karének, 343-i'k Dics. 1, 2, 3, versei. Nagy Énekkar. 8) Beszédet tart “A Jézus Igájáról”. Brownsville képviselje. 9) Prédikáció: “Lesztek Nekem Tanúim.” Nt. Kovács Andor lelkész. 10) Záró ének 298-ik Dics. 1, 2, 3, versei. Az egész konferencia. 11) Aldásmondás. Nt. Kovács Andor lelkész. Déli 12 órakor közebéd az iskolateremben. A közebédre minden csoport jelentse be hánnyan jönnek, 1928 jan. 8-ig. — A közekéd alatt a résztvevők felszólalásokat tesznek. Délután 2 órakor C. E. Konferencia a templomban. A Christian Endeavor vezetésére a bizottság felkéri Pittsburghot. A nagy C. E. Konferencián Bibliát olvas. Daisy town képviselője. Énekgyakorlatra készüljön minden csoport előre. Énekeink mind a Ref. Énekes könyvben vannak: 321, 283, 273, 330, 346-ik Dicséret. Szabad verseny a Biblia olvasásához: Lukács 16:19-31. Lukács 17:1-10. János ev. 11:1-16 és 17-54. Luk. 17:17-21. Lukács 18:1-14. Márk 102-12. Márk 10:13-16. Ének versenyek és Biblia versenyek a fenti helyekről. Minden csoport készüljön el odahaza a versenyben való részvételére. A nagy C. E. Konferencia a záró karéneke a 327-ik Dics. 1, 2, 3, versei. — Együttesen éneklik. Délután 4 órakor társadalmi szórakozás az iskolában. A Keresztyén Ifjúsági szórakozást (social) vezeti és rendezi Leechburg. Délután 5 :30-kor barátságos ozsonna. Felszolgálja: Leechburg. A résztvevők együtt éneklik: “Isten velünk viszontlására.” (Összhang.) A jövő konferencia helye és idejének megjelölése. A Konferencia bezárása. Nt. Kovács Andor. Kérjük a résztvenni óhajtókat, hogy a fenti programmot pontosan tartsák be. A rendező bizottság. APRÓ TÖRTÉNETEK. Bizalom Istenben. Egy nagy város sötét utcáján késő este hazafelé sietett egy férfi és amint az egyik oldalról átment a másikra, íme az utca közepén egy gyermek ballagot. Gyorsan a karjaiba vette. A gyermek bizalommal helyezte kezébe kis kezecskéjét s mikor a férfi a legelső lámpához 'ért és belenézett a gyermek arcába, meglepetve látta, hogy a szomszédja csöpp, alig ötéves leánykája 'az, akit jól ismert. — Gyermekem! — kiáltott fel meglepetten — mit csinálsz itt az utcán ilyen késő este ? Édesapád nem volt veled ? — Nem — felelte a leányka. — S nem félsz igy magadba kicsikém ? — Félek? Hát hogyan félnék, hiszen Isten mindenütt ott van és vigyáz reám... Igen Isten mindenütt jelen van és nem engedi, hogy kár érje a lelkünket, ha..... ha — és ez olyan fontos, hogy háromszor és meg kell ismételni, ha mi őrizetére bízzuk a mi lelkeinket. A félelemben is bátor. Egy később hires nagyvezér, amikor mint fiatal katona az első ütközetben lovagolt, halálsápadt arccal nézett előre. Régi, száz csatát kipróbált, harcos ment mellette s gúnyos hangon kiáltott feléje: Csak nem félsz öcsém! — Ha te fele annyira félnél, mint én, bizonyára megfutnál, felelt az ifjú s el kell ismernünk, hogy helyesen megfelelt. Ne csüggedjetek el soha azon, ha félelmet éreztek olykor szivetekben, csak arra ügyeljetek, hogy a félelem ne lehessen teljesen úrrá fölöttetek. Szeretet és bála. Valamelyik kórházban, több mint egy félszázaddal ezelőtt, karján súlyos sebbel feküdt egy ifjú ember. Abban az időben ilyen sebre az orvosoknak alig volt más szava, mint, hogy le kell vágni a sebesült tagot. Az orvos is, aki a kórházban az ifjút megnézte, nem látott más megoldást. Hogy az életét megmenthessem, — mondta, — le kell vágnom a karját. A fiatalember megrémült. Mí lesz vele a világban! Két kezével kereste a kenyerét s ha jobb karját elveszíti, hogyan él meg ezután? Volt abban a kórházban egy kitűnő s mélyen kérész-
